Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

$37 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 938 osztályidegen származású. Nézem, hát ez szüle­tése szerint 68 éves ember, mi dolgom van ne­kem egy 68 éves ügyvéd apjának osztályidegen származásával? (Derültség.) Úgyhogy, mondjuk így: a vezető testületekben kialakult egy jószel­lemű összefogás. Harcostársakká váltunk, s le­het, hogy tagdíjfizetéseknél, taggyűléseknél első helyen állnak, ott mindig kiderül, ki a párttag, remélem a példamutatásban is, de általában a mindennapi munkában ez összefonódik, s ez nagy ereje a mi társadalmunknak. Ezt széleseb­ben is lehet demonstrálni. Példának okáért megemlíthetem a szakszer­vezeteket, amelyek a párthoz legközelebb álló osztályszervezetei a munkásosztálynak. Ott kö­rülbelül 250 000 funkcionárius dolgozik, bele­értve az egyszerű bizalmit is, aki a munkapad mellett van. A 250 000 ember közül körülbelül 70 százalék pártonkívüli — és viszi a párt poli­tikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Körülbelül 10 százaléka párt­tag — és egy félmilliós seregről van szó. Ki­lencven százalék pártonkívüli fiatal viszi a párt politikáját. Nézzük meg a demokratikus nőmoz­galmat, hasonló képet találunk. Nézzük meg a Hazafias Népfrontot. Talán egy esztendeje volt az a kongresszus, amelyen efajta számvetések ké­szültek és ott kiderült, hogy 110 000 ember van a bizottságban, plusz körülbelül 200 000 a titok­ban megszervezett (derültség) úgynevezett nép­front-aktivista csoportokban. Ezek mind működ­nek, felvilágosító munkát végeznek, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségü­ket, hogy a párt politikájáért és vonaláért, szö­vetségben a kommunistákkal készek és hajlan­dók dolgozni, pedig 80 százalékban pártonkívüli emberek, önként, szívesen, sőt talán úgy is le­hetne mondani, bizonyos önérzettel és büszke­séggel mondják, hogy mi a kommunista párt po­litikájáért szíves-örömest dolgozunk, mert úgy érezzük, hogy népünk érdekeit szolgáljuk ezzel. Hát ebben van a mi erőnk és erre az erőre tá­maszkodva mozgósítjuk most ismét a munkás­osztály, a parasztság élenjáró embereit, az értel­miség élenjáró embereit: segítsenek megoldani e n agy történelmi feladat befejezését, a mezőgaz­daság szocialista átszervezését. A harcban és minden nagy feladatunknál támaszkodunk, gondolunk a haladó világra, a nemzetközi élet összes haladó erőire. Hogy úgy­mondjam, ez a mi nemzetközi bázisunk, és a vi­lág haladó erőire támaszkodva őrködünk hazánk függetlensége felett, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk idebenn a szocialista építés új sikereiért és odakünn a háború ellen, a békés egymás mellett élésért, a szocializmus békés úton elérhető világméretű győzelméért. Engedjék meg, hogy én is így „röptiben" beleszóljak a külpolitika egy-két kérdésébe. Sík elvtársnak el kell mennie, de gondoltam, ne ak­kor ugorjon fel, amikor erről kezdek beszélni, mert még azt hiszik, nem ért velem egyet. (De­rültség.) En nem akarom elemezgetni ezeket a kér­déseket, de nehéz megállni megjegyzés nélkül. P.k^t; beszéltek az Ausztriához való viszonyunk­ról. En ezt a viszonyt nem akarom elemezni, de meg akarom mondani, hogy nekünk ez azért kü­lönleges probléma, mert összes szomszédaink közül ez az egyetlen kapitalista ország. És itt kellene a gyakorlatban nekünk is valahogyan realizálnunk egy szocialista állam és egy kapi­talista állam nemcsak békés egymás mellett élé­sét, hanem jószomszédi viszonyát. És mi nem szűnünk meg ezért fáradozni, s én nagyon egyet­értek az elvtársakkal, akik azt mondják: hogy ez jelenleg nem így van, ezért nem mi vagyunk a felelősek. A fejelőseket a határon túl, Auszt­riában kell keresni. És ők nagyon jól tudják, hogy mi ezt akar­juk. Egyben szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni, hanem igenis nagyon jó szomszédi viszonyt fogunk kialakítani, még abban a kor­szakban, amikor itt szocialista és ott kapitalista rendszer van. És szent meggyőződésem, minden gáncsvetők és közbeeső epizódok ellenére. Az epizódokról azonban egy szó megjegyzést sze­retnék tenni. Valamelyik képviselőtársunk megemlítette, hogy amikor a nőszövetség egy megbízottjának ki kellene Ausztriába utaznia, akkor előbb hit­vallást kell tennie arról, hogy mivel akarja ott tölteni az idejét, kivel akar kapcsolatot terem­teni és mi célból. Rendben van, ha a demokra­tikus nőszövetség egy képviselőjétől féltik Ausztria belső társadalmi rendjét és semlegessé­gét, ez osztrák megítélés, ehhez joguk van. De én ehelyett az igen tisztelt képviselőtársnő he­lyett más ügyfelet tudnék ajánlani, mert első látásra mégis egy demokratikus nő és nem több. De én tudom, hogy elég gyakran jár oda egy úri ember, akinek a hivatása — és a nem is titkolt hivatása — a kémkedés. Például Allan Dulles rendszeresen jár oda és ő maga büszke arra, hogy nem tudom, hány éve, kémkedéssel foglalkozik. Most mégis aki az osztrákok sem­legességét félti,- egy ilyen demokratikus magyar nő helyett miért nem egy ilyen hivatásos kém­nek ad oda kérdőívet (derültség), mielőtt a be­utazási vízumot megadják, hogy kivel óhajt ön érintkezni, mi célból, milyen ügyeket akar meg­tárgyalni. Evvel sokkal jobb szolgálatot tenné­nek Ausztria belső békességének is, általában a békének, és az osztrák—magyar viszonynak is. Ez egyébként teljesen kézenfekvő az oszt­rák illetékesek előtt is, csak nehezen adják rá a fejüket ilyen progresszív lépésre (derültség), pedig én az ő helyükben arra gondolnék, hogy tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Nép­köztársaság, mint vendégük az amerikai kém­szervezet főnöke, Allan Dulles. (Derültség és nagy taps.) Ez feltétlenül így van.^r* Szintén csak megjegyzésre szorítkozom egy másik állammal, az Egyesült Államokkal való viszonyunkról. Az első, amit ki szeretnék jelen­teni: szent meggyőződésem, hogy mi az Egyesült Államokkal a békés egymás mellett élést reali­zálni tudjuk és fogjuk, és ez a két állam béké­sen és normálisan el fog férni egymás mellett a földtekén, annak ellenére, hogy itt szocialista társadalom lesz és ott még kapitalista társadalmi rendszer lesz. Ez a történelem elemi erejű kö­vetelése. Ezt nem tudják örökre megakadályozni azok sem, akik akarják. Az Egyesült Államokban is vannak haladó emberek, akik küzdenek a demokráciáért, a sza­badságért, a szocializmusért. Nehéz soruk van 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom