Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-12
715 Az Országgyűlés 12. ülése 1960 Kimondom a határozatot, hogy az 1959. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik az interpellációk előterjesztése. Bartha János képviselőtársunk a földművelésügyi miniszter elvtárshoz intéz interpellációt. BARTHA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés: A Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport megbízásából a földművelésügyi miniszter elvtárshoz két interpellációs kérdést intézek. Az egyik kérdésem az, hogyan fog gondoskodni a Földművelődésügyi Minisztérium elegendő létszámú, jól felkészült öntözési szakember képzéséről, különös tekintettel arra, hogy az öntözéses terület' a második ötéves terv során nagymértékben növekszik. Jelenleg csupán Hajdú-Bihar megyében 10 ezer kat. hold öntözésre berendezett terület van, az ötéves terv során ez körülbelül 70—72 ezer holdra növekszik. Az öntözéses termelésnek megyénkben — de valószínűleg másutt is ez a helyzet — nincsenek több évtizedes hagyományai, így a szakemberhiány alapvetően nehezíti a munkát. Meg kell mondani, hogy az öntözésre berendezett területek egy részén éppen emiatt nem is gazdálkodunk megfelelő módon, nem öntözünk. Az öntözött területeken is sok nehézséggel küzdünk. A fennálló hiányosságokat tehát alapvetően az öntözési szakemberek hiánya okozza. Közelebbről vizsgálva ezt, a következőket állapíthatjuk meg: Ha minden ezer holdra egy öntözési agrármérnököt számolunk — már pedig ennyi mindenképpen szükséges, ahhoz, hogy szakszerűen tudjunk gazdálkodni —, akkor a megyében minimálisan 30 öntözési agrár-mérnök kellene már ma a termelésben. Jelenleg csupán öt ilyen agrármérnökünk van, ezek közül is csak egy dolgozik a termelőszövetkezetekben, a többi az állami gazdaságok területén működik. Köztudomású, hogy legalább 500 holdra egy öntözőmesterre is szükség volna. így megyénkben legalább 60 öntözőmesterre volna szükség, viszont jelenleg mindössze 12 van, akik nagyobb részt az állami gazdaságokban dolgoznak. Igen nagy szükség van megfelelő képzettségű öntöző szakmunkásra is. Kellene minden 50 holdra legalább egy fő, ami megyénkben 600 főt jelentene. Sajnos, jelenleg ennek is csak mintegy 10 százaléka van meg. Külön problémát okoz az, hogy az öntöző szakmunkásoknak egy része kizárólag a rizstermelésben jártas, másik része csak a permetező öntözés alapelemeit sajátította el. Ha a megye szakemberszükségletét az ötéves terv fejlesztési céljainak tükrében vizsgáljuk, akkor megyénkben 70 fő öntözési agrármérnökre, 140 öntözőmesterre és mintegy 1400 öntöző szakmunkásra lesz szükség. Az országos szükséglet ennek mintegy ötszöröse. Az országgyűlés előtt nem kell külön részleteznem az öntözéses gazdálkodás külön szereévi augusztus 5-én, pénteken 716 pét a zöldségtermelésben, hanem inkább azt, hogy a zöldségellátás mai helyzetén sürgősen változtatni, mégpedig javítani kell. Nem szeretném itt most megismételni azokat a felvetéseket, amelyek a zöldség ellátásával kapcsolatban a parlament bizottságainak ülésein és más országos fórumokon elhangzottak, inkább utalnék arra, hogy el kellene kerülni azokat a — úgy mondhatnám — népen belüli ellentéteket, amelyekről ott számot adtak képviselőtársaink, s ami úgy jelentkezik, hogy odahaza a zöldségtermesztésből hazatérő aszszonytárs olyan bíráló hangon kérdezi, hogy mit tettek a zöldségtermesztés megjavítása érdekében, hogy az még a sok bírálathoz szokott fülnek is szokatlan. Ilyen körülmények között fel kell tenni a kérdést: tudunk-e úgy segíteni a zöldségtermesztésen, vagy úgy biztosítani a zöldségtermesztést, hogy kicsit függetlenítsük az időjárás viszontagságaitól. Az én válaszom erre az, hogy tudunk, mégpedig elsősorban az öntözéses gazdálkodással. Megtettük a lépéseket az öntözéses telepek növelésére. S itt csak az elismerés hangján tudok nyilatkozni Dégen elvtársról és az Országos Vízügyi Főigazgatóságról, amely olyan mértékben segíti az öntözéses területek növelését, hogy elegendő garanciát látunk arra, hogy az itt jelentkező feladatokkal meg tudjunk birkózni. Tudom — és most jön a dolog másik része —, hogy a termelési fronton, az öntözési szakemberek frontján is körülbelül így kell előrelépni. Tudom, hogy az igényeket nem lehet teljes mértékben kielégíteni. Azokra az igényekre utalok, amelyeket itt felsoroltam. A jelenlegi öntözési szakemberképzés azonban a legminimálisabb igényeket sem elégíti ki. Jelenleg tudomásom szerint öntözési agrármérnökképzés kizárólag a gödöllői agrártudományi egyetemen folyik, ahol évente mintegy 10—12 vagy 15 öntözési agrármérnököt képeznek ki. Űgy értesültem, hogy a végzős hallgatók iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy ezek nyolc-tíz felkínált munkahely közül válogathatnak. Ez is mutatja, milyen nagy az öntöző szakemberhiány. Képviselőcsoportunk nemcsak igénnyel jelentkezik, hanem azt javasolja, hogy az öntözési szakemberhiány leküzdésére a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián állítsanak fel öntözési tanszéket. Erre vannak a második ötéves terv keretében bizonyos előtervek, de ez az öntözési tanszék már 1961-ben kezdje meg működését. Másodsorban azt javasoljuk, hogy a HajdúBihar megyei tanács végrehajtó bizottságának előterjesztése nyomán járuljon hozzá a földművelésügyi miniszter elvtárs ahhoz, hogy a hajdúszoboszlói mezőgazdasági szakiskolát öntöző szakmunkásképzésre állítsák rá, esetleg bővítsék, fejlesszék. Azon is lehetne gondolkodni, hogy a debreceni mezőgazdasági akadémia hortobágyi üzemegységében hogyan lehetne öntöző szakmunkásképző iskolát is létrehozni. Amellett, hogy gondolatokat vetettem fel, megismétlem kérdésemet: hogyan kívánja az öntözési szakemberképzést megoldani a miniszter elvtárs?
