Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-9
539 Az Országgyűlés 9. ülése 1960 működve a lakosság minden rétegével. A községit megvalósítása révén igen számottevő anyagi eredményekről adhatunk számot. 1955-től 1959-4g bezárólag a megye területén községiéi lesz-ési hozzájárulásból többek között 411 000 négyzetméter járdát, 35 orvosi rendelőt, 15 kultúrházat építettek, 90 kutat fúrtak. Megjavult a községfejlesztéssel kapcsolatos politikai munka is. Ez abban is kifejezésre jut, hogy ma már a községfejlesztési alap összegeire I a tanácsok foglalkoznak, ők hagyják jóvá a terveket, ők hoznak határozatot a szükséges módosításokra, egyszóval a községfejlesztéssel kaplitos minden kérdésben a döntés kizárólag a tanácsok, hatáskörébe tartozik. A végrehajtó bizottságok a legtöbb helyen ma már rendszeres tájékoztatást adnak a tervek teljesítéséről. Sikerült elérni azt is, hogy a tervek összeállítása előtt a javaslatokat a tanácstagok a lakossággal megbeszélik, kérik a lakosságot elgondolásainak, javaslatainak megtételére és není eredménytelenül. Évről évre egyre többen kapcsolódnak be a községfej] esz 4 , esi tervek megvitatásába, évről évre emelkedik a lakosság javaslatainak száma és röeitön hozzátehetjük, évről évre több létesítly megvalósítása kerül a községfejlesztési tervekbe, a lakosság javaslatai alapján. A tanácstagi beszámolóknak ma már állandó témájuk számot adni a lakosságnak a községfejlesztési tervek állásáról és a lakosság érdeklődését bizonyítja, hogy ezt a tájékoztatást igénylik is. Tanácstagjaink túlnyomó többsége aktívan szervezi a társadalmi munkát az egyes létesítmények megvalósítására, és hogy a községfejlesztési tervek ma már a lakosság ügyét alkotják, ezt bizonyítja, hogy évről évre emelkedik a tervezett létesítmények megvalósításához felhasznált társadalmi munka mennyisége, öt év alatt a megyében csaknem 9 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek községfejlesztési létesítményeken. Ezen felül nagyon figyelemre méltó jelenség, hogy a községfejlesztési hozzájárulásra nem kötelezett dolgozók is évről évre nagyobb számban önkéntes felajánlásokkal járulnak hozzá egy-egy jelentősebb létesítmény megvalósításához. Mindezek után korántsem lehet véletlennek nevezni, hogy az 1958. évi országgyűlési képviselői és tanácstagi-választások alkalmával a jelölőgyűléseken mindenütt nemcsak szóbakerült, hanem alapos vita tárgya volt a községfejlesztési tervek végrehajtása. Bebizonyosodott, hogy a községfejlesztés a tanácsok és a lakosság, következésképpen a lakosság és a párt közötti kapcsolat szélesítésének és szilárdításának hatásos módszere. A községfejlesztési tervek tartalmasabbá és színesebbé tették a tanácsok, a tanácstagok munkáját. Tekintettel a községfejlesztési alap összegeinek nagyságára és figyelembe véve, hogy villanyhálózattal, járdával és egyéb hasonló létesítményékkel községeink többsége ma már tűrhetően el van látva, a megyei tanács arra hívta fel a városi és községi tanácsokat, hogy az öszszegeket ne aprózzák szót, hanem nagyobb objektumokat hozzanak létre, elsősorban oly an o- I évi január 29-én, pénteken 540 kat. amelyek a községek minden lakóját egyaránt érintik, például kultúrházakat, tisztasági fürdőket. Célul tűztük ki, hogy 10 év alatt a megye minden községében és városában épüljön tisztaságii 'fürdő a községfejlesztési Ihozzájárulásból, felhasználva azt a kedvező adottságot, hogy mindenütt tudunk termálvízű kutat fúrni a megyében. A községfejlesztés terén elért eredmények igen jelentősek, a fejlődés nagyon számottevő, de sajnos e munkának is számos fogyatékossága van. Mindenekelőtt talán azt kell szóvá tenni, hogy a községfejlesztési alap összegeinek növekedésével egyes helyeken kezd háttérbe szorulni a társadalmi munka szervezése. Látszólag nincs nagy hiba, hiszen nagyobb összeg áll rendelkezésre és így lehetőség van társadalmi munka igénybevétele nélkül is megvalósítani a célokat. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Az a probléma, hogy ezeken a helyeken az illetékes párt- és tanácsi szervek nem értik, bár a társadalmi munka szervezésének anyagi hatása sem lebecsülendő, mégis politikai jelentősége a döntő, mert a társadalmi munka szervezésével szinte napról napra szoros kapcsolatban állunk a dolgozókkal, közvetlenül vonva be őket a közös feladatok megvalósításába, miközben lehetőség van a legkülönbözőbb kérdések megvitatására, m egbeszélésére. Több helyen fogyatékosságként merült fel és ez mindenekelőtt a végrehajtó bizottságok tevékenységének a negatívuma, hogy elhanyagolják a tanácsok, következésképpen a tanácstagok pedig a lakosság rendszeres tájékoztatását. Ez általában pozitív helyzet ellenére, még ma is előfordul néhány helyen, hogy a tervek készítésébe nem kellően vonják be a lakosságot, s ezzel megfosztják magukat attól a lehetőségtől, hogy a dolgozók százainak és ezreinek észrevételeit hasznosítsák, de mindenekelőtt attól, hogy ezirányú tevékenységük a dolgozók egyetértésével találkozzék. Néhány helyen az is tapasztalható, hogy a községi szervek olyan feladatok megvalósításába fognak, amelyek anyagi erejüket messze meghaladják. Ezenkívül van még számos tennivaló a takarókosság terén is. Befejezésül: úgy védem, a költségvetés öszszegei lehetővé teszik, hogy ezévben tovább szélesedjék a községiejlesztési munka és a költségvetés egyéb lehetőségeivel együtt ezt a lehetőséget is feltétlenül ki kell használnunk. Tisztelt Országgyűlés! Bár eredetileg nem szándékoztam szóvá tenni, a tegnapi egyik felszólalás és az annak nyomán kerekedett vita arra késztet, hogy égy dolgot mégis szóvá tegyek, a nádproblémát. A következő a helyzet az országban. Évente 13 millió kéve nádat tudnánk learatni, ennyi nádunk terem. A szükségletünk 18 millió kéve nád. Az ésszerűség azt követelné, hogy mivel az igényeket így sem tudjuk kielégíteni, minden egyes kévét arassunk le és használjunk fel. Ezzel szemben mi történik? Az elmúlt télen is négymillió kévére való nádat nem arattak le, hanem felégették, azaz az összes nádteimelésnek majdnem egyharmadát. Tarthatatlan helyzet. Az oka sok mindenben keresendő. Egyetlen okot teszek csak szóvá, azt, hogy a vál-
