Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-12

689 Az Országgyűlés 12. ülése 1960. ipar, a vas-, acél- és fémgyártás, gépipar, stb. Ez egyben mutatja számunkra, hogy melyek azok a területek, ahol az elkövetkezendő időben fokozni kell erőfeszítéseinket a termelékenyebb munka érdekében. A termelékenység növelése mindenekelőtt a műszaki fejlesztésen múlik, s ezért elsőnek ezzel kívánok röviden foglalkozni. A műszaki fejlesz­téssel kapcsolatos feladatok megvalósítása na­gyon sokoldalú tevékenységet foglal magában, mégis két dolgot ki kell emelni ezekből. Először: az új. gépi berendezések alkalmazását és az ez­zel együtt járó új, tökéletesebb technológia kidol­gozását, másodszor: a jelenleg rendelkezésünkre álló gépi berendezések kihasználási fokának ne­velését. Az új gépi berendezésekkel kapcsolatos problémák már a tervezési munkálatoknál ta­pasztalhatók az által, hogy az építési és a gépé­szeti beruházások nincsenek megfelelően össz­hangban. Bár ezen a területen lényeges javulás volt 1959-ben, de ennek ellenére ismételten ja­vaslom vizsgálat tárgyává tenni a gépészeti és építészeti beruházások arányát, mert mindenek­előtt a gépészeti beruházás az, amely leginkább segíti a technikai színvonal növelését. A másik, ami nagyon fontos, az új gépek minél hamarabb a termelésbe történő helyezése és gazdaságos üzemeltetése. Ezen a téren is prob­lémák vannak. Ezt igazolja az a tény is, hogy az 1959-es év első kilenc hónapjában az importált, mintegy félmillió devizaforint értékű gépi berendezések­nek csak negyven százalékát helyezték üzembe. Ez mutatja, hogy az új gépek alkalmazásánál is megvannak a problémák, amelyeket egyes ipar­ágakban a tervek maradéktalan teljesítése érde­kében meg kell oldani. Különösen nagyok a termelékenység növe­lésének a lehetőségei a jelenleg rendelkezésünk­re álló gépi berendezések jobb kihasználása te­kintetében. Ezt azért is szóvá kell tenni, mert a műszaki fejlesztést nagyon sokan, gazdasági ve­zetőink, középkádereink részéről egyoldalúan az új gépek beállításával látják megoldhatónak és kevésbé a meglevő gépek kihasználásával. Nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a munkaidő jobb kihasználásának, az ezzel össze­függő üzemszervezési tevékenységnek, és a mű­helyek, üzemek, vállalatok egymásközötti koope­rációjának. Gyakran értékes órák, s nem egyszer napok esnek ki a termelésből, s ezért ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Amint az elmondottakból érzékelhető, a ter­melékenység növelésére megvannak a technikai lehetőségeink. Meg kell azonban említenem azt is, hogy tervfeladataink nemcsak a technikai erőforrásokra, hanem a szellemi erőforrásokra is épülnek, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. A szellemi erőforrásaink korlátlanok, s nagymértékben ennek az erőforrásnak az igény­bevételétől függ az is, hogy a fejlettebb technika alkalmazása, beruházásaink hatékonyságának növelése területén milyen mértékben haladunk előre. Éppen ezért arra kell nevelnünk társadal­munk minden becsületes dolgozóját, vezetőjét, hogy bátran alkosson, kezdeményezzen, s ne hát­évi augusztus 5-én, pénteken 690 raljon meg a kezdeti nehézségek előtt, hanem harcoljon a szocialista építés területén. A munkának ezt a formáját már tapasztal­hattuk a kongresszusi munkaversenyben és ez évi eredményeinkben. A szocialista munkaver­seny ma hazánkban olyan erővé vált, amellyel a tervezésben, nemcsak pluszként, hanem alapve­tően számolni kell. Dolgozóink fokozódó aktivi­tása, munkalendülete biztosíték arra, hogy fel­adatainkat a termelékenység emelésében és min­den területen meg tudjuk valósítani. A népgazdasági tervek teljesítése szempont­jából szeretnék néhány gondolatban a munkaerő kérdésével foglalkozni. Az ezen a téren elért eredmények közül megemlítem, hogy az elmúlt másfél évben javult a foglalkoztatottság helyze­te, ami visszatükröződik a 100 keresőre jutó el­tartottak számának csökkenésében. Bővült a nők és a fiatalok elhelyezkedési lehetősége is. Az általánosan mutatkozó kedvező kép mö­gött azonban egyes területeken problémák mu­tatkoznak a szükséges munkaerő-igények'kielé­gítésében. Más területeken viszont még mindig tapasztalható elhelyezkedési probléma, elsősor­ban a nőket és a szakképzetlen fiatalokat ille­tően. A foglalkoztatásban ez évben további javu­lás várható. Egyes területeken azonban a munka­erő-hiány fokozódik. Ez a körülmény is aláhúzza a műszaki fejlesztés fontosságát. A továbbiakban lényeges feladat a munkaerő-gazdálkodás meg­alapozottságának biztosítására a területi munka­erő mérlegek kidolgozása. A munkaerő-gazdálkodás terén ebben az évben ki kell dolgozni azokat az intézkedéseket, amelyek a munkaügy részéről hozzájárulnak a második ötéves terv idején a népgazdaság előtt álló feladatok teljesítéséhez. Ebben a munkában a Munkaügyi Minisztériumra jelentős feladatok hárulnak, mert például a mezőgazdaság szocia­lista átalakításával kapcsolatban várható munka­erő problémák megoldása önmagában is komoly erőfeszítéseket követel. Az ipar gyorsütemű fejlesztése, a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, a technikai szín­vonal állandó növekedése megköveteli, hogy kü­lönös gonddal foglalkozzunk a szakmunkás­képzéssel, mint olyannal, amely feladataink meg­valósításának egyik kulcskérdése. A Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó ipari tanuló iskolákban az 1959-es év fo­lyamán mintegy 83 000 tanuló képzése folyt. Ez a szám 12 000-rel magasabb az előző évinél. Az összlétszámon belül 41 000 tanulót részesítettek a minisztérium szakoktatói gyakorlati képzés­ben. 1959 folyamán összesen 12 000 ipari tanulót helyeztek el ipari tanuló otthonban, ami az előző évvel szemben 1600 fő növekedést jelent. 1959 folyamán új ipari tanuló intézetek létrehozására, illetve a meglevők fejlesztésére 32 300 000 forin­tot ruházott be a minisztérium. Az 1959-re egyéb célokra előirányzott költségvetési kereteket terv­szerűen használta fel. A részletesen nem emlí­tett célok között az igazgatási feladatokra, a munkanélküli segélyek folyósítására, valamint a minisztérium dolgozóinak szociális kérdéseivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom