Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-4
169 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 170 szükségszerűség számunkra, hogy az elkövetkező egy-k&t esztendőn belül megteremtsük a nagyüzemi zöldségtermesztés alapját, a gépesítést. Értesüléseim szerint, amelyeket mezőgazdasági es kereskedelmi szakemberektől kaptam, mind a Szovjetunióban, mind a nyugati kapitalista országokban a nagyüzemi zöldségtermesztés gépesítése már messze előttünk jár. Van tehát honban tapasztalatot venni, sőt akár gépeket, vagy Prototípusokat is beszerezni. Ahhoz, hogy zöldségtermesztő nagyüzemeink termelési kedvét fokozzuk, természetesen az is szükséges, hogy valamelyes termelési, értékesítési biztonságot kapjanak a jövedelmezőség szempontjából is. A zöldségtermesztéshez hasonló problémáink vannak a gyümölcstermesztés és a gyümölcsellátás körül is. Itt is mindenekelőtt a helyes felvásárlási árak megállapításával lehet befolyásolni a termelést. Szemléltető példa erre a bogyós gyürnölcsűek termelésének alakulása. A megfelelő, lényegében azonos szinten tartott helyes felvásárlási árak következtében a szamóca és a málna telepítése jelentékenyen emelkedett és a termelés felfutott. Míg a felszabadulás után szinte alig v olt ilyen felvásárlás, 1958-ban szamócából már 168, málnából pedig 265 vagont vásárolt fel a kereskedelem. Ezzel szemben a csonthéjas gyümölcsök, elsősorban a kajszi termelése az alacsony átvételi árak miatt erősen csökkent, holott mind belföldi, mind export vonatkozásban nagyon jelentős érték. Hogy ezen a téren milyen visszás helyzet alakult ki, azt legjobban az a tény igazolja, hogy a kajszi és a málna ugyanazon az x gen kedvező áron, 26,5 dollárért értékesül mázsánként a tőkés piacon, ezzel szemben a kajszi felvásárlásnál a termelők csak 10 százalékát kapják meg annak, amit málnáért kapnak. Gyümölcs felvásárlásunk rendszere és sok esetben módszere a minőségi termelést sem seSrti kellően elő. Így évek óta jelentkeznek panaszok a télialma felvásárlással kapcsolatiban. **• panaszok nagy része abból adódik, hogy a felvásárló szervek nem tartják meg a felvásárlási irányárakat, Hiába van az irányárakban 40-50 százalékos különbség az egészséges pajzstetűmentes és a pajzstetűvel fertőzött áru köz °tt, ez a termelőknél a tényleges átvétel során e hnosódik. A felvásárló szervek számos esetben egyszerűen nem fizetnek többet, mint a pajzstetves árura megállapított árakat. Sok esetben Cs ak minőségi osztályozás nélkül hajlandók átr Venni az árút teljesen nyomott átvételi áron. ^z elmúlt évben az is előfordult, hogy teljesen ^egszüntették az almafelvásárlást és mégis ^adályozták a termelőket abban, hogy áruju*^t maguk értékesíthessék. Szabolcs megyében Aidául ma is sok vagon alma van eladatlanul, ^Syanígy Vasban, Zalában is lehetne ilyen heveket találni. Meg kell javítani a felvásárló szervezet technikai felkészültségét, fokozottab^n ellenőrizni kell, hogy a minőségi előírásoknak megfelelő ár szerint vegyék át a gyümölcsöt é s természetesen gondoskodni kell arról is, n °gy a kereskedelemnek megfelelő raktárai legyenek. , 1958-baln nagymértékben javult (külkeres^Védelmünk munkája és ennek következtében fizetési mérlegünk egyensúlyba jött. 1959-re a külkereskedelmi forgalom mintegy két százalékos növekedése van előirányozva az 1958 évihez viszonyítva. Ez 10 százalékkal több, mint amennyit a három éves tervben 1959-re a külkereskedelem számára előirányoztunk. 1959-ben nagyobb mértékben nő a behozatal és kisebb a kivitel, örvendetes, hogy kivitelünk mind nagyobb mértékben a munkaigényes cikkek, különböző gépek, híradástechnikai gyártmányok, stb. vonalán emelkedik. Valamelyest növekszik mezőgazdasági exportunk is. A mezőgazdasági exporttal kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a baromfiexportot nagy mértékben lehetne növelni, ha a termelés képes volna a belföldön és exportvonalon az igényeket kielégíteni. De a baromfitenyésztéssel kapcsolatban •ugyancsak az a probléma merül fel, hogy állami gazdaságaink a nagyüzemi termelésben nem tartanak lépést a fejlődéssel, illetve a követelményekkel. Ezen a téren ebben az esztendőben a Földművelésügyi Minisztérium részéről már történtek bizonyos 'intézkedések, van előrehaladás. Itt is elmondhatjuk ugyanazt, mint a zöldségtermesztésnél, hogy az állami gazdaságok feladata és kötelessége a gazdaságosság követelményeinek kielégítésén túl az is, hogy megfelelő nagyüzemi baromfitenyésztési gyakorlati tapasztalatokat alakítsanak ki, amelye-, ket az egyre fejlődő termelőszövetkezetek átvehetnek. Sajnos, ha ebből a szempontból megnézzük áUami gazdaságaink baromfitenyésztését, bizony nem nagyon van hova menni példáért és tapasztalatokért a termelőszövetkezeteknek. A kereskedelmi bizottságot .Sebes elvtárs, a belkereskedelmi miniszter" első helyettese arról tájékoztatta, hogy baromfiállományunk általában meghaladta az 1938-as mennyiséget, a vízi szárnyasok, a liba, a kacsa, azonkívül a pulyka azonban csak mintegy 40 százalékát teszik ki az akkori mennyiségnek. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy ezen a téren is van még tennivaló kereskedelmi és termelési szempontból is. Egyre fejlődő termelőszövetkezeti mozgalmunk megköveteli, hogy az eddiginél fokozottabb gondot fordítsunk a nagyüzemi baromfitenyésztésre. örvendetes, hogy az utóbbi években nőtt az aprómag termelésünk, ami a külkereskedelemben is keresett cikk. A termelés további növekedésének azonban bizonyos mértékben gátat szabnak az aprómagvak cséplésével kapcsolatos hiányosságok. Éppen ezért fokozottabban kell gondoskodni arról, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű aprómag cséplőgép, medicago legyen, hogy a megtermelt aprómagvakat időben és megfelelő minőségben el tudjuk csépelni. Lehetőségeink az állati termékek és az állatok exportja terén is nőnek. Különösen fontos és jelentős feladata a külkereskedelemnek, hogy . növekvő Számú tenyészállatainknak megfelelő piacot kutasson fel. A jó minőségű magyartarka szarvasmarha tenyészállatot ugyanis súly szerint sokkal jobban lehet értékesíteni, mint a hízott állatot, vagy akár a húst. Éppen ezért
