Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1793 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1794 ként hiányok jelentkeztek. Az aszály miatt bekövetkezett több milliárdos termékkiesés természetesen sok nehézség elé állította a mezőgazdasági üzemeket és előre nem látható kiadásokat rótt népgazdaságunkra. A legnagyobb gondot a takarmányhiány okozta. A takarmány-nehézségek áthidalására az üzemek szigorú takarékosságot vezettek be és kormányunk is a parasztság segítségére sietett: nagymennyiségű takarmányt importált. A termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok a takarmányakciók során 35 000 vagon abraktakarmányt kaptak a központi készletekből. Mindez lehetővé tette az 1962-es első félévi sertés- és baromfi-felvásárlási tervek maradéktalan teljesítését, a törzsállomány megóvását és hozzájárult a termelési kedv, a termelési biztonság erősödéséhez. Sikerült elérni azt is, hogy a közös állatállomány megóvása és gyors fejlesztése mellett a háztáji állomány sem esett vissza és a háztáji gazdaságok is jelentős mennyiségű árút adtak a népgazdaságnak. A háztáji gazdaságok árutermelésére az állam a jövőben is feltétlenül számít. A szocialista nagyüzemek tehát már az átszervezés befejezése évében éreztették kedvező hatásukat, nagy mértékben mérsékelték az aszály kártételeit. A kár csökkentését elősegítette szövetkezeti parasztságunk növekvő munkakedve és a mezőgazdaság egyre jobb anyagi-műszaki ellátottsága. A mezőgazdaság traktorállománya a múlt évben elérte az 53 000 traktoregységet, a műtrágyafelhasználás pedig katasztrális holdanként a 111 kilogrammot. A mezőgazdaság számára nyújtott ötmilliárd forint beruházási öszszegből mintegy 3 milliárd közvetlenül a termelőszövetkezeteknek jutott. Figyelemre méltó, hogy maguk a szövetkezetek saját erejükből tavaly 900 millió forintot ruháztak be. Ebből sok építkezést, jelentős új területek öntözését és jelentős nagyüzemi szőlő-, gyümölcstelepítést valósítottak meg. A szövetkezeteknek nyújtott hiteleknél, az állami támogatásnál egyre jobban érvényesül a differenciáltság elve. A dolog természeténél fogva, a régebben alakult szövetkezetek több, a nemrégiben alakultak viszont kevesebb támogatást kaptak közös gazdálkodásuk fejlesztéséhez. Igazságos tehát az az álláspont, hogy a jövőben a megerősödött és jó gazdasági alapokkal rendelkező termelőszövetkezetek egyre nagyobb mértékben saját erőforrásokból fejlesszék gazdaságukat. A hiteleket, az állami támogatást pedig fokozottabb mértékben a gyengébb, főleg rossz természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezeteknek kell juttatni. Támogatási és hitelrendszerünk tehát nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a termelőszövetkezetek termelési színvonala, gépekkel, nagyüzemi épületekkel való ellátása, természeti és közgazdasági adottságai nem azonosak, ezért nem lehet azonos a támogatás mértéke sem. A mezőgazdaság számára nyújtott pénzügyi támogatásnak az eddigieknél is jobban termelési célkitűzéseinket kell szolgálnia. Említésre méltó az is, hogy a termelőszövetkezetek tavaly az esedékes 450 millió forint hiteltartozásuk helyett 512 millió forintot fizettek vissza. Mezőgazdaságunk ezévi helyzetére az a jellemző, hogy szövetkezeti parasztságunk* az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak döntő többsége fegyelmezetten dolgozik, nagy erőfeszítéseket tesz növénytermesztési és állattenyésztési terveink teljesítéséért. Országunkban még sohasem került mag olyan jól megmunkált földekbe, mint ezév tavaszán. A kései kitavaszodás ellenére jobban végezték el az időszerű mezőgazdasági munkákat is, mint a megelőző években bármikor. A növényápolási munkák után ítélve, nehéz különbséget tenni az erősebb és a gyengébb szövetkezetek között. Ez igen örvenedetes, s a szövetkezeti mozgalom erősödésére mutat. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a szövetkezetek döntő többségében a tagok személyes anyagi érdekeltségét közvetlenül is biztosító munkadíjazási módszereket alkalmaznak. A kései kitavaszodás, a szokásosnál szélsőségesebb — fagyokkal és szárazsággal tarkított — időjárás azonban nem kedvezett a növények fejlődésének. Emiatt — főleg kalászosokból — és egyes gyümölcsféleségekből a tervezettnél kisebb termésre számíthatunk. Az időjárás által előidézett nehézségek leküzdésére természetesen még az idén sok mident lehet és kell is tennünk. A legfontosabb és időszerű teendő, most is a további gondos növényápolás és a termés minimális veszteséggel való betakarítása. Fontos, hogy a kombájnt, az aratógépet és a kaszát minden üzemben kövesse az eke és a takarmányhiány pótlására minél nagyobb területen vessenek másodnövényeket. A múlt téli átteleltetésből is okulva takarítsanak be és gondosan tároljanak, minden takarmányozásra alkalmas növényt és már most, amikor még van mivel takarékoskodni, valósítsák meg a takarékos takarmánygazdálkodást. A legtöbbet az üzemek tudnak magukon segíteni, de természetesen a lehetőségekhez mérten az állam is segíteni fogja"az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került szövetkezeteket. A mezőgazdaságunkat elég gyakran sújtó aszály elleni harc legeredményesebb eszköze kétségkívül az öntözés. Az öntözés nemcsak biztonságosabbá teszi a termelést, de az egyéb feltételek biztosítása esetén általában megduplázza a termelést. Pártunk Központi Bizottságának ez év márciusi határozata alapján lehetővé vált a második ötéves tervben előirányzott 460 000 kh. öntözési terv újabb 150—180 000 kat. holddal való felemelése. Az öntözés gyorsabb fejlesztésében nagy szerepe van á modern gépi öntözőberendezések mellett az egyszerű öntözési módszereknek, amelyek öntevékenyen, kis befektetéssel megvalósíthatók, s szintén jelentős terméstöbbletet eredményeznek. Az aszály elleni küzdelemnek azonban általánosan alkalmazható bevált módszere változatlanul a jó talajmunka, különösen pedig a mélyszántás. A tavaly nyáron és őszön végzett 3.5 millió kat. hold mélyszántás — ilyen nagy területen még országunkban soha nem volt mélyszántás — nemcsak gyorsabb és jobb minőségű tavaszi munkát tett lehetővé, de a mélyszántásba került kapások jobban viselték el a szárazságot is. E tapasztalatok nem újak, de arra intenek, hogy a jövő évi termés érdekében ismét végezzük el a nyári és őszi mélyszántást az összes arra alkalmas területen. Az idei kedvezőtlen időjárás által előidézett