Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

179 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 180 mutatkozó hiányosságokat próbálták tehát szociális segélyekkel pótolni. Ez a polgári szociálpolitika lényege. Engedjék meg, hogy megmutassam, mi a szocialista állam szociálpolitikája. A szocialista állam a szocializmus gazdasági alapjára épül, mint mondottam, mely a kizsákmányolás megszüntetésével biztosítja a dolgozók megélhetését, munkabér és a minden dolgozót megillető juttatások révén. Minden dolgozót megillető juttatások, ezek a juttatások azok, amelyek nincsenek bent a borítékban. A szocialista állam minden tevékenységének központjában az ember áll; nem a profit és nem a pénz. Az állam feladata annak előmozdítása, hogy maximális kielégítést kapjanak a dolgozó ember anyagi és kulturális szükségletei. A szocialista államok szociálpolitikájának alapelvei és alapvető rendelkezései a szocialista alkotmányban vannak lerögzítve, ezek biztosítják az állampolgárok szociális jogainak érvényesülését és egyúttal azoknak az anyagi előfeltételeit is. Nincs • munkanélküliség, s a dolgozónak igénye van mindazokra a szociális és kulturális és egészségügyi szolgáltatásokra, amelyeket a szocialista állam a dolgozók számára a nemzeti jövedelemből a végzett munka mennyiségétől és minőségétől függetlenül a létfenntartás biztosítása céljából juttat. Ezek a szolgáltatások beletartoznak a szocialista állam munkabér politikájába, és annak szerves kiegészítő részét alkotják. A juttatási összegek feltételeit a törvények előre meghatározzák, s a feltételek beálltával jogszabály alapján megnyílik a dolgozóknak a szolgáltatásra való jogigényük. Ez a szociálpolitika célját, tartalmát,' eszközeit tekintve merőben más mint a polgári állam szociálpolitikája. Közüggyé kell tenni azt, hogy nálunk a szocialista állam törvényeiben van megállapítva a létminimum és minden előrelátható biztonság, a nép érdekében való biztonság, ezért nálunk az emberek nem élnek létbizonytalanságban, hanem állandó létbizonyosságuk van, — ez ma a szocialista állam alapkövetelménye és alaptörvénye. A költségvetési füzet 28. oldalán olvashatjuk: Szociális gondoskodás címén 7 913 651 000 forint, tehát majdnem nyolcmilliárd forint a juttatás, ami a költségvetésben biztosítva van. Ez az előirányzat a múltévihez képest 17,2 százalékos emelkedést jelent. Tisztelt Elvtársak! Meg kell a dolgozóknak mondani, hogy ez az emelkedés az ő becsületes munkájuk eredménye, és ezt az eredményt ők fogják élvezni, olyan juttatásokban mint az üdültetés, a kórházi ágy, a táppénz, gyermekeik üdültetése, — ezt tudatosítani kell a dolgozók között, mert ezt az emberek általában nem tudják. Ez a költségvetés világosan bizonyítja, hogy a szociális és egészségügyi gondozás szociálpolitikánk tengelye. Ezért újólag kérem, hogy a szociálpolitikai főosztály elnevezést, ha lehet töröljük el. Legyen szabad pár szót szólnom még arról, hogy a bizottság nem tudta megállapítani, hogy ezek a juttatások a költségvetés szerint jók, vagy nem jók, egyszerűen azért, mert a költségvetésben ennek részletezése nincs meg. Mi az egyikre azt mondtuk, hogy jók, a másikra, hogy kevésbé. De konkrétan meghatározni, vajon az egyes címletek tényleg a szükségletnek megfelelően vannak-e beállítva, nem tudjuk. Például nem tartjuk jónak, hogy az Igazságügyminisztériumnak nincs ilyen szociális segélye. Miért? Az is ember, aki a börtönből kijön. Ha letöltötte büntetését, egyszerűen kiengedik, mit kezdjen, hová menjen. Egy szocialista államban az ember áll mindennek a központjában. Igen hasznos lenne, ha az Igazságügyminisztérium ezzel a problémával foglalkozna és a legközelebbi költségvetésben szorgalmazná ilyen intézmény megszervezését. Ez nagyon kell. Furcsának tartjuk, hogy a Belkereskedelmi Minisztériumnak 54 millió forintja van szociális juttatásokra. Megnéztük, mi ez a Belkereskedelmi Minisztérium költségvetésében, s az volt beírva: Anya- és csecsemővédelem. De ugyanakkor az Egészségügyi Minisztériumnál is van ilyen. Hogyan lehet ez? (Közbeszólás: a 400 forintos csecsemőkelengye a Belkereskedelmi Minisztériumnál.) Tisztelt elvtársak! Van nekünk egy rendeletünk, az abortusz rendelet, amelynek értelmében tetemesen kevesebb csecsemő születik, viszont ez a költségvetési tétel emelkedik. Nem tudom ez mi? Nem kaptam errenézve felvilágosítást, ezért már most kérem, hogy a következő költségvetésnél a .miniszter elvtársak legyenek szívesek vegyenek fáradságot maguknak és az egyes költségvetési tételekhez szolgáljanak felvilágosítással, mert máskülönben félremagyarázások keletkeznek még részünkről is, hát még külső ember részéről, aki mondjuk kutyabagoson olvassa a költségvetést, nem tudja mit kezdjen vele. A költségvetés rendkívül pompásan van megszerkesztve a hozzáértők számára, nekünk, akik laikusok vagyunk, kínaiul van megírva. Egy kérdéssel szeretnék még foglalkozni. Idézem Leninnek egy mondását. Lenin arra tanít, hogy: ,,A társadalombiztosításnak nemcsak az összdolgozókra kell kiterjednie, hanem a munkaképesség elvesztésének, vagy csökkenésének minden esetére is figyelemmel kell lenni". Most fogom bemutatni, hogyan válik egy szociálpolitikai intézkedés szociális ölajcseppé. 1951-ben megjelent egy rendelet, amely szerint össze kellett állítani a csökkent munkaképességűekkel betölthető munkahelyek jegyzékét. Több mint 600 ilyen munkafolyamatot írtak össze, amire a rendelet ïs azt mondja, hogy betölthető. Nincs megoldva ez a kérdés. Engedjék meg, hogy az NDKra hivatkozzam. Az NDK-ban minden üzem összeírta, hogy melyik munkafolyamat az, ahol a munkát csökkent munkaképességűek is el tudnák látni, süketek, vagy vakok, anélkül, hogy a munka folyamatában bármiféle fennakadás lenne. Én büszkén mondhatom, hogy nálunk a vakok a maguk üzemében megkeresik a havi 2000—2500 forintot. De nemcsak erről van szó. Bizonyos más fogyatékosok részére is minél előbb munkahelyet kellene biztosítani. Itt vannak például a gyógyult tuberkulotikusok, akiket nem tudunk visszahelyezni a munkapadhoz, s akik nem az életük végén tartanak, hanem életük delején. A szociális munka központjában az ember áll. Ezt a kérdést nekünk az NDK mintájára minden további nélkül meg lehetne oldani, ha szo-