Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

525 Az Országayűlés 9. ülése 1960 < nek a baromfi-, a csirke átvételétől, semhogy a kukoricát átadják, mert a kukoricának ezenkí­vül is megvan a helye és a baromfitenyésztést a vásárolt takarmányra állították be. Hogy egy másik kérdésre térjek át, erőfe­szítéseket tettünk azért, hogy megszüntessük a baromfitenyésztés idényjellegét. Két-három tsz­ben elértük, hogy novemberben állítottak be naposcsibéket, s ezek most kerülnek értékesí­tésre 80—90 dekás súllyal. Csodák-csodája azon­ban, a baromfifelvásárló szerveknek nincs meg­állapított áruk, amelynek ellenében ezt a ba­romfit felvásárolják. Azt mondják, hogy a pri­mőr ár márciustól kezdődik, a januári csirke, amely tehát két hónappal megelőzi, nem primőr (derültség), mert nincs benn a nomenklatúrá­ban . . . (Derültség és taps.) Az én felfogásom az, hogy ha a csirke primőr márciusban, akkor ja­nuárban eo ipso primőr. (Derültség.) Ha tehát márciusban 29 forintot tudok adni a csirkéért, akikor legalább ezt a 29 forintot januárban is meg kell adni, mert különben hiába csináljuk a propagandát a baromfitenyésztés nagyüzemesí­tésére, illetve az idényjelleg megszüntetésére. Ezért vetettem fel ezeket a látszólagos el­lentmondásokat. Véleményem szerint ezek on­nan keletkeznek, hogy a felvásárló szervek nem elemzik ki kellóképpen a kérdéseket. Azt hiszem, a költségvetés keretein belül ezeket a kérdése­ket egy kis jó organizációval, egy kis jó hozzá­^sel és a mezőgazdaság iránt jó szívvel meg lehet oldani, csak ehhez nem a főkönyvelők ke­ménységével kell gondolkodni. (Derültség.) Szeretném még megemlíteni a szakember­ellátottság kérdését. Ez ma és tegnap többször is felvetődött. A mi véleményünk az, hogy a 22 000 szakembert csak 15 éven belül tudjuk ki­képezni, viszont a mezőgazdaságnak addig is mennie kell. A mi felfogásunk tehát az, hogy mindenkinek, aki a mezőgazdaság vonatkozásá­ban hajlandó a tanulásra, hajlandó arra, hogy holnap többet tudjon, minit ma, lehetőséget kell adni arra, hogy a mezőgazdasági szakismerete­ket maximálisan elsajátítsák. Mi ebben a vonatkozásban komoly erőfeszí­téseket tettünk. Az oladi ^mezőgazdasági tech­nikum mellett egy egész továbbképző intézetet fejlesztettünk ki. Behívtuk oda a termelőszövet­kezeti elnököket egyhónapos tanfolyamra, az ál­lattenyésztési brigádvezetőket kéthetes tanfo­lyamra a növénytermelési brigádvezetőket, a könyvelöket, a baromfitenyésztőket stb. és azt kértük a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy a következő évben ezeket a tanfolyamokat az egész éven át és kultúráltabban vihessük to­vább. Ezért 400 000 forintot kértünk a tangazda­ság épületének korszerűsítésére, de erre a 400 000 forintra csodálatosképpen nem volt hely a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésé­ben. (Mozgás.) Én azt kérem, hogy legyen hely erre a 400 000 forintra, mert ez sokmillióval fog kamatozni. összefoglalva az elmondottakat, szerintünk a Földművelésügyi és az Élelmiszeripari Mi­nisztériumban a fehérjekérdés megoldása érde­kében távlati elképzeléseket kell kidolgozni, mert a takarmánynak most már- nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is fontos, és a évi január 29-én, pénteken 526 szakemberek továbbképzése vonatkozásaiban minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy napról napra és évről évre emelhessük a szak­képzettségi szintet, amely ma valahogy elviszi a dolgokat, de holnap már nem lesz elégséges. Én a költségvetést, miután abban mindazok az alapok megvannak, amelyek továbbfejlődé­sünkhöz szükségesek, a Vas megyei képviselő­csoport és a magam nevében elfogadom és javas­lom az Országgyűlésnek, hogy iktassa törvénybe. (Taps.) DINNYÉS LAJOS elnök: szólásra követke­zik Tóth Jánosné képviselőtársunk. TÓTH JÁNOSNÉ: Tiszáit Országgyűlés! Az az általános előrehaladás, amely az elmúlt évben az egész népgazdaságot jellemezte, ked­vezően hatott a szocialista kereskedelem fejlő­désére is. A kiskereskedelmi forgalom alakulás­sát kifejező országos adatok különböző országok közleményeiben és statisztikai beszámolókban egymásután isimeretesekké váltak. Ezért én in­kább az egész ország kereskedelmiére jellemző előrehaladásnak Komárom megyében is lemér­hető változásaira kívánok utalni. Megyénkben, a kiskereskedelmi árufor­galom közel 15 százalékkal emelkedett egy év alatt. A boltok értékesítése 200 millió forinttal meghaladja az 1958. évit. A fejlődés tehát még gyorsabb volt, mint az országos átlag. Ez egyéb­ként megfelel azoknak az eredményeknek, ame­lyeket elsősorban a megye ipari termelésének fokozásában elértünk és amelynek egyenes kö­vetkezménye megmutatkozott a bérből és fize­tésből élő lakosság jövedelem-emelkedésében. Kifejezésre jutott ez az augusztus 20-i munkás­paraszt! találkozó alkalmával rendezett vásár hatmillió forintos és a bányásznap 27 millió fo­rintos áruforgalmában is. Az életszínvonal változását különösen jól tükrözi, hogy az^elmúlt évben például a megyei kiskereskedelem áruforgalmának mintegy 57 százalékát már az iparaíkkértékesítés képviselte. A jövedelemnövekedés alapján a megye ipar­cikkforgalma még nagyobb is lehetne, de a fő­város közelsége és annak kereskedelmi szívóha­tása erőteljesen érvényesül. Megfelelő áruellátás esetén nagymértékben tudná csökkenteni a he­lyi kereskedelem a budapesti kereskedelem von­zóerejét. Nagyon figyelemre méltók azok az eredmé­nyek, amelyek a, vegyes iparcikkek forgalmának fejlődését jellemzik. Erre vonatkozólag Tausz miniszter elvtárs részletes adatokkal ismertette a kereskedelmi bizottság előtt, hogy a vegyes iparcikkf or galemban országosan közel 16 szá­zalékos volt a növekedés. Komárom megye e tekintetben is kiemel­kedő eredményeket ért el. A tartós fogyasztási cikkekből: bútorokból 60 százalékkal, hűtőszek­rényekből 35 százalékkal, motorkerékpárokból 25 százalékkal többet vásárolhatott a lakosság, mint 1958-ban. Nem is beszélve egyes híradástechnikai cik­kekről, mert például televíziókészülékekből több, mint ötszörösére, magnetofonból közel hat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom