Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-8
419 Az Országgyűlés 8. ülése 1960 közöket mégjobban koncentráljuk. A beruházásra biztosított összegeket szinte teljes egészében a folyamatban levő — ezen belül is elsősorban az 1960-ban befejezendő — beruházások megvalósítására kell összpontosítani. Az új beruházásokra szánt, viszonylag kisebb összegek pedig már a második ötéves terv első beruházásainak megkezdését célozzák. Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a beruházási eszközök — mind az anyagiműszaki fedezet, mind a pénzügyi keretek — ilyen elosztását meg is"Valósítsuk. Meg kell követelnünk a beruházóktól, hogy az eddiginél gyorsabban és eredményesebben használják fel a rendelkezésükre bocsátott beruházási eszközöket. Meg kell szűnniük az olyan jelenségeknek, amelyeknek az elmúlt évben esetenként tanúi lehettünk, hogy hosszú hónapokon át ki sem csomagoltak értékes import-gépeket, vagy egyik vállalattól a másikhoz szállítgatták, mert a gépeket kellő megfontolás és előrelátás nélkül rendelték és osztották el. A beruházások mellett az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a vállalati felújítási keretekkel való gazdálkodásra is. Ebben az évben 9,5 milliárd forintot, az előző évinél egymillárd forinttal többet használhatnak fel a vállalatok erre a célra. A felújítás keretében az elavult berendezések pótlására is lehetőség van. Fontos, hogy a vállalatok a rendelkezésükre álló eszközöket a műszaki fejlesztés célkitűzéseivel összhangban, az állóeszközök korszerűsítésére használják fel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelentős összegű felújítási keretek felhasználásit W. érdekelt szakminisztériumok és az igazgatóságok, az eddiginél fokozottabban ellenőrizzék. A népgazdaság minden területén érvényt kell szereznünk annak a felismerésnek, hogy a termelés, a beruházások és a felújítások növekedése Csak akkor szolgálja igazán szocialista fejlődésünk ügyét, ha magasabb műszaki és termelékenységi színvonallal, alacsonyabb termelési költségekkel gazdaságos külkereskedelemmel és aktív fizetési mérleggel párosul. Az előttünk álló évben tehát még jobban, tervszerűbben és eredményesebben kell gazdálkodnunk. Helyes lenne, ha ez a cél az eddiginél is jobban érvényesülne a dolgozók munkaversenymozgalmában. A SZOT néhány nappal ezelőtt hozott határozata is megfelelően felhívta erre a figyelmet. A gazdaságosságot azért is szükséges fokozottabban a munkaverseny előterébe állítani, mert sok üzemben nem helyes a termelés mennyiségi túlteljesítéséért versenyezni. De a termelés gazdaságosságáért minden üzemben lehet és kell is versenyezni. Az üzemi dolgozók anyagi érdekeltsége nagy lendítője lehet a gazdaságosság növelésének. Ennek érdekében előre kell lépnünk az anyagi érdekeltség formáinak tökéletesítésében is. A nyereségrészesedési rendszer már eddig is igen eredményesnek bizonyult, alapelveit változatlanul helyesnek tartjuk, de a gyakorlati megvalósítás módszereit tovább kell fejlesztenünk. A népgazdasági érdek és a vállalati érdek összhangját jobban szolgálná például, ha az alapfeladatokat és a többletnyereségből való részesedés mértékét évi január 28-án, csütörtökön 420 több évre előre meghatároznánk. A több éves nyereségrészesedési rendszer elemének tekinthetjük, hogy 1960-tól a vállalatok az elért jövedelmezőségi színvonal megtartásáért is kapnak nyereségrészesedést. Kedvezőnek tekinthetjük azt is, hogy a vállalatok a nyereségrészesedér; idei, konkrét feltételeit már nem az év közepén, hanem az év elején kapják meg. A továbbiakban azonban még meg kell találnunk azokat a formákat, amelyek a vállalatokat anyagilag közvetlenül érdekeltté teszik a leggazdaságosabb beruházási változatok gyors és olcsó megvalósításában, a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsításában. Tovább kell javítanunk a bérgazdálkodás rendszerét, hogy az ne a vállalatok vezetőit sarkallja a létszám növelésére, hanem a dolgozókat ösztönözze szaktudásuk gyarapítására és ezáltal magasabb teljesítmények elérésére. , A mezőgazdaság helyzete és gazdasági eredményei ugyancsak jelentős hatással van a költségvetésre. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság pénzügyileg nem kapcsolódik olyan szervesen a költségvetéshez, mint az állami ipar, a közlekedés, vagy a kereskedelem, de végső fokon az öszszefüggés nyilvánvalóan szoros. Az állami költségvetésen keresztül jelentős befolyást gyakorolhatunk a mezőgazdaság fejlődésére, agrárviszonyaink sok évtizedes elmaradottságának leküzdésére. A költségvetés összeállításakor elsőrendű kötelességünknek éreztük, hogy elsősorban a születő félben levő, új, szocialista mezőgazdaság szerveit, a termelőszövetkezeteket segítsük és ösztönözzük a továbbfejlődésre. Az országgyűlés elé terjesz+ett 1960. évi költségvetés a szövetkezeti élet egészét átfogó ;í 11 írni sem'tseget biztosít az úi és a meglevő termelőszövetkezeteknek nagyüzemi gazdaságuk létrehozására, megszilárdítására és fejlesztésére. E sokoldalú állami támogatásnak előfeltétele — amint ezt a 3004/3. kormányhatározat kimondja —, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal és szorgalmas munkájukkal fokozottan járuljanak hozzá a fejlett, nagyüzemi gazdálkodás kialakításához. A költségvetés a termelőszövetkezetek ez évi beruházásaira 2,2 milliárd forint hosszúlejáratú hitelt és 227 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást biztosít. Építkezésekre több százezer állatférőhely, több ezer vagon kapacitású magtár, góré és egyéb gazdasági éoület létesítésére szolgál több mint 1,5 milliárd forint. Az éoületek telepítési, tervezési és kivitelezési problémáinak megoldásában a megyei beruházási irodák és a különféle tervezőintézetek segítik a szövetkezeteket. A termelőszövetkezeti beruházásoknál a gyors kivitelezés mellett a lehető legmagasabb fokú gazdaságosságra kell törekedniük,^ mind az építőipari vállalatoknak, mind a házilagosan kivitelező termelőszövetkezeteknek. Okulva az előző év tapasztalataiból, nem szabad szétforgácsolni az építőipari kapacitást, a rendelkezésre álló építési anyagokat, minél több saját erőforrást kell feltárni különösen az egyszerűbben megvalósítható gazdasági építkezések esetében. A korszerű mezőgazdasági nagyüzem egyik jellegzetessége, a termelés széleskörű gépesítése.