Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

1837 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1838 nül nagyobb gondot kell fordítaniuk a jövőben a kézi rakodás és anyagmozgatás gépesítésére. Súlyos hiányosságok vannak még az egyéni védőeszközök használata és gyártása területén is. A felvilágosító munka mellett a védőeszközöket gyártó vállalatokat jobban kellene kötelezni a részükre nem kifizetődő védőeszköz-gyártás fo»kozására. Sajnos egyes védőeszközök egyáltalán nem kaphatók, így például mentőövek, respirátorok, még ma sem gyártják az acélkaplis bakancsot — lásd az anyagmozgatás baleseti statisztikáját —, és egész sor védőeszközt, amelyet a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete kikísérletezett és a Védőeszköz Bizottság jóváhagyott. A vállalatok egyelőre arra hivatkoznak, hogy nincs kapacitásuk a védőeszközök gyártásához szükséges szerszámok legyártására. Véleményem szerint az is javítana a helyzeten, ha az életvédelmi cikkeket kiemelnék a forgalmiadó-kötelezettség alól. Nincs megoldva a külföldön bevált védőeszközök behozatala, illetve gyártási jogának megszerzése. Ilyen vonatkozásban a nemzetközi munkamegosztás és a műszaki tapasztalatcsere lehetőségét sokkal jobban fel kellene használni. A költségvetés végrehajtásának számai között nem lehet kumulálva megtalálni a munkavédelemre fordított összegek, különösen beruházások felhasználását és azok hatékonyságát. Az elmúlt években jelentős anyagi eszközöket fordítottunk* a munkavédelmet szolgáló beruházások megvalósítására, például szellőzőberendezésekre, porelszívókra, légzuhanyokra, mindezek azonban nagy többségükben használaton kívül vannak és karbantarásukról nem gondoskodnak megfelelően. A MÁVAG-ban például több millió forint összegben elkészült az öntöde porelszívó berendezésének gépháza, amely befejezetlen maradt. Az Óbudai Gázgyárban szintén milliós nagyságrendben elkészült kokszosztályozói porelszívó berendezés félórás üzemeltetés után mondott télies csődöt. Az az érzés támad az emberben, hogy egyes helyeken a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is, mert ma egyáltalán nem, vagy csak igen kevés összeget fordítanak ilyen berendezések létesítésére, és az új beruházások tervezésénél a munkavédelmi felelős jóváhagyása is rendszerint hiányzik. Ezért is maradnak el ezek többnyire. Az üzemi balesetvédelmi megbízottak utólagos reklamációi, vagy csak költségesen, vagy egyáltalán nem vehetők figyelembe. A hiányzó pénzösszegeket rendszerint újítási javaslatok megvalósításával kívánják biztosítani, ez azonban sem az újítómozgalomnak, sem pedig a balesetelhárítási tevékenységnek nem válik javára. Ismeretes, hogy az Országos Munkavédelmi Bizottságot körülbelül két éve hozta létre a kormány. Működése során főleg munkavédelmi rendeletek előterjesztésével és munkavédelmi szervek beszámoltatásával foglalkozik. Eddigi munkáját pozitívan értékelve is, nagyobb hatáskört kellene neki biztosítani azért, hogy a különféle iparágak balesetvédelmi és óvórendszabályait jobban koordinálhassa, a munkavédelmi beruházásokat és pénzösszegeket szétoszthassa és ellenőrizhesse és általában a munkavédelem jelenlegi helyzetében hatékonyabb előrehaladást valósíthasson meg. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az elmondottakból láthatjuk, hogy a lehetőségekhez képest a Munkaügyi Minisztérium is igyekezett tevékenységével hozzájárulni az elmúlt év gazdálkodásának eredményességéhez. Ezért az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a munkaügyi bizottság és a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a törvényjavaslathoz több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Nyers Rezső pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. NYERS REZSŐ pénzügyminiszter: Tisztelt Elvtársak! Az 1961. évi zárszámadás ellen észrevétel nem hangzott el. A számszerűségeket mindenki elfogadta. Érdemileg is egyetértés volt abban, hogy a fő arányokat tekintve helyes célokra fordítottuk 1961-ben az ország pénzét. Több olyan hozzászólás hangzott el, amely a tavalyi gazdálkodás tapasztalataiból merítve elgondolásokat, javaslatokat tartalmazott a jövőre vonatkozólag. Ezeket az elgondolásokat e pillanatban általában nem tudjuk megvalósítani, miután már folyamatban van az 1962. évi költségvetésünk végrehajtása, amelynek fő öszegét, kiadási céljait és irnáyait az Országgyűlés még valamikor az év elején meghatározta. Ezen változtatni most nincs módunk. Az itt elhangzott javaslatokat, amelyek nagyrészben a szaktárcák ügykörébe, részben a Pénzügyminisztérium ügykörébe tartoznak, legkorábban az 1963-as költségvetés készítésekor tudjuk hasznosítani. Meg is ígérem, hogy ott igyekszünk hasznosítani és ha a fglvetett témák visszakerülnek megvitatásra még egyszer az 1963-as költségvetés kapcsán, ki fog derülni, hogy mennyire hasznosítjuk ezeket a hozzászólásokat. Ezek közé tartozik Pioker elvtárs javaslata és kritikája a szakmunkásképzésről, amit Vida elvtárs is érintett, dr. Sáró elvtárs és Sárfi Rózsi elvtársnő véleménye az egészségügyi létesítmények megteremtésével és az egészségügyi dolgozók munkájának javításával kapcsolatban, s még néhány más észrevétel is. Szeretnék reflektálni négy kérdésre. Az egyik a termelőszövetkezeti támogatás jövője, amit Németh Károly elvtárs vetett fel hozzászólásában. Németh elvtárs azt javasolta, hogy a jövőben az állami hiteleket elsősorban a gyenge termelőszövetkezetek felé koncentráljuk, a gazdaságilag erősebb termelőszövetkezetek pedig nagyobb részt saját erejükből gazdálkodjanak. Azt hiszem, helyes ez az elgondolás és igyekeznünk kell ilyen irányban folyósítani az állami támogatást az á\~ lami költségvetésből, ezenkívül a hitelek folyósításánál is szem előtt kell tartani ezt az elvet. Ezzel kapcsolatban meg akarom említeni, hogy már jelenleg, ebben az esztendőben is nagy összegeket folyósítunk a gyenge termelőszövetkezetek megerősítésére. Több százmillió forintról van szó. E támogatás azt célozza, hogy a gyenge termelőszövetkezetekben mielőbb megtörténjék a termelés növelése, okos, ésszerű, a helyi adottságoknak megfelelő beruházásokat valósítsanak meg és a beruházások révén azután saját