Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

225 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 226 mét, és nem utolsósorban az önköltségcsökkentés terén is megfelelőbb eredményeket érhetnénk el. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék foglalkozni még az alföldi ipartelepítés néhány problémájával, örömmel állapítjuk meg, hogy a kormányhatározat alapján az Alföldön is vannak bizonyos eredmények a vidék iparosításában. De sajnos, azt is el kell mondanom, hogy sok még a visszahúzó erő egyes Budapestről kitelepítésre kerülő üzemekben, sőt egyes főhatóságoknál is. Ezt szeretném egy példával érzékeltetni. A Gazdasági Bizottság 10 249/1961. számú határozatában a budapesti Rico Kötszerművek bővítését a jelenlegi helyén nem engedélyezte. Ugyanakkor a határozat kitér arra, hogy az üzem további bővítése vidéki telepítéssel oldható meg. Ugyanez vonatkozott a Szalag- és Zsinórgyár azbeszt-üzemének vidéki telepítésére is. Ezzel kapcsolatban a beruházási célt 1962-ben megadta a Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési főosztálya. Még 1962-ben a Könnyűipari Tervező Irodánál megrendelték a beruházási programot is, amely hódmezővásárhelyi telepítésre vonatkozott. Ezzel párhuzamosan futott a Szalag- és Zsinórgyár azbeszt ipari üzemének beruházási programja is, amely beruházási program 1963 májusában lett kész. A hódmezővásárhelyi beruházásokkal az azbeszt- és vattaüzem területileg szomszédos elhelyezést nyert volna, aminek mindkét üzemre kiható gazdasági előnyét meg is állapították. Ez év szeptember 5-én a Könnyűipari Minisztériumban megtartott értekezleten megállapították, hogy a két üzem együttes telepítése egészségügyi okok miatt nem valósítható meg. Ezen az értekezleten azután úgy döntöttek, hogy a Rico Üzemre vonatkozóan új beruházási programot kell készíteni. Az azbeszt-üzemmel kapcsolatban pedig később fogják majd megtárgyalni, hol épüljön meg az üzem. Véleményem szerint már 1962-ben, amikor a beruházási programot kiad* ták, a két üzem együttes telepítésének egészségügyi okait is észre kellett volna venni. Ha már egyszer ennek a két üzemnek a telepítését megígérték és ahhoz a megfelelő kedvező feltételek is adva vannak, nem lenne célszerű máshova telepíteni az új üzemet. Hiszen ha bárki figyelemmel elolvassa a Könnyűipari Tervező Iroda megállapításait, kitűnik, hogy Hódmezővásárhelyen az építéssel kapcsolatban kedvezőek a feltételek, a kijelölt terület állami tulajdon, kisajátításra nincs szükség és így szanálási költség sincs. A vasúti csatlakozás a kötöttárugyár vágányvégződésétől leágaztatható. A telepítés helye kedvezően sík terület és így kevés földmunkát igényel. De az ilyen kedvező lehetőségeket az ipartelepítésre, elmondhatjuk Csongrádon, Szentesen, Makón és Szegeden is, és reméljük, ha lassan is, de megvalósul majd az Alföld fokozatos ipartelepítése. Mi, Csongrád megye képviselői nap, mint nap találkozunk olyan jogos felvetésekkel, hogy nyújtsunk segítséget egyik, vagy másik városban létrehozandó olyan ipari létesítmény megvalósításához, amely főleg női munkaerőt foglalkoztatna. Megyénkben is igen szép számmal vannak olyan, dolgozni kívánó asszonyok, leányo„k, fiatalok, akik szívesen elmennének valamely üzembe dolgozni, de nincs rá lehetőség. A családos anyák nem mehetnek idegenbe dolgozni, a családok viszont szeretnének könnyebben, jobban élni, s ez természetes törekvés. A mezőgazdaság fokozatos gépesítésével is felszabadul majd felesleges munkaerő, ami szintén sürgeti a vidék iparosításának meggyorsítását. A párt és a kormány jó határozatokat hozott a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatban, ez a munka azonban nem halad olyan ütemben, ahogyan mi azt szeretnők. Nem vagyunk megelégedve az Alföld iparosításának jelenlegi ütemével. Tény azonban, hogy az ipartelepítés csak megfelelő pénzügyi fedezet biztosításával hajtható végre. Kérem a párt, és a kormány vezetőit, hogy a népgazdaság lehetőségeinek figyelembevételével a vidéki ipartelepítés ütemét gyorsítsák meg. A Minisztertanácsnak az ország gazdasági helyzetéről szóló beszámolóját jónak tartom, elfogadom, és az általam felvetett javaslatokkal kiegészítve, a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bognár József képviselőtársunk. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójának inkább a mezőgazdasági részével szeretnék foglalkozni, abból is kiemelve Somogy megyét. Somogy megye az ország egyik jelentős mezőgazdasági megyéje. A kenyérgabona vetésterve ez évben 114 000 kat. hold. Ebből a búza 93 470. Az előző év vetésterülete 108 000 kat. hold volt. A rossz időjárás következtében — amint ismeretes — ebből több mint 7000 kat. hold tavaly nem került bevetésre. Jelenlegi munkánk hatása azt bizonyítja, hogy 24-ig elvetettünk Somogyban öszszesen 110 000 kat. hold kenyérgabonát a múlt évi 51 780 kat. holddal szemben, ami tehát 96 százalékot tesz ki a tavalyi 57 százalékkal szemben. Ezt a nagy különbséget a múlt évi nagy nyári szárazságnak, majd a korán beköszöntött télnek lehet köszönni, amikor sem előkészítő, sem vetési munkákat nem lehetett rendszeresen elvégezni. így természetesen nem is remélhettünk nagy eredményeket. Ehhez járult még a hétezer kat. hold vetéskiesés. Ezzel szemben az idei nyár lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezetek elvégezzék a szükséges talaj előkészítést, s ezt a munkát mi Somogyban maradéktalanul el is végeztük. Mindössze a műtrágyaszállítás körül volt némi fennakadás, amit azonban a honvédség segítségével sikerült gyorsan kiküszöbölnünk. A rendelkezésre bocsátott teherautók egykettőre a helyszínre szállították a szükséges mútrágyamennyiséget s így annak kiszórásában és bemunkálásában nem volt fennakadás. Az idén a nyár végi csapadékos, kedvező időjárás is nagy segítségünkre volt a gépi munkák kihasználásában. A múlt évihez képest könnyen tudtak minőségi munkát végezni. Ennek köszönhető, hogy míg a múlt évben csak elvétve került jó magágyba a kenyérgabona vető-