Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

&63 Àz Országgyűlés 10. ülése 196 amely szerint az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet előterjesztés a tíztagú leszerelési bizottság elé kerül. Soha így még nem nőtt meg a népek reménysége egy jobb, békés és derűs korszak eljövetelében, mint napjainkban, s ez a reménység még magasabbra szökkent a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legutóbbi határozata nyomán. A világpolitikának ez a nagy eseménye arról győzhet ímeg mindenkit, hogy a Szovjetunió szavai és cselekedetei között nincs szakadék, nem is lehet. A Szovjetunió léte, az igazság és az igazságosság eszméjében fogant, fejlődése, jövője ettől el nem választható. Annak a felhívásnak, amely most előttünk fekszik, szintén az adja meg igazi jelentőségét és súlyát, hogy olyan törvényhozó testület üzen benne a világ parlamentjeinek, amely már születésének első pillanatában békét hirdetett. A világbéke, az igazságos béke eszméjét emelte magasra, és népével együtt, szoros egyetértésben, szüntelenül azon fáradozott, hogy ez az eszme megvalósulhasson és az emberiség történelmi fejlődését ne akasszák meg többé véres és pusztító háborúk. Ez a fáradozás nem is volt hiábavaló. A szovjet nép — dicsőséges kommunista pártja vezetésével — a réginek helyén olyan országot, olyan emberi társadalmat teremtett, amelyben a fejlődés, a haladás erői, a nép alkotóképességei szabadon érvényesülhetnek, mert nincs kizsákmányolás, a hatalom a nép kezébe került, a termelőerők és a szocialista terrnelőviszoinyok összhangban állnak egymással, amiképpen teljes össz-r hangban élnek egymás mellett a Szovjetunió különböző nemzetiségű népei, hiánytalan egyetértésben, egyenjogúságban és békességben. Mindez lehetővé tette, hogy a Szovjetunió történelmileg tüneményes rövid idő alatt, az ellene irányuló imperialista támadások és a Nagy Honvédő Háborúban elszenvedett anyagi és vérveszteségek ellenére is a világ második legnagyobb ipari és mezőgazdasági hatalmává legyen, úton a legelső hely felé, és hogy erkölcsileg, politikailag a legegységesebb, a legerősebb társadalommá szilárduljon, technikailag, a tudományok terén pedig a legmagasabb fokra emelkedjék. Az utolsó három évben, de még inkább az elmúlt 1959-es esztendőben teljes nagyszerűségében bontakoztak ki azoknak a nagy,erőfeszítéselenek szédítő eredményei, amelyeket a Szovjetunió népe elért az ipar, a mezőgazdaság és a tudományok terén, a szűzföldek feltörésétől a kozmoszba való feltöréséig, hogy a láthatatlant és ismeretlent láthatóvá és megismerhetővé tegye. A világ elé táruló hatalmas szovjet sikerek hogyan is rnaradhatttak volna hatástalanok a nemzetközi életre? A Szovjetunió tekintélye ma vitathatatlan erőtényező. A Szovjetunió a népek reménysége, s a világbéke megoltalimazásának valóságos hérosza. Körülötte kialakult a szocialista világrendszel', amelynek népei szorosan zárkóznak fel és hatalmas lendülettel építik újjá, naggyá és erőssé hazájukat, amelyek ilymódon a békéért folytatott küzdelem megvívhatatlan támaszpontjaivá erősödnek. A szocializmus eszméje ugyanis elválaszthatatlan a béke eszméjétől. Ugyanilyen szoros logikai összefüggésben áll az általános és teljes leszerelés kérdése, a békés egy< évi január 30-án, szombaton 564 masniellett élés megvalósulásra törő elvével és a bandungi koncepcióval. Állig felfegyverzett népek között ugyanis aligha lehetséges igazi és tartós békés egymásmeHett éíés. A fegyveres béke nem béke. A fegyverek, és különösen az latomés hidrogénbombák felhalmozása a népeket ál- ' landóan a fenyegetettség állapotában tartja és olyan bizonytalanságban, amely hovatovább általános hisztériába csaphat át azokban az országokban, ahol egyéb tényezők is közrehatnak a nyugtalanság és feszültség létrejöttében. A felfegyverzettség állapota a bizalmatlanság. és ellenségeskedés szelleme amellett, hogy végzetes katasztrófába sodorhatja a népeket, nemcsak az áruk szabad cseréjét akadályozza a világpiacon, hanem a népek szellemi kincseinek eszméjét is és a kultúra szabad, nemzetközi termékenyítő áramlását. A fegyverkezés tehát nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is elszegényíti a népeket. Az a kulturális dekadencia, amely nyugaton oly beteges eltorzulásokhoz vezet, nem utolsó sorban abból a bizonytalanságból és félelemérzetből ered, amely a nemzeitközi életet oly hosszú esztendőkön át megülte. Az imperialisták azzal érvelnek, azzal törekszenek megtéveszteni a tömegeket, hogy a fegyverek erejére, milliós hadseregekre, atom- és hidrogénbombákra, általában az erőpolitikára azért van szükség, hogy biztosíthassák a békét. De csak beteges agyvelőkben, vagy mindenre elszánt militaristák sötét elméjében születhetett meg az a képtelenség, hogy atom- és hidrogénbomba támaszpontok létesítése, nukleáris fegyverek felhalmozása, általában a határtalanul felfokozott fegyverkezés a béke fenntartásának ügyét szolgálhatja. Minő tótágast álló logika! Valaha talán célt érhettek ilyen, a józan észt megcsúfoló szólamokkal, állításokkal, de ma már senkit meg nem téveszthetnek a fegyveres béke szükségességének és a keletről fenyegető veszedelemnek a hangoztatásával. Minden értelmes ember (tisztában van azzal, hogy fegyverkezéssel, hirogénbombákkal, hidegháborús hadjárattal nem a békét, hanem a háborút szolgálják. Puskáknak, ágyúknak, atomfegyveréknek semmi közük nincs — és nem is lehet — a békéhez, az igazsághoz, és a népek szabadságához, amire az imperialisták és ügynökeik oly álszent ábrázattal és oly gyakran hivatkoznak. A szocialista társadalmi rendszertől — és ez ma már köztudat — távol áll a hódítás, idegen földek elrablásának, idegen népek leigázásának még csak a gondolata is. Sem alkatukkal, sem gazdasági struktúrájukkal, főleg pedig erkölcsi felfogásukkal nem fér — és nem is férhet — össze a gyarmatosítás, más népek leigázása és kifosztása. És az nem csak abban a negatívumban jelentkezik, hogy a Szovjetunió és a szocialista világrendszer többi országai nem nyújtják ki^ kezüket olyan földek felé, amelyek nem az övéké, hanem különösképpen abban a pozitívumban, hogy teljes odaadással támogatják a gyarmati népek szabadságharcát, s a már felszabadult, de gazdaságilag elmaradt volt gyarmati népeknek önzetlen anyagi segítséget nyújtanak. És ez egyszerre a szabadság és béke egyaránt hatékony szolgálata. Nem így az imperialisták. A kapitalizmus, az imperializmus létének alapja, a kizsákmányolás, idegen földek, idegen