Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
95 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 96 nisztériumoknak és a beruházásokon dolgozóknak együttesen arra kell törekedni, hogy időre, a legjobb minőségben és legalább az előirányzott költségekért — ha nem kevesebbért — valósuljanak meg a beruházások. Különösen ialá kell húzni a Szovjetuniótól kapott beruházási hitelek tervszerű felhasználásának fontosságát. Ezek a beruházások jelentősen hozzájárulnak műszaki színvonalunk fejlesztéséhez, ipari struktúránk átalakításához, termelésünk gazdaságosságának fokozásához. Éppen ezért ezekre a beruházásokra a megvalósításukon munkálkodó vezetők és dolgozók fordítsanak különös gondot. Az életszínvonal emelése szempontjából is nagy figyelmet kell fordítani a beruházások maradéktalan megvalósításának ügyére. A költségvetési előirányzatok szerint az elmúlt évhez viszonyítva, a termelő beruházások növekedésén túlmenően, nagy lakásépítési feladatokat kell megoldanunk. A költségvetés az elmúlt évinél 12 százalékkal magasabb összeget irányoz elő lakásépítésre. A szociális, a kulturális és az egészségügyi intézmények beruházási programja is számottevően nagyobb, mint 1958-ban volt. A beruházásokkal foglalkozó szerveknek — kiváltképp az építőiparnak — fel kell készülniök az ez évi feladatok megoldásán túl arra, hogy az életszínvonallal összefüggő beruházások a következő években fokozódnak. Ebben az évben elkészül a lakosság életkörülményeinek javításával legszorosabban összefüggő problémának, a lakáshiány gyökeres javításának terve: a tizenöt éves lakásépítési terv. Előre látható, hogy ez a terv a beruházásokkal foglalkozókra rendkívüli feladatokat fog róni. Ahhoz, hogy a lakásépítés hatalmas távlati programját — amelyhez hasonló hazánkban még nem volt — maradéktalanul megvalósítsuk, az előkészületeket már most meg kell kezdeni. Az elmúlt évben kedvező tapasztalatokat szereztünk a gyorsan megtérülő beruházásokra nyújtott bankhitelek felhasználásáról. Több mint 300 millió forintot folyósított a bank ilyen célra. A tapasztalatok szerint ezeket a hiteleket elsősorban anyag- és energiatakarékosságra, korszerűsítésre, a gazdaságosság fokozására használ-, ták fel. A vállalatok általában gazdaságossági számítással támasztották alá hiteligényüket. Biztosították a hitelek gyors felhasználását és a visszafizetés feltételeit. Miért fontos figyelni ezeknek a hiteleknek a tapasztalatait? Azért, mert ezeknél a beruházási hiteleknél a vállalatok anyagi érdekeltsége — pozitív és negatív irányban — kézzelfogható és azonnal jelentkezik. Ezért arra törekszenek, hogy a hiteleket a lehető leghatékonyabban használják fel. Korai volna még végső és általánosítható következtetéseket levonni a beruházásoknak erről a rendszeréről, azonban feltétlenül szükséges, hogy tanulmányozzuk a tapasztalatokat, mert lehetséges, hogy ezzel a módszerrel továbbfejleszthetjük — legalábbis bizonyos fajta beruházásokat illetően — beruházási rendszerünket. Tervünk fő célkitűzése — mint ismeretes — az volt, hogy saját lábunkon állva szilárdítsuk meg népgazdaságunk helyzetét. Ez más szóval azt a követelményt jelentette, hogy olyan gazdaságpolitikát folytassunk, amelynek eredményeként külkereskedelmünk egyenlege aktívvá válik. Nos ezt a célt dolgozóink jó munkájával, iparunk és külkereskedelmünk célratörő tevékenységével elértük. Mind a szocialista, mind a kapitalista országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalmunk aktív volt. Ezt a kedvező eredményt többek között úgy értük el, hogy iparunk termelésének szerkezete a munkaigényesebb termékek irányába tolódott el. Így lehetővé vált az ipari termelés és az export növelése mellett az anyagimport viszonylagos csökkentése. Külkereskedelmünk aktív munkája jelentősen hozzájárult, hogy devizahelyzetünkben számottevő javulás következett be. Az 1958. évi eredményeink azt bizonyítják, hogy a párt marxista—leninista politikája alapján kidolgozott hároméves terv helyes célkitűzéseit a dolgozók magukévá tették, készek voltak harcolni megvalósításukért. Most az a feladatunk, hogy a gazdasági vezetés színvonalának emelésével tovább fejlesszük a már elért eredményeket, javítsuk ki a még meglevő hibákat. A miniszterelnöki beszámolóban szó volt többek között arról is, hogy az 1958-as esztendő, a késői kitavaszodás és az aszályos időjárás ellenére is, sikeres volt. Ez abban mutatkozott meg, hogy a mezőgazdasági termelés összhozama 3 százalékkal nagyobb volt, mint 1957-ben. Ez az eredmény is bizonyítja azt, hogy az ellenforradalom óta megtett intézkedéseink helyesek voltak, mert mind a szocialista szektorban, mind az egyénileg gazdálkodóknál, helyes irányt szabtak a lehetőségek jobb kihasználásának. A lehetőség azonban még nem jelent valóságot. Az, hogy a lehetőségekből valóság lett, dolgozó parasztságunknak köszönhető. Intézkedéseinkből megértették, hogy népi államunk bízik a parasztságban és erre a bizalomra bizalommal válaszoltak. A lehetőségek realizálásában élen jártak a szocialista szektor dolgozói. Tavaly mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek az összes főbb növények terméseredményeivel maguk mögött hagyták az egyénieket. Ha az egyénileg gazdálkodók az elmúlt évben kenyérgabonából legalább olyan terméseredményeket értek volna el, mint a termelőszövetkezetek, ez országosan mintegy 35—40 000 vagon gabonával jelentett volna többet. Ilyen mennyiségű gabona a városi lakosság "kenyérszükségletét több mint egy negyedévre biztosítja. Ez a menynyiség azonban tavaly is kiesett, nem termett meg. Az ország népének kenyérszükségletét azonban mindenképpen biztosítani kell, ezért a hiányzó kenyérnek valót az elmúlt évben külföldről kellett megvásárolni. Mi világosan látjuk, hogy nem ezért termeltek kevesebbet az egyénileg gazdálkodók, mert ; ők kevésbé bíznak a párt- és a kormány politikájában, mint a termelőszövetkezeti parasztok. Azért termeltek kevesebbet, mert a nagyobb terméseredmények elérésében gátolják őket a kisparaszti gazdaságok korlátai. Ezzel a ténnyel egyénileg gazdálkodó parasztságunknak szembe * kell nézni és a megfelelő következtetéseket le kell vonni.
