Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

903 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 904 A nyár folyamán, amikor a munka dandárja folyt, volt olyan időszak, amikor 25 000 építőmunkás dolgozott a mezőgazdasági építkezéseken. Az eddig elmondottak meggyőzően bizonyítják a termelőszövetkezeti építkezések fontosságát és az építőiparnak ezzel kapcsolatos súlyos és felelősségteljes munkáját. A termelőszövetkezetek számának 1959. évi ugrásszerű emelkedése az építőipart több szempontból is készületlenül érte. Hiányoztak a nagyüzemi mezőgazdasági épületek tervezésében a megfelelő tapasztalatok, nem voltak kiforrott, a korszerű agrotechnikának minden tekintetben megfelelő épülettípusaink; a majorok, tanyaközpontok telepítésével kapcsolatos kérdések tisztázatlanok voltak; nem voltak nagyobb területre kiterjedő távlati terveink és az építkezésekhez szükséges nagytömegű építőanyag nem állt rendelkezésre. Az 1959 elején jelentkező építési igényekhez elsősorban a műszaki terveket kellett biztosítani. Az idő rövidsége miatt az épületek helyének kitűzését gyorsított eljárással valósítottuk meg. A fejlődésben lévő mezőgazdasági nagyüzemi építkezések megvalósításának egyik legfelelősségteljesebb munkája a mezőgazdasági települések, majorok megtervezése. A termelőszövetkezetek helyének megjelölése irányt szab a mezőgazdasági üzemi központok, majorok kialakítására. A tervezési munka során figyelembe kell venni mindezeken kívül a városok, községek várható fejlődését, a közlekedés, a közművesítés, az energiaellátás lehetőségeit. A telepítés-tervezés ez évben már megindult, azonban a helyi mezőgazdasági szakigazgatási szervek még nem ismerték fel e kérdés nagy jelentőségét, éppen ezért ma még elég vontatottan halad. A termelőszövetkezeti majorhelyek megállapításánál fontos, hogy távlati elgondolásokat alkalmazzanak, s a jövőben mindjobban használják fel a regionális tervezés-adta lehetőségeket is. Magukhoz az épületek megépítéséhez is el kellett készíteni a műszaki terveket. A feladatot csak a típustervek alapján lehetett megoldani. A típusterv alkalmazása nemcsak a tervezés, hanem a kivitelezés szempontjából is kedvező volt. A kivitelezők és az építőanyag gyárak csak úgy tudták a feladatot megoldani, hogy előregyártott típus szerkezetek alapján készültek az épületek. Az előző években voltak ugyan típustervek, de ezek nem feleltek meg minden követelménynek: át kellett őket dolgozni. Továbbá gondoskodni kellett a tervek sokszorosításáról. A típusterveket helyszínre kellett a tervezőknek alkalmazni. Tervező mérnökeink és technikusaink megértették az ügy fontosságát és jelentőségét, s kisebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve biztosították a kivitelezők részére a szükséges terveket. A tervezés során — főként a rendelkezésre álló rövid idő miatt — hibák is előfordultak. Volt olyan épület, melyet rossz helyre tűztek ki, vizenyős talajra, vagy olyan helyre — például domboldalra — ahol az építkezés nagytömegű, felesleges földmunkával járt. Meg kell említenem azt is, hogy sok esetben nem került megtervezésre a víz-, csatornázás- és elektromos energia biztosítása. Ezáltal az elkészült korszerű, főleg állattenyésztési célokat szolgáló épületek használhatósága vitathatóvá vált. Éppen ezért a következő években a beruházások tervezésénél jobban kell gondoskodni ezek, de legfőképpen az ivóvíz biztosításáról. A kivitelező vállalatok munkásai is magukévá tették a ti /melőszövetkezeti építkezések ügyét. Munkájuk eredményeként az 1959. év végére a termelőszövetkezeteknek ígért épületek mind elkészültek. A legtöbb helyen már ősszel beköthették az állatokat a közös istállókba. Az építőipar a társadalmi összefogást is segítségül hívta és segítségül kapta a munka megvalósításához. Az építőipari vállalatoknál KISZ brigádok alakultak a termelőszövetkezeti munkák elvégzésére. A Hazafias Népfrontba tömörült nfuszakiak társadalmi munkával segítették a tervezést, az üzemek dolgozói patronálást vállaltak az egyes termelőszövetkezeteknél. Ezek is nagyban elősegítették az építkezések időbeni megvalósítását. Az építőipar felkészületlensége miatt és az igen rövid idő alatt végrehajtott nagyiömegű mezőgazdasági építkezéseknél a kivitelezés során is akadtak hibák. Egyes helyeken az építési munkát silány minőségben végezték el. A mezőgazdasági építkezésekhez alkalmazott építési anyagok minősége sem érte el sok esetben a kívánt mértéket. Az építőipar 1960. évben már felkészültebben tudta a munkát megindítani annak ellenére, hogy az év elején a helykijelölések és a tervek biztosítása még mindig problémát okozott, de már komolyabb hiányok nem voltak. Ehhez igen nagy segítséget nyújtott az építkezések irányítására és ellenőrzésére 1959. évben a Kormány anyagi támogatásával megalakult megyei mezőgazdasági beruházási irodák. 1959. évben, de 1960-ban még erőteljesebben jelentkezett a termelőszövetkezetek épületigénye. Az adott népgazdasági lehetőségek határain belül minél több épületet kellett a termelőszövetkezetek részére biztosítani. Ezért azt a megoldást kellett választani, hogy a korszerű, szilárd épületek egy része helyett, egyszerű szerkezetű favázas, úgynevezett szerfás épületeket építsünk. Így több állatférőhelyet lehet a mezőgazdaság részére biztosítani, és jobban ki lehet aknázni a helyi lehetőségeket, a helyi anyagok feltárása és alkalmazása útján. Ez azonban csak átmeneti megoldásnak tekinthető. A legégetőbb épületigényeknek egyszerű szerkezetű épületekkel való kielégítése után az elkövetkezendő évek folyamán — amikor már a telepítéstervezés, a majorhelyek végleges kijelölése biztosított lesz — a korszerű építési módra kell visszatérni. A helyi tartalékok felhasználása érdekében ebben az évben a megyék lehetőséget kaptak arra, hogy maguk is kialakíthassanak egyszerű szerkezetű épülettípusokat és a központi típusterveket részben ezekkel helyettesítsék. A szerfás építkezésekkel és a megyei ajánlott tervekkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy előnyeik ellenére egyes esetekben olyan