Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-11
647 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 648 olasz földön kétszerannyit termett, mint saját olasz fajtáik. (Derültség.) Szólnom kell még a szövetkezetek pénzgazdálkodásával kapcsolatban is. Egy rendelkezés kimondja, hogy az előre be nem tervezett pénzfelvételhez, a Nemzeti Bankhoz be kell nyújtani a közgyűlés ez irányú határozatának jegyzőkönyvi kivonatát. Ilyen apró pénzfelvételek sokszor fordulnak elő. Viszont egy nagyobb szövetkezetben nem olyan egyszerű összehívni a közgyűlést. A Nemzeti Bank jegyzőkönyvi kivonat nélkül nem folyósítja a pénzt. A tsz vezetősége ez esetben tehetetlenül áll, ami pedig ebből ered az mind a közösség rovására megy. Megoldásnak azt ajánlanám, hogy a pénzfelvé f elhez elegendő legyen egy kibővített vezetőségi ülés határozatának jegyzőkönyvi kivonata. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom végére értem. Minden beszámoló, így nyilván az enyém is, mindig visszatekintés is és bírálat is egy megtett útra, elért sikerekre és az esetleg elkövetett hibákra. De jó alkalom ez az értékelő szemlélődés arra is, hogy az eddigi tapasztalataink birtokában új célokat kitűzve a további munkákra új erőt nyerjünk, s világossá tegyük magunk előtt a közeljövő tennivalóit. Megköszönöm szíves türelmüket, a Minisztertanács beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet: 16,07—16,25) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik Cseterki Lajos képviselőtársunk. CSETERKI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójában Münnich elvtárs n szocialista ipar és a mezőgazdaság fejlődésének sok tényét ismertette és vázolta az előttünk álló feladatokat. A kulturális kérdések közül egy nagyon fontos bejelentést tett készülő iskolareformunkkal kapcsolatban. Én ez utóbbi terület, a kulturális munka néhány kérdéséhez szólok hozzá. A szocialista iparban és mezőgazdaságban előttünk álló feladatokat meg fogjuk oldani. Fel vagyunk erre készülve és ha az előttünk álló feladatok még újabb előkészületet követelnek tőlünk, minden bizonnyal fel tudjuk készíteni rájuk üzemeink és falvaink dolgozóit. A terveket, feladatainkat emberek valósítják meg. Nálunk a gazdasági építés és a kulturális élet kérdései együtt jelentkeznek, együtt is szoktuk őket emlegetni. Azt ma már nagyon sokan kezdik világosan megérteni, hogy a gazdasági építésben elért sikerek közvetlenül befolyásolják az ország lakosai anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedését. Az elmúlt 15 év és különösen az utóbbi évek tényei nagyon sok embert, meggyőztek arról, hogy a szocialista ipar, a mezőgazdaság fejlesztésében elért eredmények közvetlenül vagy közvetett formában visszakerülnek a dolgozókhoz, vagy úgy, hogy a béreket, nyugdíjakat, családi pótlékokat rendezzük, mint ahogyan az elmúlt években tettük, vagy úgy, hogy az állami költségvetésből minden évben a termelésben elért eredményeknek megfelelően egyre nagyobb összegeket tudunk a lakosság kulturális igényeinek kielégítésére fordítani. Éppen ennek alapján tettünk jelentős utat népünk szocialista kulturális színvonalának emelésében. Nem ismételem meg az ismert tényeket, bár nem árt ezeket ismételni. Nem szabad elfelejteni, hogy például hazánk lakosságának 9—10 százaléka analfabéta volt, s ma keressük az írástudatlanokat, mert ténylegesen keressük minden iskolai év kezdetén. Az írástudatlanság eltűnt nénünk életéből, népünk minden fia és leánva tud írni-olvasni, ifiúságunk és a felnőtt lakosság mind nagvobb száma tanul valamilyen fokon, kultúrotthonaink. könyvtáraink vannak olvan községekben és helyeken, ahol évszázadokon át soha ilyesmi nem volt. Ott tartunk ma. hogy megnőtt a szocialista kultúra szerepe. Ezt az hozta magával, hogy napirendre került a szocializmus építésének meggyorsítása. Ezzel együtt ott tartunk, hogy a kulturális feilődés időszerű és megoldásra váró feladatai mind több ember harci feladatává is válnak. Jelzi ezt nemcsak az, hogy a kormányzati és irányító szervek többet törődnek ezekkel a kérdésekkel, hanem az a tény is, hogy mind nagyobb dolgozó tömegek vesznek részt aktívan a kultúra művelésében, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, községeink társadalmi erőfeszítéseket tesznek a kulturális munka feltételeinek állandó javítására. Igaz, hogy még találkozunk egyes helyi szervekben, egyes embereknél a kulturális kérdések lebecsülésével és ennek megszüntetése egyik feladatunk, de jó dolog már azt tapasztalni, hogy egy-egy üzemi igazgató az általános és középiskola politechnikai oktatásának elősegítését saját ügvének érzi. Jó dolog azt tapasztalni, hogy a termelőszövetkezetek vezetősége tárgyalja és keresi a megoldást a falusi művelődési há? felépítéséhez, az iskolai tanterem, vagy az orvosi lakás építéséhez. Úgy vagyunk mi ezen a területen, hogy megtervezzük minden évben valamilyen feladat megoldását. Az elmúlt évben például napirendre került általános és középiskoláink politechnikai oktatása. A mi megyénkben — és biztosan így van ez a többi megyében is —• egy közép- és négy általános iskolában terveztük bevezetni a politechnikai oktatást, de terveinket emberek valósítják meg és ezek az emberek megtalálták a lehetőséget ennek kétszeres, sőt háromszoros túlteljesítésére. Ez nagyon jó. Azt jelenti, hogy nálunk a kulturális felemelkedés, a nevelés a társadalom közös ügye. Jelentős változás ez népünk történelmének minden előző szakaszával, a múlt rendszer kulturális életével szemben. A múlt Magyarországa soha sem kapcsolta össze az ország gazdasági fejlesztésének feladatait a dolgozók életszínvonalának emelésével, a szociális és a kulturális helyzet állandó javításával. A népi demokratikus Magyarország az egész nép szociális és kulturális színvonalának emelésével nemcsak a feudal-
