Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

771 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 A haza védelmének követelményei nem szorítkoznak csupán a fegyveres erőkre, hanem az ország egész népességével és minden anyagi erejével szemben jelentkeznek. Különösen a légi fegyverek számottevő tényezővé fejlődése vonja maga után ezt a változást. Éppen ezért a Bizottság minden honvédelmi érdekű kérdésnek egy egységes törvényben való szabályozását, amely rendszeren a benyújtott törvényjavaslat felépül, a maga részéről helyesli. Helyesnek találja a Bizottság a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely a törvény háború idejére szóló összes szabályainak az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszély idején való alkalmazására is megteremti a lehetőséget. A javaslat helyesen határozza meg azokat az eseményeket, amelyek — a már valósággal kitört háború esetén kívül — alapul szolgálhatnak egyes kötelezettségek vagy korlátozások ugyanolyan terjedelemben való elrendelésére, illetőleg alkalmazására, mint háború idején. A törvényjavaslatnak a hadkötelezettségről szóló első része e kötelezettség terjedelmére és tartalmára vonatkozó szabályokat több vonatkozásban a régi törvénytől eltérően állapítja meg. A Bizottság beható megvitatás után helyesnek találta a javaslatnak azt a jelentős rendelkezését, amely a hadkötelezettség felső korhatárát 10 évvel leszállítja és csak a tartalékállományba tartozó tábornokok és tisztek vonatkozásában tartja fent a régi szabályozást; ezeknek a hadkötelezettsége ugyanis a 60. életévük betöltésével ér véget. A javaslat a hadkötelezettséggel kapcsolatos egyéb szabályok megállapításával a mai társadalmi viszonyainknak megfelelő rendezést nyújt, összhangban az érintett hadkötelesek személyi, családi és egyéb jogos érdekeivel. így például a sorköteles kor alsó határának újabb meghatározása, a honvédelmi miniszternek adott az a felhatalmazás, hogy a sorkatonai szolgálati időt egyes fegyvernemeknél és szolgálati ágaknál csökkenthesse, a tartalékos katonai szolgálat régi bonyolult rendszerének az elvetése is ezt szolgálja. Csak helyeselni lehet a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a tartalékos parancsnoki állomány megfelelő politikai és erkölcsi színvonalát vannak hivatva biztosítani. A javaslat lehetővé teszi, hogy a tartalékos tábornokokat és tiszteket megelőző becsületbírósági eljárás után, a tartalékos tiszthelyetteseket és tiszteseket pedig ilyen javaslattevő szerv bekapcsolása nélkül a polgári életben tanúsított kifogásolható magatartás miatt is rendfokozatuktól megfosszák, illetőleg egy rendfokozattal visszavessék. Az ilyen igazgatási úton történő lefokozásnak. illetőleg visszavetésnek az alapja a r^l^ári életben tanúsított olvan m a c* a tartás amely miatt a tartalékos tiszt, tiszthelyettes és ti**+ei a rendfokozat tekintélyének sérelme nélkül rendfokozatot nem viselhet, annak megtartására méltatlanná vált. A fegyveres erők hivatásos tábornokai. ti?ztif»i és tiszthelvettesei a haza fegyveres szolgálatát és védelmét önként, élethivatásul válaszévi december 1-én, csütörtökön 772 tották. A Bizottság igen célszerűnek találta a törvényjavaslat második részében foglalt azt a megoldást, hogy a fegyveres erők hivatásos állományának szolgálati jogviszonyára vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a törvényben szabályozza. Ezt a hivatásos katonákra háruló kiemelkedően fontos feladat is indokolja, a törvényi szabályozásban államunk megbecsülése jut kifejezésre. A törvényjavaslat harmadik része a légoltalom kérdéseit szabályozza. A légoltalom a nagyhatású támadófegyverek alkalmazási lehetőségeinek növekedése folytán egyre nagyobb jelentőségű. Ezért a Bizottság helyesli, hogy a javaslat a légoltalmi kötelezettséget — a régi törvényhez viszonyítottan lényegesen szűkebb, de még így is — széles körben szabályozza. E kötelezettség ugyanis tartalmában rendkívül sokrétű és az a gyakorlatban rendszerint a nőkre és azokra a férfiakra korlátozódik, akik a hadköteles kort már túlhaladták. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a felső korhatárnak a férfiak esetében a 65. évben, illetőleg a nők vonatkozásában a 60. évben történt meghatározása nem lehet aggályos, mert adódnak olyan könynyebb légoltalmi szolgálatok, amelyeket idősebb személyek is elláthatnak és ezáltal a fiatalabbakat más, terhesebb szolgálat ellátására lehet igénybe venni. A törvényjavaslat az egyes városok, községek és üzemek fokozott védelme érdekében légoltalmi szakszolgálatot ír elő azok számára, akik szakképzettségüknél, illetőleg képességeiknél fogva különleges szakértelmet igénylő légoltalmi feladatok ellátására alkalmasak. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések közül jelentősek azok, amelyek a szakszolgálatra kiválasztott személyeknek az általános kiképzésen és gyakorlaton felül még külön kiképzésre és gvakorlatra való kötelezését is lehetővé teszik. Ezek a rendelkezések kétségtelenül nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az egyes légoltalmi csoportok az adott esetben reájuk váró feladatnak megfelelhessenek. A törvényjavaslat a városok, községek és üzemek légoltalmának megszervezése és az állampolgárok életének, vagyonának, valamint a társadalmi tulajdon légoltalmának berendezése tekintetében arra a helyes álláspontra helyezkedik, hogy a kormány ezekre nézve csupán irányelveket állapít meg, a konkrét intézkedést pedig általában az alsóbbfokú államigazgatási és gazdálkodó szervekre bízza. A javaslatnak az ezekre vonatkozó rendelkezéseit a Bizottság alkalmasnak tartja arra, hogy azok alapján hazánkban a céliának megfelelő, hatásos légoltalmat építsünk ki. Annak a fentebb már kifejtett alapelvnek megfelelően, hogy az állampolgárok mind személyes szolgálatukkal, mind pedig an vagi javaikkal kötelesek a haza védelmében részt venni, a javaslat a negyedik és ötödik részében behatóan és egyértelműen szabályozza a honvédelmi munkakötelezettséget és az anyagi jellegű szolgáltatások kötelezettségét. A szocialista szemléletnek megfelelő családvédelem, társadalmi és népgazdasági szempontok kielégítő megoldását a javaslat e két kö-