Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-15

865 Az Országgyűlés 15. ülése 1960. évi december 8-án, csütörtökön 866 A piaci árak megfelelő szinten tartása érdekében tovább szélesítjük a szerződéses termeltetést és felvásárlást. Szerződéses árainkat úgy alakítottuk ki, hogy a termelők anyagi érdeke figyelembe van véve. A már említett napraforgó árát — a fajtáktól függően — 60—140 forinttal megemeltük. Ugyanígy a szabadpiacon magasan kialakult kukoricaárak miatt a hizlalási szerződésekre hivatalos áron juttat az állam takarmányt a termelőknek. Aszály sújtotta vidékeink termelőszövetkezetei állatállományuk átteleltetéséhez takarmánysegítségben részesülnek. Hosszú lenne felsorolni az állam segítségét, amelyet a mezőgazdasági termelőknek nyújtott termelésük fejlesztéséhez. A sokoldalú segítség lehetővé teszi, hogy a termelők termelésük növelésével jussanak nagyobb jövedelemhez. Az állam által nyújtott segítség közül különösen nagy jelentőségű a gépesítés növekedése, mert ez lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaságban az egy főre eső termelési érték növekedjék és csökkenjék az egy termékegységre eső költségráfordítás. Amint az eddig elmondottakból kitűnt, egész mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének a legfontosabb feltétele az, hogy milyen gyorsan tudjuk megszilárdítani, illetve eredményesen gazdálkodó nagyüzemekké formálni a meglevő és az ezután alakuló termelőszövetkezeteket. A megszilárdítás terén* vannak számottevő eredményeink az elmúlt két év alatt — azonban még sok a tennivaló is. Szövetkezeteink zöme jól dolgozik és a közeljövő feladatának kell tartanunk a ma még meglevő gyenge szövetkezetek megszilárdítását. Szükséges azonban, hogy szövetkezeti elnökeinket — akik egyszerű parasztemberekből lettek több ezer holdas gazdaságok irányítói — feladatuk elvégzésére alkalmassá tegyük, tovább képezzük. Ezért most is a tél folyamán minden szövetkezeti elnököt rövidebb tanfolyamon továbbképezünk, bővítettük az elinökképző iskolákon való képzést és lehetővé tettük szövetkezeti elnökeink számára a közép- és felsőiskolákon a levelező oktatásban való részvételt. Az állam az elmúlt 2 évben mintegy 5000 szakembert helyezett ki a termelőszövetkezetekbe. Ezeknek zöme becsülettel végzi munkáját és nagy segítséget ad a szövetkezeteknek eredményeik eléréséhez. Ennek ellenére még mindig kevés a szövetkezeteinkben dolgozó mezőgazdászok száma. Alig jut szövetkezetenként — átlag egy fő. Volt idő, amikor szövetkezeteink fölöslegesnek tartották a szakembert, úgy beszéltek róla, mintha az nem dolgozna a szövetkezetbe — Most már változott a helyzet e téren is. A jó szakembert kérik és megbecsülik a termelőszövetkezetben. Ezért továbbra is fogunk küldeni a termelésben jártas, jó szakembereket elsősorban a még gyengén működő szövetkezeteinkbe. Mezőgazdasági szakembereink számára kevésszer adódik szebb, megtisztelőbb feladat mint most, amikor munkájukkal nagymértékben hozzájárulhatnak a szocialista falu építéséhez. Ehhez a történelmet formáló nagy munkához továbbra is hívjuk szakembereink legjobbjait. A kezdéssel járó nehézségek ellenére termelőszövetkezeteink fejlődése jónak mondható. Az ország minden vidékén sok olyan fiatal szövetkezetünk van, amely az első évek munkájával a termelésben és a tagok jövedelmében maga mögött hagyott egyes régi szövetkezeteket. Sok tehetséges parasztember bizonyította be, hogy képes több ezer holdas nagyüzemi gazdaságok vezetésére. — Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy innen küldjem forró üdvözletemet a jó és eredményes munkát végző termelőszövetkezeti vezetőknek, a becsületesen dolgozó tagoknak, azok közül is az asszonyoknak, akik a növénytermelési munkák zömét végzik és kívánjak nekik további sikereket munkájukhoz. (Taps.) Termelőszövetkezeteink idei eredményeinek elérésében főleg a növényápolás időben való elvégzésének volt jelentős szerepe. A kapásnövények egyénekre, illetve családokra való kiosztása, összekötve a premizálás helyes kialakításával — ösztönözte a tagokat a munka jobb elvégzésére. Előfordult ugyan egyes esetekben, hogy laza vagy túlfeszített tervet készítettek, amelyben a premizálás nem ösztönzött eléggé a nagyobb terméseredmények elérésére, de a szövetkezetek többségében a tapasztalatok e téren kedvezőek voltak. Az utóbbi időben sok falusi dolgozó — fő- v leg fiatal — otthagyta a falut és városban vállalt munkát. Ez egyes községekben olyan helyzetet teremtett, hogy ott az idős dolgozó parasztok a termelőszövetkezetekben összetorlódott munkákat nem tudták megfelelően időben elvégezni. A faluról városba történő — sokszor felesleges elvándorlást elősegítette az is, hogy számos ipari üzem vezetője nem annyira a munkatermelékenység emelésével, hanem a munkaerő létszám indokolatlan növelésével kívánta a többtermelést biztosítani. A falusi dolgozók egy részének a városba, ipari üzemekbe, s más területekre való áramlása nem magyar jelenség, ez a világ minden részén tapasztalható, összefüggésben van ez a mezőgazdaság gépesítésével, ennek munkaerőfelszabadító hatásával. Csábítja a fiatalokat a városi élet azért is, mert a városban a fejlettebb technikát, kulturáltabb életkörülményeket könynyebben megtalálják, s ráadásul rendszeresebb a jövedelmük is, mint a termelőszövetkezetek egy részében. Szerencsére nem mindenütt van ez így. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol rendszeresen fizetnek előleget — és ezeknek a száma mindig több —, ahol gondoskodtak a fiatalok számára megfelelő kulturális életről, sportolási lehetőségekről, ahol a fiatalokat egyenjogú tagnak tartják, ahol gondoskodtak a korszerűbb termelési eljárások bevezetéséről fejlettebb eszközökkel — ott a fiatalok megmaradtak a faluban és nem is vágyódtak el onnan. Sok ilyen szövetkezeti községünk van és még több lesz, mert az elvándorolt fiatalok mind nagyobb számban térnek vissza a faluba, a megszokott, egészségesebb munkához. Tisztelt Országgyűlés! Termelőszövetkezeteink most készülnek a zárszámadásra. Jövedelmük alakulása attól függ, hogyan dolgoztak