Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

107 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 108 Tisztelt Országgyűlés! Mindezek előrebocsátása után azzal a kéréssel fordulok az Országgyűléshez, hogy ha van rá mód, a költségvetési többletbevételből további 3 millió forinttal emeljék a fővárosi tanács költségvetését — kommunális célokra. Igaz, hogy minden építési kapacitás foglalt, de az útépítés vonalán esetleg találnánk még szabad kapacitást. Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, hogy tervünkből csak akkor lesz valóság, ha minden becsületes dolgozó munkájának legjavát adja, s mindenütt fokozottan vigyáznak a nép vagyonára. Az esztendő nagy része még előttünk áll, s a hátralevő idő még sok küzdelmet, de sok sikert is ígér. Bízom abban, hogy mint tavaly, ebben az évben is sikerülni fog a költségvetésünkben előirányzottakat túlteljesíteni. A költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Költségvetésünk tárgyalását megszakítjuk. Az ülést 14.30-ig felfüggesztem. (Szünet után — 14.31) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Prieszol József képviselőtársunk. PRIESZOL JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindnyájunk érzését fejezem ki, amikor elmondom, hogy jóleső volt hallgatni a miniszterelnök elvtárs és Antos elvtárs beszámolóját, amikor az eredményekről szóltak, bár őszintén meg kell mondanom, szerintem a kérdéseket mindkét beszámolóban kissé problémamentesen vetették fel. Lehet, hogy egyik vagy másik miniszter elvtárs haragudni fog érte rám, de én ezzel az alkalommal néhány kérdést fel fogok vetni. Nagyon megnyugtató volt hallanunk, hogy 1958-as eredményeink révén 1959-foen — ha jól emlékszem, Antos elvtárs ezeket a számokat mondotta — bevételeinket 11,9 és kiadásainkat 11,8 százalékkal magasabban tudjuk tervezni. Joggal lehetünk büszkék erre a szép eredményre, hiszen ezeket az eredményeket nagyon nehéz körülmények közt értük el. Mindenki ismeri azt a nehéz helyzetet, ahonnan országunk építésében elindultunk. Ellenségeink bizony egészen más beszámolókat vártak. Már tegnap értesítettek bennünket Borsodból, hogy ellenségeink keserű szájízzel fogadták Münnich elvtárs beszámolóját és valószínűleg még keserűbb szájízzel fogják fogadni az ezután elhangzókat. Bár őszintén meg kell mondanom, igen éles bírálatot kaptunk Borsodban — de elmondhatom: Hevesben és Nógrádban is —, amikor azt mondtuk, hogy mindezt keserű szájízzel fogják majd hallgatni. Amikor itt-ott csoportos beszélgetésbe kezdtünk velük, a hevesiek és nógrádiak nem értettek egyet a mi megállapításainkkal, mondván, hogy nem keserű szájízzel, hanem úgy fogják fogadni a beszámolókat — és ez különösen a XXI. kongresszus után várható is volt —, hogy a guta fogja őket kerülgetni. Felvetették a kérdést a hevesiek, a nógrádiak és a borsodiak, mit szólnánk ahhoz, ha erőfeszítéseink a közeljövőben olyanok lennének, hogy a guta nemcsak kerülgetné ezeket az úri gazembereket, hanem végre már meg is ütné őket. Nem tudtam velük vitatkozni, csak annyit mondtam, adja isten, hogy ez már holnap bekövetkezzék. (Derültség.) Ezen nem fogunk összeveszni kedves barátainkkal. Azt hiszem, rögtön arra kellene itt rátérnünk, hogy dolgozóink — és itt most különösen Borsod megyére hivatkozom, mert ott ismerem jól a viszonyokat — ma már a gazda szemével nézik a dolgokat, és valóban keményen bírálják a vezetést is, amikor látják, hogy egyik vagy másik intézkedés a népgazdaság kárára történik. Mindent elkövetnek, hogy ahol csak lehet, minden garassal takarékoskodj anak. Meg kell mondanom őszintén — hiszen ezt Antos elvtárs is megemlítette —, hogy ezen a téren még bőséges lehetőségeink vannak. Maga az a tény, hogy 1958-ban ilyen szép eredményekéi értünk el, feljogosít minket arra a reményre, hogy 1959-ben még szebb eredményeket fogunk elérni. Erről meg is vagyunk győződve. Ellenségeink — különösen az ellenforradalom után — azt jósolgatták, hogy a Magyar Népköztársaság, a magyar dolgozó nép állama és különösképpen a forradalmi munkás-paraszt kon* many az MSZMP vezetésével nem fogja soká tartani magát és elkerülhetetlen a bukás. Ezek a jósolgatások nem váltak be. Nem váltak be, mert ellenségeink igen rosszakaratúan sok mindent kifelejtettek a számításból. Kifelejtették, milyen óriási jelentőségű számunkra a Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítsége, ami mindig mellettünk volt. Kifelejtették a számításiból azt, hogy a kormány és a párt helyes politikája az ellenforradalom után már az első pillanattól kezdve magával ragadta a dolgozók széles tömegeit, különösen, amikor rádöbbentek, mit akartak tenni a magyar nép rovására az ellenfoiTadalom gyalázatos gazembered, a nép külső és belső ellenségei. Meg kell mondanunk, mi azt tapasztaljuk, hogy pártunk és kormányzatunk politikájának megértése révén és az érte való harc és küzdelem jegyében dolgozóink napról napra nagyobb erőfeszítéseket tesznek, napról napra mélységesebben érzik át annak jelentőségét, hogy partunk és kormányzatunk milyen következetes harcot folytat dolgozó népünk érdekében, a nép életszínvonalának emeléséért és a béke biztosításáért. Ez a tény a legbiztosabb alapja annak, hogy még gyorsabb fejlődést fogunk elérni a közeljövőben, ebben az évben is és azután is. Antos miniszter elvtárs elmondta, hogy ha 1959-ben 96 százalékra tervezik a száz forintra eső ráfordításokat, milyen többletet jelent ez a mi számunkra. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy ha eredményeinket csak két százalékkal tudnánk fokozni, tehát nem 96, hanem 98 százalékra teljesítenénk a pénzügvminiszter elvtárs által beterjesztett javaslatot, körülbelül 2 milliárd forint többletet tudnánk biztosítani dolgozó népünk számára, tehát körülbelül 2 milliárd forinttal tudnánk meggyorsítani a már az idén is elő-