Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

1861 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1862 dig nem kielégítő, vagy rossz a viszony, normá­lis kapcsolatokra törekszünk." Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtár­sak! Ezek a szavak legelőször egy nagyon ben­sőséges, emberi, diplomáciai rendezvényen hang­zottak el. Ilyen diplomáciai rendezvény is lehet­séges. Amikor a budapesti diplomáciai testület tagjai között híre járt annak az év nyarán, hogy Kádár elvtárs 50. születésnapja közeledik, kér­ték a diplomáciai testület doyenjét, hogy tegye lehetővé együttes látogatásukat Kádár János elvtársnál. A Budapesten működő minden dip­lomáciai képviselet vezetője megjelent ezen a látogatáson. Különböző rendszerekben élő or­szágok képviselői voltak tehát együtt. Üdvözlő szavaikra válaszul Kádár elvtárs külpolitikai törekvéseinket egyszerűen így foglalta össze: „Még szívélyesebbé akarjuk tenni kapcsolatain­kat, ahol azok barátiak; barátivá akarjuk tenni, ahol azok csak korrektek, és javítani akarjuk kapcsolatainkat ott, ahol azok nem mondhatók jóknak ma, vagy éppen rosszak." A barátság további erősítésének, a kapcso­latok további bővítésének a vágyával küldjük üdvözletünket az indonéz népnek és kormányá­nak, örömmel tölt el bennünket otthoni fejlő­désük és nemzetközi sikerük egyaránt. Kívánjuk, hogy Nyugat-Irián részvétele az indonéz népek életében segítse politikai, társadalmi és gazda­sági fejlődésüket, s növelje Indonézia szerepét a délkelet-ázsiai nemzetközi problémák békés megoldásában, a gyarmatosítás maradványai­nak felszámolásában. A magyar nép és kormánya hű barátságá­ról biztosítja Indonézia népét és kormányát. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztár­saság és az Indonéz Köztársaság között kötött barátsági és együttműködési szerződésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Ország­gyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután a törvényjavaslat vitájához hozzászóló nem jelent­kezett, következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársa­ság és az Indonéz Köztársaság között Djakartá­ban, 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadja-e. Aki elfo­gadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.). Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztár­saság között Djakartában 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés tör­vénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot elfo­gadja. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik a villamosenergia fejlesztéséről, át­viteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Czottner Sándor nehézipari minisz­ter elvtárs kíván szólni. CZOTTNER SÁNDOR nehézipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A ma­gyar ipar fokozatos műszaki fejlesztésével egy­idejűen szükséges az általa érintett viszonyok jogi szabályozása is, az egyöntetű gyakorlat ki­alakulása, a törvényesség és az ország jogrend­szerének egysége érdekében. Ebben a vonatko­zásban foglalkozott az Országgyűlés 1960. de­cemberében a bányászat jogilag értékelhető kér­déseivel. Hasonló céltól vezérelve terjesztem most be a villamosenergia fejlesztéséről, átvite­léről és elosztásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek az elfogadását kérem. Tisztelt Országgyűlés! A proletárdiktatúra megerősítése, a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá tétele, a termelőerők erőteljes és gyors fejlesztése útján elértük, hogy hazánk ma már fejlett nehéziparral rendelkezik és mező­gazdaságunk is évről évre nagyobb eredménye­ket ér el. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának kongresszusi irányelvei ösz­szefüggésében és részletkérdéseiben is reálisan megállapíthatják népgazdaságunk jelenlegi hely­zetét és kitűzik azokat a fő célokat, amelyeket az elkövetkezendő időben évről évre meg kell valósítani. Gazdasági tevékenységünk közép­pontjában a második ötéves terv teljesítése és — a szükséges mértékben — annak túlteljesí­tése áll. E tervekben megfelelő ütemben szere­pel az ipar és a mezőgazdaság, a közlekedés, a külkereskedelem és a belkereskedelem fejlesz­tése, a beruházások anyagi-műszaki fedezetének biztosítása és mindezek végső céljaként a lakos­ság életszínvonalának emelése, az ország védelmi helyzetének növelése. Az előttünk álló fontos feladatok megoldásá­hoz egyik alapvető tényező a villamosenergia­ellátás megfelelő szinten történő biztosítása. A villamosenergia a -modern, gazdasági és társa­dalmi életben kimagasló szerepet tölt be. összes energiaigényünknek csaknem egynegyedrészét ma már villamosenergiából fedezzük. A mi tár­sadalmi rendszerünkben a villamosenergia fon­tosságát emeli az a lenini felismerés, hogy a villamosítás a kommunizmus megvalósításának gazdasági előfeltétele. Mi mindenki számára egyformán lehetővé kívánjuk tenni a villamos­energia-ellátásban való részesedést, mert a vil­lamosításban az életszínvonal emelésének, a kul­turális szint fejlődésének egyik eszközét látjuk. Ugyancsak nagy a villamosenergia jelentősége az állam, a szövetkezetek, valamint a magánkis­ipar gazdasági tevékenységében, hiszen lehetővé teszi a termelés technikájának, technológiájának és szervezetének a tökéletesítését. A VIII. pártkongresszus irányelveinek meg­felelően fejlett ipari-agrárországgá akarunk vál­ni. A Szovjetunió értékes tapasztalatai alapján ezért hasznos útmutatás volt számunkra Hrus­csov elvtársnak a XXII. kongresszuson elhang­zott az a megállapítása, hogy „a teljes villamo­sítás lenini eszméje a kommunista gazdaság épí­tési programjának gerince." Akik már hosszabb ideje a magyar népgaz­daság fejlesztéséért felelősek vagyunk, tudjuk, hogy a dolog, lényegét illetően mennyire mély­ségesen helytálló ez a megállapítás. Mert a vil­lamosenergia az ipari termelésben ma már nél­külözhetetlen és nem helyettesíthető tényező. Az alapanyag- és gépiparban fokozódó felhasz­nálása a technikai előrehaladást, a korszerű tech-

Next

/
Oldalképek
Tartalom