Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-8

471 Az Országgyűlés 8. ülése 1960. évi január 28-án, csütörtökön 472 statisztikai adatokat összeállítják, nem eléggé ismerik a helyzetet.. Velük kint nem lehet találkozni, nem jönnek le a területre éveken keresztül, ezért nem ismerik ezeket a sajátosságokat. Ügy gondolom, ha nem is ismerik, de a népszámlálás adatait nagyon szépen ki lehet szedni ilyen vonatkozásban is, hogyan alakulnak a sajátosságok, hogy az emberek, akik ezekkel foglalkoznak, ezt használják fel, és szüntessük meg ezeket az aránytalanságokat. Még egy sajátos tatabányai problémát kívánok szóvá tenni. Már csak azért is, mert egy évvel ezelőtt, amikor a költségvetést tárgyaltuk Zábráczki Géza képviselőtársunk egy javaslatot tett, amelyet a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány bizottsággal megvizsgáltatott a Nehézipari Minisztériummal egyetértésben, s hozzájárultak ahhoz, hogy Tatabányáinak az 50 éves, hatajtós barakjait szanálják. Így menthető meg nagy mennyiségű szénvagyon, így lehet olcsóbban bányászni, népgazdasági szinten is ez hasznos. Ez megnövelte a képviselőcsoport tekintélyét azok előtt, akik ebben az évben már új la* kasba költöztek és egész Tatabánya is erről beszélt. De nem ez a lényeg, hanem, hogy ésszerű javaslat volt, tényleg elfogadták és abból ebben az évben is profitáltunk, előbbre léptünk. Ha megnézzük Tatabányát, úgy gondolom, nincs olyan megyeszékhely, amelynek olyan elhanyagolt külseje volna, mint éppen Tatabányának. Én, amikor a peremvárosba mentem, ott a cipőm csupa sár lett ma is, éppúgy, mint régen. Nem is lehet, hogy egy év alatt, akár öt év alatt, ez a probléma megoldódjék. A kommunális ellátás is ma igen rossz helyzetben van, amin már most is lehetne és kellene segíteni. Tatabányán az utakat felújítani nem lehet olyan összegből, mint Győrben vagy Székesfehérvárott. Azért említem ezeket," mert legközelebb vannak hozzánk. A bányászkodás folyik, egy utat ha megjavítunk, tönkremegy. A megyei tanácsnál a tervosztályon, a pénzügyi osztályon azt mondják, a Pénzügyminisztérium és az illetékes szaktárcák itt is ugyanazokat a mérőszámokat használják, mint országosan általában. Ebből igen komoly problémák adódnak. Nem olyan nagy összegű dolgok ezek, hogy közben is ne lehetne valamit segíteni. Ennyit a problémákról ebben a vonatkozásban. Még annyit, hogy hogy a megye munkásai most készülnek az ez évi feladatok teljesítésére. Ahogy ismerjük a termelési értekezleteket, a megye ipari munkásságának hozzáállását és azt, hogyan fogadták a SZOT felhívását, ígérhetjük az országgyűlésnek, hogy a megye ipari munkásai hozzá fognak ahhoz járulni, hogy a költségvetési bevételek 81 százaléka, 55 milliárd forint 1960-ban az állami vállalatok befizetéséből meglegyen. Még egy problémát a megye mezőgazdasági területéről. 1959 tavaszán elég nagy arányú fejlődés volt. A tsz-ek száma 46-ról 67-re emelkedett. A tagok száma 1929-ről 11 603-**a, a szántóterület 19 897-ről 85 797 katasztrális holdra nőtt. Amikor a szervezés tavasszal leállt, akkor a megye vezetői nagyon helyesen, minden erőt a kettős feladat másik oldalára, a szövetkezetek megszilárdítására fordítottak. Minden szövetkezet — egy kivételével — tavasszal kezdett, ez igen hasznos dolog. Befejeződtek a földrendezések, jórészt megoldottuk a szakemberellátást, a géppel való ellátást. Ezen a területen hiány volt. Miért okozott ez problémát, miért okozott különösen a múlt évben komoly problémát. Azért, mert a megye ipari jellegénél fogva a fiatalok már évekkel ezelőtt nem a szocialista mezőgazdaság elől mentek az iparba, hanem a kisüzemi mezőgazdaságból mentek át az iparba. Ezért a falu meglehetősen elöregedett. Számítások vannak, hogy a termelőszövetkezeti tagságak mintegy 25 százaléka öreg, munkaképtelen, és a termelőszövetkezetek vezetősége nem tud velük megfelelően számolni. Jó néhány termelőszövetkezetnél az egész évben igen komoly munkaerőproblémák voltak. Ennek káros kihatásai közül csak egyet említek meg: 600 katasztrális hold tengerit kellett kársilóként silóba betakarítani. Egyébként nálunk éppen az ellenkező a probléma, mint amit az előbb Hajdú-Bihar megyéről hallottunk. Nálunk a mezőgazdaság átszervezésével nem muni őfelesleg jelentkezett, hanem munkaerőhiány van. Éppen ezért helyes, hogy erre az esztendőre a Földművelésügyi Minisztérium jobb gépellátásban részesítette Komárom megyét, és reméljük, hogy így kevesebb kára lesz a mezőgazdaságnak. A zárszámadások eredményei szerint a termelőszövetkezetek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és bár egyik-másik helyein vannak megoldandó problémák, de nagy általánosságban az első éves szövetkezti tagok is elégedettek az idei év eredményeivel. Még pozitívabb eredmény az, hogy a megye szinte minden termelőszövetkezetének jövő évi gazdálkodása sokkal megalapozottabb, mint tavaly volt. Hogy a kettős feladat megoldható, azt bizonyítja az, hogy a megye teljesítette árutermelési és értékesítési tervét is. Csak néhány adatot összehasonlításul az 1958-as helyzettel. Ezek az első háromnegyed év adatai, mert a Statisztikai Hivatal a negyedik negyedévet még nem dolgozta fel megfelelően. Felvásároltak búzából 1958-ban 11 190 tonnát, 1959-ben 18 100 tonnát, rozsból 4300 tonnát, illetve 1959-ben' 5270 tonnát, sertésből 1958-ban 16 007 db-ot, 1959-ben 15 349 darabot. Itt csökkenés mutatkozik. Nyilvánvaló, hogy a 600 hold kukorica kiesése így is érezteti hatását. Felvásároltak 1958-ban szarvasmarhából 5160 darabot, 1959-ben 6565 darabot, tejből 123 355 hektolitert, 1959-<ben pedig 130 247 hektoliert. Ügy gondolom, ez sikeres megoldása a kettős feladatnak. 1960^ban a szervező munka újból megkezdődött olyan céllal, hogy ne csak egyes községek, hanem a megye határára is ki lehessen szögezni a táblát — ha netán szokássá válik —, hogy „termelőszövetkezeti megye". Ez a cél már nemcsak elgondolásokban van meg hanem részben testet öltött, részben most van folyamatban. \ többi tényező mellett nagy részben segítette elő ezt az, hogy a dolgozó parasztok látták, çgy év alatt is meg lehet szilárdítani a termelőszövetkezetet és az ihar az első évben is tisztességes megélhetést biztosít a tisztességes munka