Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-11
6öß Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 656 ború veszélyét kiküszöböljük és megteremtsük a tartós békét. Ez a tény nemhogy kisebbítené, de megsokszorozza valamennyi ország kormányának felelősségét a külpolitikai kérdések vitelében. Az a kormány, amely ma nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy hozzájáruljon a háborúk végleges kiküszöböléséhez, e lehetőség gyakorlati megvalósításához, lényegében elősegíti az emberiség pusztulásával kacérkodó agresszív háborús erőket. Ebben az alapvető nemzetközi kérdésben nem lehet tartózkodásról, valamiféle semlegességről beszélni. A magyar nép, amely annyit szenvedett a pusztító háborúktól, mielőtt évszázados elnyomatás után ráléphetett a nemzeti függetlenség és a jólét útjára, békét akar, mert csak békében építheti eredményesen boldog szocialista jövőjét. Ezért ítéli el az agresszív háborús körök politikáját, ezért tekinti legfőbb feladatának az elszánt és következetes harcot az imperializmus ellen a tartós békéért. A mi felelősségünk népünk előtt az, hogy mindent megtegyünk, ami erőnkből telik, békés építőmunkánk, további felemelkedésünk biztosítására. Ez a cél vezérli egész külpolitikai tevékenységünket, amelynek két pillére: a szoros együttműködés a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a szocializmusért és a tartós békéért vívott harc minden területén, és a békés egymás mellett élés elve minden állammal, tekintet nélkül azok társadalmi berendezkedésére. Ez a két elv gyakorlatunkban szerves egységben forr össze, hiszen a szocialista országokkal való együttműködésünknek egyik legfontosabb területe éppen közösen vívott, gondosan egyeztetett harcunk a békés egymás mellett élésnek — mint a sikeres szocialista építőmunka előfeltételének — biztosításáért. A békés egymás mellett élésért folytatott harc sikerének viszont előfeltétele a szocialista országokkal való szoros együttműködés. Megfelelnek-e ezek az alapelvek népünk érdekeinek? Igen, mert egyfelől a békének és az emberiség haladásának legfőbb biztosítéka az egységes szocialista tábor ereje és további gyors erősödése. Másfelől, amíg az imperializmus létezik, a tartós béke megteremtésének egyetlen járható útja a békés egymás mellett élés elvének szigorú érvényesítése az államok közötti kapcsolatokban. Kormányunk tehát a helyes, mégpedig az egyedüli helyes utat követi külpolitikájában, amikor szüntelenül azon munkálkodik, hogy tovább erősítse hazánk sokoldalú kapcsolatait a szocialista tábor országaival, s ugyanakkor erőfeszítéseket tesz, hogy hozzájárulhasson a békés egymás mellett élés további térhódításához az államok közötti kapcsolatokban. örömmel jelenthetem, hogy az 1956. évi ellenforradalom leverése óta nagy lépésekkei haladtunk előre a szocialista országokkal való együttműködés útján. Különösen nagy fejlődés mutatkozott e téren az elmúlt egy-két esztendőben, amiről a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának azóta elért kimagasló gyakorlati eredményei tanúskodnak. A gazdasági, a kereskedelmi, a műszaki és tudományos élet területein, a szocialista világrendszer kialakulása óta igen sokoldalú együttműködés alakult ki, és gyors ütemben fejlődött a szocialista tábor egyes országai között. Az élet azonban bebizonyította, hogy a szocialista tábor országainak fejlődése az együttműködésnek számos, a kétoldalú szerződések kereteit messze túlhaladó lehetőségét nyitja meg és ezek tervszerű kihasználása még gyorsabb ütemű fejlődést biztosít a szocialista világ valamennyi országa számára. A KGST szerepe ennek következtében a kialakult helyzetnek megfelelően rendkívül megnőtt, s az a tény. hogy most már lehetővé vált az 1961— 1965. évi népgazdasági tervek egyeztetése mellett a 15—20 éves távlati tervek összehangolása is, már önmagában mutatója a szocialista világrendszer óriási erejének. À KGST ilyen tevékenysége teszi lehetővé, hogy hazánk népgazdaságát adottságaink messzemenő figyelembevételével a szocialista országok között kialakított nemzetközi munkamegosztásban való aktív részvételünkkel gyorsan és számunkra is a legelőnyösebb körülmények között fejleszthessük. A szocialista országok mind szorosabb együttműködését jelzik azok a megállapodások is, amelyeket a közelmúltban kötöttünk például a szovjet olajvezeték építésére, vagy a román földgáz és a magyar vegyipar együttműködésére, és hasonlók. Együttműködésünk továbbfejlesztése testvéri kapcsolataink további mélyítése a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal egyik legfontosabb feladata külpolitikánknak a jövőre is. Tisztelt Országgyűlés! Eredményeket értünk el — a békés egymás mellett élés elve alapján — a más társadalmi rendszerű országokkal fennálló kapcsolataink terén is. Az előrehaladás azonban a dolog természetéből folyóan ezen a vonalon nem olyan egyértelmű, mint a szocialista országokkal való együttműködésünk területén. Eredményesen és sokat ígérően halad előre kapcsolataink építése a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve függetlenségük kivívásáért küzdő ázsiai és afrikai országokkal. Ezek az országok — bár más társadalmi rendszerűek — többségükben következetes harcot folytatnak az imperializmus ellen és őszintén akarják a békét, tehát maguk is hívei és harcosai a békés egymás mellett élés politikájának. A világbéke szilárdságának egyik fontos előfeltétele, hogy ezek a gazdaságilag nem fejlett volt gyarmati országok teljes mértékben felszabaduljanak az imperialista kizsákmányolás alól, s hogy politikai, gazdasági és kulturális eletük zavartalanul fejlődhessen. Ezért az egész békeszerető világ számára rendkívül nagy jelentőségű az az önzetlen politikai, gazdasági és kulturális támogatás, amelyet ezen országoknak a szocialista országok nyújtanak. A szocialista világrendszer léte, ereje és baráti támogatása igen nagy hatást gyakorol az eddig gyarmati kizsákmányolásban sínylődő népekre, segíti és erősíti őket harcukban. A Magyar Népköztársaság kormánya már eddig is sokat tett az új, független államokkal való jó állami kapcsolatok
