Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

915 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 91& rülmények között végeztük, hogy abból indul­tunk ki, nem adunk segítséget a városból a szö­vetkezetekenek. Sem katonákat, sem diákokat, sem munkásokat nem vittünk ki egyetlen eset­ben sem cukorrépát szedni, kukoricát törni, vagy egyéb begyűjtési, behordási munkákat vé­gezni a községekben. Az élet azt igazolja, hogy ez helyes volt. Ezzel sikerült elérnünk, hogy az otthoniak, a családtagok a legnagyobb mérték­ben kivették részüket a munkából, s így lehetővé vált, hogy nem kívülről, az ajtóból nézik a szö­vetkezeti tagok, hogy munkások és katonák mennek ki dolgozni, hanem maguk fogják meg a munka jobbik felét, és el is tudják végezni, mint ahogyan sok esztendőben már eddig is el­végezték. Az elmúlt két esztendő alatt nagyon sokat nőtt szövetkezeti tagjaink önbizalma. Ezt leg­jobban talán olyan kérdésekben tudjuk lemérni, hogy amikor most hordják be a kukoricát, és a kocsiról szóródik le, mert többet raknak fel a kelleténél, míg azelőtt, még egy éve is ott ment a kocsi után a szövetkezeti tag, és rakta be a zsákba, ami lehullott, ma számtalan példa van arra, hogy nem hazaviszik, hanem a közösbe. Ez nem mutat egyebet, mint azt, hogy az embe­rek gondolkodásmódja már lényeges változáson ment keresztül. Ma már szinte általánosságban merem mondani, hogy nem a „mienkről" be­szélnek, ahogyan a régi hangnemben megszok­ták, s a közösbe került tehenüket nem „enyém"­nek mondják, hanem most már arról beázéjnek, hogy ez a közösé és azt feltétlenül meg kell vé­deni. Hasonlóképpen fejlődött a helyzet a lógósok felelősségrevonása tekintetében is. Ma már a ló­gósokat nem kell a megyebizottságnak, a megyei tanácsnak felelősségre vonnia. Szövetkezeteink döntő többségében olyan légkör alakult ki, hogy maguk a szövetkezeti tagok vonják felelősségre a lógósokat. Legfeljebb az a probléma, hogy vi­gyázni kell, mert néha ma már túlzásba is men­nek, s néha olyan utasításokat is foganatosíta­nak, amelyek talán nem minden esetben a leg­helyesebb megoldások. Bár meggyőződésünk szerint az a helyes, amikor a lógásokat ők teszik szóvá és nem arra van szükség, hogy a párt vagy az állami szervek tegyék szóvá, hogy kü­lönböző bajok vannak a szövetkezetbon. Néhány szót a felvásárlásról is, hiszen ez mutatja meg, hogy érdemes-e mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével foglalkozni, igaz-e pártunk és kormányunk álláspontja. A többter­melés, amellyel szövetkezeteink már az első esz­tendőkben előrukkoltak, számtalan területen le­hetővé tette terveink túlteljesítését is. Sok gond volt az idén is megyénkben a kenyérgabona fel­vásárlásával. Mégis szeretném aláhúzni, hogy feleannyi gondunk sem volt most ezen a téren, mint amikor még az egyéni parasztok tízezrei voltak a megyében, és valósággal kilincselni kel­lett, hogy legyenek olyan kedvesek és adják már át az államnak a maguk 5—6—10 mázsa kenyér­gabonáját. Kenyérgabonában másfél évi tervét a megye 103,5 százalékra teljesítette, vagyis lényeges túl­teljesiteß van. Míg 1959-ben, az első évben me­gyénk 4740 vagon kenyérgabonát vásárolt fel, 1960-ban, ismétlem — az időjárási nehézségek ellenére is 4905 vagon kenyérgabonát vásárol­tunk fel. Az előző években, amikor még köte­lező begyűjtési rendszerünk volt, megközelítőleg sem sikerült ilyen helyzetet kialakítani és való­ban csak a padlás lesöprésével tudtak ennél va­lamivel magasabb számokat elérni. Ma pedig ez a szerződéskötés keretein belül minden további nélkül megoldható. Megyénk zöldségterve az idén 1767 vagon volt, eddig 1908 vagont teljesítettünk, és még mintegy 250 vagonnyi vár felvásárlásra, Tatár­Kiss elvtársék számára, ha kicsit jobban siet­nek. Burgonyatervünk a megyében 874 vagon volt. Eddig teljesítettünk 2479 vagont. Itt is ugyanaz a helyzet mint a zöldségnél, hogy még mindig bőven van felvásárolni való a megyében. Bár teljes egészében egyetértek Losonczi elvtárs beszámolójával, szeretném itt valamivel kiegészíteni. Véleményem szerint a műtrágya elosztásánál nem egészen egyezik minden. A földművelésügy illetékes elvtársai nem úgy oszt­ják el, hogy figyelembe vennék a megyékben ki­alakuló átlagtermést, és ahhoz viszonyítanák a műtrágyamennyiséget. Ezzel szemben azt mond­ják, hogy a jövő évben a megyének több gabo­nát kell adnia, mint az idén — és ez természe­tesen igaz — de mindjárt hozzáteszik, hogy ke­vesebb műtrágyát adnak, mint ebben az évben. Ez nem egészen jogos Losonczi elvtárs. Meg kel­lene vizsgálni, hogy ez a helyzet sokáig fenntart­ható-e vagy sem. Az állattenyésztésben nem olyan gyorsüte­mű a fejlődés, mint a növénytermelésben, bár szeretném aláhúzni, hogy én a magam részéről, és mi Győr megyeiek e tekintetben is feltétlenül optimisták vagyunk a nagyüzemi gazdálkodás fölényét illetően. Már az első esztendőben olyan lépéseket tet­tünk előre ezen a téren, amelyek bár nem na­gyok, de mégis nagyon biztató számokat ered­ményeztek. 1959-ben, az átszervezés után szövetkezete­inkben 9241 sertés volt. Most, december elején szövetkezeteink 84 500 sertéssel rendelkeznek. A kocaállomány 1100 darabról 11 500-ra növeke­dett. Ilyen nagy kocaállomány Győr-Sopron me­gyében még soha sem volt, amikor a két megye még külön állt, s ez biztató a mi számunkra. A szarvasmarhaállományban is fejlődés van, bár nem olyan gyors, mint a sertéseknél. 1959-ben, az átszervezés után megyénk szövetke­zetei 38 334 szarvasmarhával rendelkeztek, az idén, szeptember elején már 49 848 darabbal rendelkeztünk. Itt is feltétlenül előrelépés mu­tatkozik. Mi azt tudjuk mondani, hogy aki még ma is kételkedik hazánkban, hogy a szocialista nagyüzemek fölényt tudnak biztosítani nemcsak a növénytermelésben, mert ezen ma már kevesen vitatkoznak, hanem az állattenyésztés területén is — jöjjön el a mi megyénkbe, — kivisszük bármelyik szövetkezetbe, amelyikbe ki akar menni, nézze meg azt a nagyszerű koca-, vagy malac-, süldőállományt, vagy nézze meg a növendék szarvasmarhaállományt és meg fog győződni arról, hogy milyen jövője lesz ennek a szövetkezetnek az elkövetkező időszakban. Az állatállomány felvásárlása nehezebben megy, hiszen tulajdonképpen az idei felfutás a mértékadó, s ez a felvásárlás vonalán még nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom