Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

825 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 826 nyegéből fakad, s ezt folytatjuk a jövőben is. Éppen ezért teljes egyetértésünket nyilvánítjuk ki a Szovjetunió javaslatával, amely azonnali függetlenséget követel a még gyarmati sorban élő népeknek. Tisztelt Országgyűlés! A volt gyarmatosító hatalmak mindent elkövetnek, hogy a felszabadult népeket továbbra is befolyásuk alatt tartsák. A látszatfüggetlenség jegyében tesznek kényszerű politikai engedményeket, s ugyanakkor igyekeznek volt gyarmataikat tényleges érdekterületükként megtartani. Különösen nagy veszélyt jelent az új fiatal államok számára az amerikai imperializmus, amely arra törekszik, hogy a régi gyarmatosítóktól átvegye a gyarmati világ „vezetését", s hogy a felszabadult országokat elsősorban „gazdasági segély" orvén magához láncolja. Ezért teljesen helyesek és időszerűek Nkrumah ghánai köztársasági elnöknek az Egyesült Nemzetek Szervezete mostani közgyűlésén mondott szavai: az afrikai államok „legyenek résen az ellen, amit én a vazallus szuverenitásának vagy hamis függetlenségnek neveznék, nevezetesen a metropolisok azon gyakorlata ellen, hogy valamiféle függetlenséget adományozzanak azzal a titkos szándékkal, hogy a felszabadított országot függő állammá változtassák és nem politikai eszközökkel hatásosan ellenőrizzék." Hogy honnan fenyegeti veszély a szabadságukért küzdő népeket, mindennél jobban mutatja Kongó példája. Amikor a gyarmattartó imperialista urak azt látták, hogy a volt gyarmatuk élén olyan erők jelentkeznek, akik nem elégednek meg valamiféle látszatfüggetlenséggel, hanem a megkezdett harcot következetesen végig akarják vinni, a teljes függetlenség elnyeréséig, azonnal brutális katonai erővel léptek fel. Kongóban ismét megmutatkozott, hogy mit „ad" az imperializmus a gyarmati népeknek, mihelyt azok következetesen harcbaszállnak függetlenségükért: — tankot, gépfegyvert, szögesdrótot —; s tömegesen végeztetik ki a nemzeti felszabadító küzdelem hőseit. Kongóban a helyzet lassan magára ölti az 1950 nyarán keletkezett koreai helyzet bizonyos jellemvonásait: az ENSZ lobogói a alatt lényegében amerikai agresszió folyik a szabadságszerető kongói néo ellen. Ma azonban az erőviszonyok mások, mint 1950-ben. Bízunk abban, hocrv a béke. a szocializmus és a nemzp+i felszabadulás együttes erői véget tudnak vetni az imperialisták kongói garázdálkodásának is. A magyar országgyűlés felháborodva ítéli el azt a banditizmust, amelyet Mobutu, az amerikai és belga imperialisták kitartottja, Kongóban művel. A magyar nép és országgyűlése, véleményem szerint teljes egyhangúsággal, követeli az Egyesült Nemzetek Szervezetétől és személyesen főtitkárától, Hammarksjöld úrtól — akit súlyos felelősség terhel a kongói korrnánv elljen indított hajszáért —, hasson oda, hogy Patrice Lumumba, a lörvénv^s kongói kormány feie azonnal nyerje vissza szabadságát; fegyverezzék le Mobutu katonáit és biztosítsák a törvényes Lumumba-kormánv működésének feltételeit. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kongói nép — az amerikai, belga és a többi gyarmatosító tankjai ellenére is — szabad és független ország lesz. ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTÖ Tisztelt Országgyűlés! Ma még az imperializmus fegyveres háborúja folyik a szabadságáért küzdő hős algériai nép ellen is. Az algériai nép szintén nem azért a látszatfüggetlenségért harcol, amelybe de Gaulle kormánya esetleg hajlandó volna beleegyezni, ha ez nem ütköznék a franciaországi fasizmus dühödt ellenállásába. A nemzeti önrendelkezés és szuverenitás megilleti az algériai népet, s harcának kimenetele nem lehet kétséges. A magyar nép — csakúgy, mint a franeia nép — szolidáris az algériai nép harcával, s támogatja azt. A történelem logikája olyan, hogy minél nagyobb erővel igyekeznek a gyarmattartó imperialista hatalmak útját állni a gyarmati népek felszabadulásának, annál gyorsabb a gyarmati rendszer felbomlásának folyamata. A második világháború után új erőre kapott nemzeti felszabadító mozgalom diadalmasan járja be a földet. Az 50-es évekre csaknem teljesen felszabadultak Ázsia gyarmati sorban élő népei. Ázsiából a felszabadító harc lángja átterjedt Afrikába, s ma a valamikor „sötétnek" nevezett világrész néneinek többsége — szabad. Egyetlen év alatt, 1960ban 16 afrikai ország lépett a független államok sorába. A gyarmattartó imperializmus döntő vereséget szenvedett a fekete földrészen is. Minden remény megvan arra, hogy a következő 1961es évben a gyarmati igát teljesen száműzik e hatalmas és gazdag kontinensről, s Afrika valamennyi népe egyenjogú nemzetként lép az emberiség nagy családiába. A gyarmatosítás és a függő helyzet elleni antiimperialista harc azonban ezzel még nem ér véget. A nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelem új góca alakul ki Latin-Amerikában. A harc ezúttal közvetlenül a latin-amerikai népek többségét függő /helyzetben tartó Amerikai Egyesült Államok ellen irányul. Az antiimperialista függetlenségi* harcok egyik csomópontja most a nyugati féltekén van kialakulóban, s ehhez a hős kubai nép vágott utat. Kubában antiimperialista forradalom zajlott le. Demokratikus népi hatalom jött létre; s a népi erők biztosítják az ország függetlenségét. Ez a hatalom, mivel a népre támaszkodik, s élvezi a szocialista tábor támogatását az amerikai imperializmus torkában, 90 mérföldnyire a világimperializmus fellegvárától kiállja a próbát és képes megvédeni vérrel szerzett szabadságát. A magyar nép testvéri üdvözletét küldi a hős kubai népnek; szolidárisak vagyunk velük, s erőnkhöz mérten támogatjuk a kubai népet, gazdaságának, kultúrájának fejlesztésében, függetlenségének védelmében. Tisztelt Országgyűlés! A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány külpolitikai lépéseit mindenkor a nemzetközi helyzet marxista—leninista elemzése útján határozta meg. Igaza van Sik elvtársnak: ez a külpolitika helyes volt, s ezt a négy év alatt elért eredmények igazolják. Négy évvel ezelőtt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nehéz viszonyok között kezdte meg külpolitikai tevékenységét és jelentős sikereket ért el. Most újabb lehetőségek nyílnak arra, hogy köve+kezetes lépésekkel, az eddiginél nagyobb mértékben járuljunk hozzá egyes államokkal ma még fennálló vitás kérdéseink rendezéséhez, ezúton is erő38