Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-28

1749 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1750 különféle tervmutatók helyes megszabásával, hogy a vállalatokat az objektív nehézségek minél kevésbé sújtsák. Egy megjegyzést szeretnék tenni a nyereségrészesedéssel kapcsolatban. Azt hiszem, ha nem jön létre, nem realizálódik egy vállalatnál az a többletjövedelem, amihez a nyereségrészesedési feltételeket kötöttük, akkor nem helyes nyereségrészesedést fizetni. Vagyis nem helyes, ha utána összevissza korrigáljuk az eredményt, mert végülis mindenről, minden vállalatnál be lehet bizonyítani, hogy a hibák legalább 95 százalékban valamely más vállalat hibájából, vagy valamely anyag biztosításának hiányából származnak, avagy az értékesítés feltételei változtak meg közben. Ezen az alapon nyereségrészesedést fizethetnénk népgazdasági szinten sokkal nagyobb öszszegben, mint amennyi népgazdasági többletjövedelem keletkezett. Szóval magyarul azt akarom mondani, hogy a népgazdaság és a vállalat együtt sírjon és együtt nevessen. Bolváriné elvtárs felvetette a selyemgubó termelés elterjesztésének problémáját és ez nagy visszhangot keltett képviselőtársaim között is, mert menetközben már én is számos javaslatot kaptam, hogy hogyan válaszoljak erre a kérdésre, mit kellene tenni a selyemgubó termelés érdekében. Voltak olyan javaslatok is, hogy meg kellene szüntetni, és olyanok is, hogy eperfákat kellene ültetni. Volt olyan javaslat Biszku elvtárs részéről, hogy eperfa nélkül is meg lehetne oldani valahogyan a problémát a nemek arányának változtatásával. (Derültség.) Én azonban ennek nem vagyok nagy szakértője. Azt hiszem, hogy a Könnyűipari Minisztériumnak, a SZÖVOSZ elnökének, aki itt ül, Tatár-Kiss elvtársnak és Incze elvtársnak együttesen kellene megnéznie ezt a problémát. Érdeklődtem utána, és úgy hallottam, hogy a hernyóselyem exportnak bizonyos lehetőségei vannak az országban. Hernyóselyem kell itthon Magyarországon is, bár a műselyem, különösen a nemesen kikészített műselyem, lassan, fokozatosan szorítja ki a hernyóselymet De azért fogyasztási igény van, termelni kell. 1957ben vagy 1958-ban SZÖVOSZ-elnök koromban magam is csináltam egy óriási tervezetet a selyemgubó-termelés elterjesztésére. Hoztunk be valahonnan nemesített selyemhernyókat is, Kínából, vagy Japánból, azt hiszem mkabb Kínából. A könnyűiparral együtt csináltuk Akkor kudarcba fulladt a terv. (NAGY JÓZSEFNÉ konynyűipari miniszter: Begubózott! — Derültség.) Ez nem járt sikerrel. Lehetséges, hogy több pénzbe kerül, mint amit hoz, de lehetséges, hogy lehet vele valamit csinálni. Javasolom, hogy az illetékes minisztériumok Bolváriné elvtárs hozzászólása nyomán mégegyszer fontoljak meg ezt a kérdést. Balogh elvtárs beszélt Ajka város problémájáról és Kalmárné elvtárs Sopron problémájáról, illetőleg Ózdról is szó volt Utána nezettem az ügynek és a tájékoztatás alapján az a véleményem, hogy mind a három varos megfelelő összegeket kap 1962-ben a költségvetésből, anynyit, amennyit most tudunk folyósítani A probléma ennek ellenére fennáll. Ami bajt Ba ogh elvtárs felvetett, korábbi keletű. Akkor keletkeztek a problémák, amikor nagy beruházásokat végeztek Ajkán és a járulékos beruházásokat nem végezték el hozzá. Van egy mozijuk, ahova 120-an vagy 150-en férnek be, és amelynek állítólag lyukas a teteje — bár nem tudom elképzelni, hogy olyan tehetetlenek lennénk, hogy egy lyukas tetőt ne tudnánk befoltozni, ha egyszer ott lyuk van, és meg kellene várni az országgyűlést. (Derültség.) De az igaz, hogy Ajkának kevés egy mozi, ahova 150-en, vagy 120-an férnek be. Milyen hibát csináltunk? Van ott egy nagy kultúrterem az Ajkai Erőműnél, csak egy kicsit kívül van a városon, és az üzemen belül, tehát építettünk egy kultúrházat, amelyet a lakosság többsége nem tud használni. Ezt a hibát elkövettük Varpalotán is — Papp elvtárs mondotta — elkövettük, azt hiszem még Vácott is, a Dunai Cementműnél. A kormány és a Gazdasági Bizottság már hozott határozatot, hogy a jövőben ilyen hibát nem engedünk a tervezésnél elkövetni. Nem az épülő üzemekbe visszük a kultúrházat, hanem ki a városba és akkor az egész város lakossága tudja élvezni. Milyen jó lenne most, ha Ajkán a város közepén lenne az a kultúrház, körülbelül a templom környékén. Meg szeretném mondani, hogy Ajka város részére kommunális célok megvalósítására 1961ben 1,9 millió forintot juttattunk, 1962-ben 2,6 millió forintot, tehát szépen nő az összeg. Ezenkívül van a községfejlesztési alap, amelynek összege egymillió forint. Ebből 650 000 forint az állami hozzájárulás. Szóval nem abban van a hiba, hogy most nem juttattunk. Most azt tehetjük, hogy ezt a korábbi elmaradottságot a későbbiekben fokozatosaYï kell behozni. Ugyanez a helyzet Ózdon, korántsem ugyanilyen súlyos Sopronban, de ott is vannak kisebb hibák. Javasolom, hogy a képviselőtársak vegyék tudomásul, hogy az illetékes minisztériumok, elsősorban a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium a későbbi évek folyamán fokozatosan törekszik arra, hogy megfelelő anyagi eszközöket juttasson a korábbi elmaradottság behozására. A mezőgazdaság problematikájáról beszélt Nagy Károly, dr. Baskay és Boros Gergely elvtárs. Baskay elvtárs hozzászólásával teljes egészében egyetértek. Ügy tudom Losonczi elvtárs is egyetért vele, hogy a rét- és legelőgazdálkodásra nagyobb figyelmet kell fordítani. Talán a szervezetét is meg lehet vizsgálni, mert tényleg majdnem özönvíz előtti szervezettel bír. Ugyancsak egyetértek Nagy Károly elvtárssal abban, hogy az állategészségügyre nagyobb figyelmet fordítsunk. Azzal is egyetértek, hogy nem szabad belenyugodnunk abba, hogy az állatállományt a betegségek törvényszerűen pusztítják, nem szabad azt hinnünk, hogy ez törvényszerű, nem szabad elfogadnunk ilyen nézeteket. Igenis az állatorvosi szolgálat és az állatgondozás javításával sokat segíthetünk. Szeretném még egyszer aláhúzni az állatgondozást, mert nem hiszem, hogy a pusztító állatbetegségek csak a fertőzések terjedése, a vírusok következtében állnak elő. Sok helyen a gondozásban van hiba és abban is, hogy bár felhívtuk a figyelmet és sok tsz-ben el is határozták, hogy téliesítik a szerfás istállókat, a téliesítés elmaradt, helyenként talán a megyei szervek, a járási szervek hibájából is, talán a termelőszövetkezetben sem