Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

927 Az Országqyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 928 és táplálkozzék. Az első, tehát a rendes táp­lálkozás, megtörtént. Most egy kicsit jobban kell dolgoznunk, hogy elérjük a másikat is, hogy még exportálni is tudjunk, megfelelő mezőgazdasági cikket meg­felelő mértékben. Azonkívül meg kell említenem, hogy a ter­melési főágakban is bonyolult a fejlődés útja. A termelés tényleges eredményeitől nem választ­hatók el a tulajdonviszonyok és a tulajdonviszo­nyokban bekövetkezett változások. A könnyebb megérthetőség kedvéért utalok az iparra. Talán mindenki emlékszik, hogy ami­kor a burzsoázia úgy érezte az 1945—1948. kö­zötti években, hogy hatalma végóráit éri, akkor az inari termelés csökkent. És amikor átvette a munkásosztály a gyárat, még csökkent egy bizo­nyos ideig. Én nagyon jól emlékszem — elég tűrhető memóriám van — azokra a szócsatákra, amikor a három nagy gyárat átvettük és az el­lenség ordított, hogy húsz évvel azelőtt azok hasznothajtó üzemek voltak, most pedig ráfize­tésesek. És bizony isten, vagy két esztendeig rá­fizetésesek voltak. (Derültség.) Na, mit csinál­junk? Kivonult a régi vezetés. Sajnos még á raű~ szaki káderek egy részét is befolyásolni tudta és a munkásosztály oda kellett, hogy állítson forradalmi lelkesedéssel, szolgálatkészséggel, a nép ügye iránti odaadással eltelt embereket, akik azonban gyárakat soha életükben nem ve­zettek. Idő kellett hozzá. És nézzék meg ma eze­ket a munkásosztály által kézbevett gyárakat: hetven százaléknál többet hoznak a nemzeti jö­vedelemhez. (Taps.) A mezőgazdasággal kapcsolatban nem ke­vésbé el lehetne mondani, hogy még inkább így van, hogy a tulajdonviszonyok változása átme­netileg zavaró tényezőként hat magára a terme­lésre. Hát ez letagadhatatlan tény. Ilyen átme­neti zavar volt akkor, amikor a régi tőkés föl­desúri és — nem arra fordulok — egyházi nagy­birtokokat (derültség) a nép kézbe vette és fel­osztotta, s az egykori feudális nagybirtokokból kisparaszti gazdaságokat szervezett. Ezt min­denki tudja, hogy ez átmenetileg a termelés visszaesésével járt. Emlékezhetnek rá, hogy Horthy idején is voltak mintagazdaságok. Néha nem annyira a nemeseknél és a grófoknál, mint a zsidó bérlőknél, akik fürgébb eszű kapitalis­ták voltak. De azért voltak mintagazdaságok. Kiválók. Nemesített vetőmagvakat termesztet­tek, tenyészállatokat tenyésztettek és még sok mindent csináltak. Persze nem ez volt az egész mezőgazdaság. Ez a mezőgazdaság kis része volt, a földosztásnál meg széthullott. Széthullott, megszűnt. Mindenki emlékszik, hogy Horthy ide­jén a gőzeke-szántás, a mélyszántás, ez a nagyon fontos mezőgazdasági művelet, azért imitt-amott létezett. Aztán azt is tudja mindenki, hogy arai­kor két-három év múlva kezdtük keresni, hogy hova lettek a régi gőzekék, abból senki egy da­rabot meg nem talált. Némelyek szerint a laka­tosok felhasználták nyersanyagnak, kályhákhoz, meg nem tudom mihez, tény az, hogy úgy el­tűntek, mint Kossuth a ködben, ahogy azt an­nak idején mondani szokták. (Derültség.) A termelés átmenetileg visszaesett a tulaj­donviszonyok változása következtében. De utána rendesen egyenesbe jött. Egyenesbe jött. Ez a nép évszázados történelmi pere — ahogy mond­ják — és ezt végre kellett hajtani. A mezőgaz­daság nem fejlődhetett volna tovább, nem is beszélve arról, hogy itt a feudális tőkés ural­kodó osztálynak mégiscsak befellegzett. Most egy kicsit a birtokviszonyokban egy második változás időszakát éljük, amelyik azon­ban más jellegű és nem kell, hogy döntően ki­hasson a termelésre. Miért más jellegű? Mert akkor a tulajdonos osztályt, a feudális tőkés osz­tályt, felváltotta egy más osztály a tulajdonban, a parasztság. Most azonban a tulajdonos és bir­tokos kisparasztságot a birtokban nem váltja fel egy másik osztály, mert ugyanő marad bir­tokban továbbra is, másfajta formában./ Ügy hogy nem véletlenül, és ez a tudomá­nyos alapja annak, hogy mi azt mondjuk: lehet­séges egyidőben a kettős feladat végrehajtása, azaz, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Azt hi­szem, ez kellően bizonyított dolog, amelyen be­lül jelentkeznek bizonyos kisebb zavarok a ter­melésben, ami azért elkerülhetetlen, ami az egyéni paraszt ingadozásából adódik közvetlenül megelőzően azt az időpontot, amikor átmegy a szocialista formába és belép a termelőszövetke­zetbe. , De a hároméves terv eredménye erre már kellő cáfolatot adott. Ha mi ilyen viszonyok kö­zött, amikor a mezőgazdaság háromnegyede át­szerveződött a kisparaszti birtok formából a szocialista birtok formába, az üzemi formában tudtuk tizenkét-tizenhárom százalékkal emelni a mezőgazdasági termelést, talán valamivel töb- » bel, mint az ezt megelőző években összesen, ak­kor a kettős feladatot megoldottuk. Ha a szocia­lista átszervezés alapvető munkáján túl va­gyunk, akkor a termelés fellendítése már, bár nem kicsi feladat, de könnyebb feladat lesz. Itt az előttem szóló elvtársak, maga Loson­czi elvtárs, meg nyomatékkal Fehér elvtárs be­széltek arról is, hogy átmeneti bizonytalanság lényegében még a jelenleg termelő dolgozó pa­rasztoknál fennáll most. Ilyen beruházást nem eszközölnek náluk, bizony még termelnek, de a piacra nem nagy lendülettel, nem hirtelen vi­szik, hogy finoman mondjam. Van bizonyos bi­zonytalanság a művelhető föld majdnem egyne­gyedén, és a nép érdeke, az ország érdeke, a parasztság érdeke azt követeli meg, hogy szűn­jön meg, fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átépítését, átszervezését. A szocialista nagyüzem előnyeiről én itt gaz­dasági mutatókat nem fogok elsorolni, mert hi­szen maga Losonczi elvtárs, más elvtársak eze­ket részletesen ismertették, itt is, és nem először van szó erről. Nem vitatható, hogy a régebbi és következetesen szocialista jellegű birtoktípus, az állami gazdaság, annyi évi munka, harc és kín­lódás után, ha nem is mindegyik, de a maga egé­szében ma már szocialista gazdaságnak nevez­hető. Túlnyomó többségük példásan gazdálko­dik, nemesített vetőmagvakat tud adni a pa­rasztságnak, tenyészállatokat tud adni a paraszt­ságnak, közvetlen effektív segítséget tud adni, felvilágosító előadás, néha munkasegítség formá­jában, és betölti a szocialista mezőgazdasági üzem szerepét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom