Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-9

505 Az Országgyűlés 9. ülése 1960. évi január 29-én, pénteken 506 üzemben szocialista emberré lesz, vagy nem, ez a jövő idők próbája; s ehhez, a szocialista emberré való váláshoz a művészet rengeteget tud segíteni, de csak egy módon. Egy módon: ha a művészet számára megadjuk a lehetőséget, hogy keressen, kutasson, új összefüggéseket próbáljon felvillantani. Enélkül nincs művészet. Mi a morális problémákkal való foglalkozást kicsit eladtuk, ma is eladjuk a polgári irodalomnak. Ott van Illés Endre sokat vitatott darabja. Miért van ennek olyan nagy sikere. Részben egy sznobisztikus sikere is van. A sznobok tódulnak, mert valami érdekes, furcsa dolgot sejtenek a műben. De nemcsak ezért van sikere, hanem azért is, mert a benne felvetett morális problémák rendkívüli módon izgatják az embereket. Az a válasz, amelyet ő ad, nem szocialista válasz. Nekünk ezekre a morális problémákra szocialista választ kell adnunk, s abban az irányban kell segítenünk a művészeinket, hogy ezt a választ meg tudják fogalmazni. Ezeket a gondolatokat szerettem volna elmondani a tárca költségvetése kapcsán. Az elmondott problémákat az illetékesek figyelmébe ajánlom. A költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 11,50—12,16.) (Elnök: DINNYÉS LAJOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Brutyó János képviselőtársunk. BRUTYÓ JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő ez évi állatni költségvetés tárgyalásánál engedjék meg, hogy ha röviden is, de bevezetőben, szóljak azokról az eredményekről, amelyeket a múlt esztendőben sikerült elérnünk, továbbá az Országgyűlés elé terjesztett költségvetés néhány tételével szeretnék foglalkozni. Az előterjesztett költségvetésből világosan látható, hogy az 1959. évben elért eredményekre támaszkodik és azokat 1960-ban tovább kívánja fejleszteni. Az elmúlt esztendő eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk politikája egészében és részleteiben is helyes volt, legfőképpen azért, mert a szocializmus építésének jelentős előrehaladásával együtt járt az összes dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javulása. Pártunknak és kormányunknak azok a céljai, amelyek a múlt évben a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítására irányultak, megvalósultak. Ez tovább növelte népünk bizalmát pártunk és kormányunk iránt és e növekvő bizalmat a tények egész sora bizonyítja. Dolgozóink lelkesen végzik munkájukat, részt vesznek a szocialista munkaversenyben, szélesedik a kollektív versenyforma, a szocialista brigádmozgalom, és a széles körben kibontakozott kongresszusi verseny eredményeképpen a többtermelésre vonatkozó 3,5 milliárdos vállalást több mint 2 milliárd forinttal túlteljesítették dolgozóink. A termelékenység emelésére tett vállalását is szinte minden iparág teljesítette. Ha azonban a termelés és a termelékenység alakulását összefüggésében vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy van még hiba, tennivaló bőven. Ilyen például az, hogy a termelés növekedésének nagyobbik része nem a munka jobb megszervezéséből és nem a műszaki fejlesztésből van, hanem a létszámemelkedésből és a túlórafelhasználásból. Nem lehet ezt észrevétlenül hagyni. A munkások és az alkalmazottak létszáma a tervezett 4 százalékkal szemben 6 százalékkal emelkedett, az egy főre felhasznált túlórák száma pedig 9 százalékkal haladta meg az 1958. évit. Ez nem helyes, ez a jövőben nem engedhető meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége már 1958-ban ós ezt követően 1959 elején — mivel javulás nem volt tapasztalható e téren — ismételten felhívta a minisztériumok figyelmét a túlórák csökkentésére. Jelezte a SZOT elnöksége, hogy sürgősen tegyenek intézkedéseket a túlóracsökkentés érdekében. Ennek ellenére 1959 második felében a túlórák száma nemhogy csökkent volna, hanem inkább emelkedett. Ez helytelen, káros egyrészt a dolgozók egészségére, másrészt a termelés szempontjából is zavaróan hat. Az a vélemény, hogy ez ellen a szakszervezeteknek, a gazdasági vezetőknek komolyan fel kell lépniük és közös erővel lehet ezeket a hibákat kiküszöbölni. Sajnálatos módon a felsőbb gazdasági vezetők részéről sincs átfogó terv vagy elképzelés a túlórák csökkentésére, pedig erre feltétlenül szükség volna. Elvileg is helytelennek tartjuk, hogy az Országos Tervhivatal, bár 1960-ban már csökkenő irányzattal, de még mindig igen nagyszámú túlórát tervez, és ebből következett az, hogy a minisztériumok és vállalatok ezt a túlóramennyiséget a múlt esztendőben is túlteljesítették. Elvtársak! A szakszervezetek messzemenően egyetértenek azzal a gazdaságpolitikával, hogy az ország termelőerőinek növekedésével arányosan javul a dolgozók anyagi helyzete. A jövőben is helyesnek tartjuk, hogy dolgozóinknak a termelés növelésére tett erőfeszítései közvetlenül életkörülményeik javulásában is kifejeződjenek. Ennek érdekében továbbra is alkalmas módszernek tartjuk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök túlnyomó részét a termelés fejlesztésére, a népgazdaság szerkezetének javítására fordítjuk. Ez a feltétele a dolgozók életszínvonala tartós, egyenletes emelésének. E helyes politika megvalósulását bizonyítja az 1959. évi bérügyi fejlődés is. Például 1959-ben a bérből és fizetésből élő dolgozók reálbérének 2,8 százalékkal kellett növekednie. Dolgozó népünk örömmel és megelégedéssel tapasztalta, hogy az elmúlt évben a bérből és fizetésből élők reáljövedelme a tervezettnek csaknem duplájára emelkedett. Ez a reálj öved elememelkedés a helyes árpolitika, valamint a nominál-bérek tervezettnél nagyobb mértékben történő emelésének volt az eredménye*. A dolgozók előtt ismeretes az, hogy ezt a jelentős növekedést elsősorban azok a termelési eredmények tették lehetővé, amelyekről a beszámoló, valamint Apró elvtárs szólott. Az 1959. évi költségvetési célkitűzésnek megfelelően az