Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

783 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 784 Ilyen segítség tisztelt Országgyűlés, elképzelhetetlen volt a múlt rendszer idején. A múlt rendszer féltette a polgári lakosságtól a katonákat, a honvédeket, és ha esetleg mégis kirendelték őket munkába, akkor nem a dolgozó parasztok számára — ne is beszéljünk a termelőszövetkezetekről — hanem valamelyik földbirtokos számára küldték ki őket, ingyen munkát végeztek azért, hogy még jobban gyarapítsák annak a földbirtokosnak a hasznát. A jelen törvényjavaslat nem egyes osztályok önös érdekeit szolgálja, hanem egész népünk békés óhaját követve teljes egészében megfelel annak a békepolitikának, amelyet pártunk és kormányunk 15 éve szakadatlanul hirdet és igyekszik megvalósítani. Alapvetően különbözik ez a törvényjavaslat és leendő törvény attól a törvénytől, amelyet 1939-ben az úri Magyarország úri parlamentjében hoztak. A kapitalizmus honvédelmi törvényeinek kényszerítő rendelkezései az állampolgárok személyes jogait sértették, és durva beavatkozást jelentettek ezekbe. A most elfogadásra javasolt törvényjavaslat teljes egészében más elveket vall. E törvény végrehajtásában egész dolgozó népünk aktív és öntudatos támogatására számítunk és meg vagyunk győződve róla, hogy népünk megérti e törvény helyességét és mindent megtesz, hogy minden vonatkozásában béke idején és ha úgy adódnék a háború körülményei között is megfelelőképpen végrehajtsa. Szocialista jogalkotásunk új erőforrása ez a törvény, amelynek segítségével mindazokat a feladatokat, amelyeket szocialista vívmányaink, hazánk, szent határaink megvédéséért meg kell tennünk, meg fogjuk tudni oldani. Egyesíti ez a törvény az egyén és az egész nép érdekeit úgy. ahogyan az a szocialista törvényalkotás, jogalkotás keretei között szükséges és lehetséges. Ezt a törvényt nemcsak a polgári lakosság, nemcsak egész népünk, hanem benne természetesen katonáink és tisztieink is örömmel és megelégedéssel fogják fogadni, különösképpen tisztjeink azért, mert a már eddig is élvezett társadalmi megbecsülésnek még nagyobb megnyilvánulását látiák benne. Tisztieink készek arra, hogy ha szükség volna rá, életük áldozásával is megvédjék hazánkat. Becsülettel és szeretettel fogadják évről évre soraik közé azokat a fiatalokat, akik elérik a 19—20 évet és sorkötelezettségüknek eleget kívánnak tenni. Tisztjeink tudatában vannak hivatásuk fontosságának, érzik az egész nép szeretetét. Ha egyszer eljön az idő, amikor a kardokból valóban ekevasat lehet kovácsolni, ezt ők Örömmel és büszkén fogják vállalni, mert tudiák

P hogy hivatásukat megfelelőképpen teljesítették és népi államunk biztosítani fogja megfelelő elhelyezkedésüket a polgári életben. Engedjék meg tisztelt Országgyűlés, hogy rövid felszólalásomat Kossuth Lajos szavaival fejezzem be. Kossuth Laios 1849 eleién alföldi toborzó útra indult. A következő lángoló szavait szeretném itt a tisztelt Országgyűlésnek idézni: „Védelmezd hát magad szegény, elárvult nép. Ha véded magad, nincs mit félned, ha magadat nem védelmezed, az Isten maga sem védelmez íheg. Keljen fel tömegben a magyar nép és megmenti magát, és megmenti az árva hazát." Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy ezek a szavak 110 évvel ezelőtt hangzottak el, amikor háborúban volt az ország a Habsburgokkal, örök ellenségeinkkel. Ma nincs háború és bízunk abban, hogy nem is lesz. A mi népünk már nem elárvult és nem szegény. A mi népünk több mint egymilliárd főt számláló hatalmas béketábor tagja és velünk vannak mindazok a munkások és parasztok, akik átmenetileg még a kapitalizmus igája alatt nyögnek a Nyugat különböző országaiban. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a honvédelmi törvényjavaslat, ha törvénnyé válik, teljesíti azt a hivatását, amit egész dolgozó népünk vár tőle, hogy népünk a hadsereg erejére támaszkodva, megfelelő körülmények között végezhesse békés építő munkáját. A törvényjavaslatot ezekből a szempontokból kifolyólag jónak és szükségesnek tartom, a magam nevében megszavazom és kérem a t. Országgyűlést is annak elfogadására. (Taps.) RÓNAI SÁNDOR elnök: Szólásra következik Varga Gáborné képviselőtársunk. VARGA GÁBORNÉ: Tisztelt Országgyűlési Felszabadult életünk, új, szép állomásához érkeztünk az új honvédelmi törvényjavaslat tárgyalásában. Szükségességót, indokolását hallotta a t. Országgyűlés. E törvényjavaslathoz szeretnék néhány gondolatot fűzni a magyar nők, magyar anyák és egyben a magyar pedagógusok nevében is. A nők és a honvédelem, a hadsereg ügye a szó legnemesebb értelmében összetartoznak. A katonát, az ország őrizőjét sirató édesanya, a fiát kapuban sirató édesanya alakja a felszabadulásig benne élt népünk érzés- és gondolatvilágában. De nemcsak a könnyek és a bánat kötötte össze a hadsereget az édesanyával, hanem aktívabb, cselekvőbb értelemben is egvmás* hoz kapcsolódott a nők és a honvédelem ügye. A függetlenségi harcok, a haladás ügyének cselekvő harcosai is voltak a nők nemzetünk történetében. A krónikás íria „láták törökök aszszony vitézségét". Gondoljunk Szilágyi Erzsébet alakiára, aki Hunyadi János hős seregét élelmezte, gondoljunk a 48-as függetlenségi harcok tépett készítő, a sebesülteket ellátó asszonvainkra. És gondoljunk az egri nőkre. Zrinvi Ilonára és a 48-as harcok fegvverrpl küzdő hőseire. De gondolnunk kell 1919 proletár anváira is, akik katona fiukat arra kérték, ne lőienek a hős forradalmárokra. Várnai Zseni szavaival kiáltották: ..Ne lőii fiam, mert én is ott leszek." E törvényjavaslatnál nemcsak 'a könny, a szenvedés, a küzdelem, az áldozatvállalás jogán szólok most a magyar nők nevében, hanem szocialista rendünk adta törvényhozás jogán. Az egyeniof?úság, a hatalomban résztvevő jogán. Mert Adv szavaival kiálthatjuk mi magvar nők is: „ott vagyunk mi immár mindenütt, nálunk is új a világ már. Hozsánna." S mert ott vagyunk a munkában, a tudományban, a művészetben és ott vagyunk a hatalomban, szent kötelességünk ott lenni a haza