Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
103 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 104 sen, mindenkor uzsorakamat mellett. Könnyen tették ezt a Horthy-rendszer urai, mert a terheket rögtön áthárították a dolgozó népre, adóemelés, munkabérleszállítás, vagy egyéb formában. Az 1959. évi költségvetés bevételeinek 75 százaléka, összegszerűen 39,7 milliárd forint, az állami vállalatok befizetésedből ered. A lakosság közvetlen hozzájárulása az államháztartás terheihez mindössze 10,5 százalék, összegszerűen 5,6 milliárd forint. Valamikor igen tisztelt Országgyűlés, ez fordítva volt. Az állami kiadások, az államháztartás fenntartásának költségei, a Horthy-rendszerben a kisemberek vállain voltak, velük fizettettek meg mindent. Most e tételnél is megmutatkozik a szocialista társadalom fölénye a kapitalista társadalommal 'szemben. Az 1959-re előirányzott bevételek 11,9 százalékkal magasabbak, mint tavaly. Ez az emelkedés a kormány és a nép kölcsönös bizalmát fejezi ki. Népünk büszke az elért eredményekre és tudja, hogy helyes úton járunk, de azt is mind többen érzik, hogy ezen a helyes úton valamivel nagyobb léptekkel is tudunk előre menni a jelenleginél. Úgy vélem, ezt célozza a költségvetés magasabb bevételi előirányzata is. A költségvetés nyugdíjakra 3936 millió forintot irányoz elő. Ez az összeg az egész költségvetés 7,5 százalékát teszi ki. Hatalmas összeg ez, azt jelenti, hogy a szocialista államok viszonylatában — a kapitalista országokról nem is beszélve —, nyugdíjrendszerünk példás. Szabad legyen idéznem a költségvetésből: 1951-ben a havi átlagos nyugdíj 158 forint volt, amely 1959-ben 500 forintra emelkedik és az 1959-ben nyugdíjba menők havi átlaga már csaknem 800 forintot ér el. Ez az összehasonlítás is tükrözi társadalmunk rohamos fejlődését. Én — igen tisztelt Országgyűlés — vasmunkás vagyok és jól emlékszem a múltra. Tudom, hogy 15 évvel ezelőtt ebben a teremben a dolgozó nép nyugdíj helyzetéről soha nem tárgyaltak. Amit tárgyaltak, az csak az öregségi biztosítás volt, de ennek tárgyalására sem a burzsoá parlament humanizmusa késztette az akkori képviselőket, hanem a Szovjetunió puszta léte. A költségvetésben honvédelmi célokra 2,4 milliárd forint van előirányozva, vagyis a költségvetés 4,6 százaléka. Nem akarom ezt az amerikai költségvetés adataival összehasonlítani, ahol a költségvetés 60 százalékát fordítják a fegyverkezési hajszára; szerényebb összehasonlítást keresek. A velünk lélekszámban körülbelül megegyező Belgiumot hozom fel példának : itt a költségvetés 21 százalékát fordítják 1959-ben fegyverkezésre. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ne csak mint országgyűlési képviselő, hanem mint tanácselnök is szóvátehessek néhány részletkérdést. A tanácsok költségvetése 1958-<ban 8,9 milliárd volt, 1959-ben pedig 9,4 milliárd forintot tesz ki. Az emelkedés tehát 500 millió forint. A 9,4 milliárd forintból beruházásokra 1,7 milliárd forint van előirányozva, ennek körülbelül fele lakásépítési célokat szolgál. Egészségügyi, szociáiüs, valamint kulturális célokra 5,5 milliárd forint van előirányozva, ami az egész tanácsi költségvetésnek több mint 60 százalékát teszi ki. Az 1959-es 500 millió forintos emelkedés is nagyobb részt szociális, egészségügyi és kulturális célokat, s csak kisebb mértékben kommunális feladatokat szolgál. A községfejlesztési alap további több mint egymilliárd forinttal emeli a tanácsok rendelkezésére álló összeget. Ez az egymilliárd forint szintén jobbára szociális, egészségügyi és kulturális célokat szolgál, kevésbé kommunális célokat. Tisztelt Országgyűlés ! Hazánk politikai és gazdasági megszilárdulásával együtt erősödtek a tanácsok is és napról napra szembetűnően változik a magyar városok és falvak külső képe is. Változik a családi otthonok belső berendezése is, mind kulturáltabbakká, otthonosabbakká válnak lakásaink, egyszóval szépül országunk, gyarapszik népünk. Szépül és gyarapszik fővárosunk, Budapest is, s ez így van rendjén, mert Budapest nemcsak az ország fővárosa, kulturális központja, hanem a magyar történelem egyik legfontosabb helye is. Nemzeti függetlenségi harcaink legtöbbször innen indultak ki. Innen indult meg a szabadságharc 1848-ban az osztrák elnyomás ellen. Innen indultak harcba 1919-ben nemzeti függetlenségünk védelmében a magyar munkásosztály Vörös Hadseregének forradalmi ezredei. 1919 után a fehér terror idején és később Budapestről sorakoztak fel a dolgozó nép legjobbjai, a Kommunisták Magyarországi Pártja körül tömörült haladó erők a hazaáruló Horthy-fasizmus ellen. Hazánk felszabadulása, 1945 után szintén Budapestről indult ki minden jelentős megmozdulás; Budapest mint a munkásmozgalom bázisa, döntően hozzájárult a munkáshatalom megszilárdításához. A történelmi igazság kedvéért meg kell mondani, hogy 19564>an az ellenforradalom is ide összpontosította fő erőit a népi hatalom ellen. Mindszenthy például — miután az ellenforradalmárok kiszabadították — nem Esztergomba sietett hálaadó misét tartani. szabadulása felett érzett örömében, hanem Pestre szaladt ellenforradalmat szervezni. De az is igaz, hogy a nemzetközi munkásosztály segítségével a magyar munkásosztály fő erői is itt verték tönkre az ellenforradalom fő erőit, itt Budapesten váltak füstté az imperialisták és ügynökeik reményei, a revizionista árulók minden támogatása ellenére. Ha ma körülnézünk Budapesten, az ellenforradalom után két évvel, nem lehet azt mondani, hogy ez a Budapest ugyanaz, ami az ellenforradalom előtt volt. Nemcsak tartalmában, hanem külső formájában is más — s itt elsősorban az utóbbiról akarok beszélni. Budapestet nem egyszerűen helyreállítottuk az ellenforradalmi pusztítás után, hanem szebbé építettük, mint amilyen az ellenforradalom előtt volt. S hogy ezt sákerívl tehettük, az elsősorban pártunk Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány érdeme. A kormány minden segítséget megadott ahhoz, hogy Budapest talpraálljon, s e nagyszerű támogatásért erről a helyről mondok köszönetet a fővárosi tanács nevében. Elmondhatjuk, hogy Budapest nagyon gyorsan talpraállt, barátaink örömére, ellenségeink dühére. Érdemes néhány szóval, megemlékezni arról, hogy mi minden történt Budapesten az elmúlt két évben.
