Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-7
371 Az országgyűlés 7. ülése 1959 évi július 30-án, csütörtökön 372 valódi indokait, osztályokait soha nem tárták fel. Később pedig a német fasizmus eszmei, majd gyakorlati térhódítása a magyar magánjogi törvénykönyv megalkotásának eleve gátat vetett. Hiszen a külön, önálló magyar törvénykönyv léte — ha erősen korlátozott mértékben is, de mégis — legalább jogi téren a nemzeti önállóság bizonyos minimumát jelenthette volna. A német fasizmus magyarországi kiszolgálói számára azonban a nemzeti önállóság legcsekélyebb megnyilvánulása sem bírt fontossággal. Éppen ezért a 30-as évek közepétől kezdve a magánjogi kódex megalkotása már mind kevésbé került szóba, a gazdasági válságok, a második világháború, illetve az arra való felkészülés pedig már gyakorlatilag zárja ki a törvénykönyv megvalósulásának lehetőségét. A magánjogi jogalkotás sorsa is egyértelműen bizonyítja: a törvények, a jog nem valami osztályok felett álló, elvont fogalom, hanem az osztályérdekek szolgálatában jön létre, ahhoz igazodik tartalma és formája egyaránt. A magyar feudálkapitalista termelési viszonyok a népelnyomó uralkodó osztály számára írott törvények nélküli magánjogot igényeltek: minden ellentétes irányú törekvésnek tehát előbb-utóbb kudarccal kellett végződnie. Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyminiszter elvtárs az előadói beszédében helyesen mutatott rá arra, hogy a szocializmus felé haladó országokban az egységes, írott törvénykönyv hiánya, legfeljebb rövid ideig tartó átmeneti állapot lehet, de a szocialista forradalom győzelme elkerülhetetlenül szükségessé és lehetővé teszi előbb vagy utóbb a jogrendszer egészének szilárd törvényekkel való átfogó szabályozását. Amikor a párt és a kormány 1953-ban a jogalkotó szervek feladatává tette az egész magyar jogrendszer átfogó szabályozását, akkor a célkitűzések között az egyik legfontosabb volt a szocialista törvényesség megszilárdításának elmélyítésére való törekvés. Egészen természetes, hogy a mindenki által megismerhető, lerögzített törvényi rendelkezések hiánya a törvényesség lazítását, annak megkerülését eredményezi, vagy legalábbis ennek lehetőségét megadja. Ugyanakkor viszont a társadalmi, gazdasági életünk egészén átnyúló törvények megalkotásával valamennyi állampolgár számára egyértelműen határozzuk meg az őket megillető jogokat, illetve az őket terhelő kötelezettségeket. E törvények meghozatala megteremti tehát az előfeltételeit annak, hogy az állampolgárok a megkívánt módon járjanak el minden ügyükben. A jogszabályok egyben nevelik is a társadalom tagjait a törvényes rendelkezések tiszteletben tartására és jogaiknak a törvény keretei között történő kikényszerítésére. Ugyanakkor feltétlenül előmozdítják azt, hogy állami szerveink is — elsősorban pedig bíróságaink — mindig a törvények előírásának megfelelően, a törvény rendelkezéseihez híven szolgáltassanak igazságot a jogkeresők számára. A Polgári Törvénykönyv megalkotása nyilván jelentős mértékben megszünteti azt a ma már egyre szűkülő körben érvényesülő helyze- I tet, hogy az állampolgárok vagyoni vitáikat csak nehezen tudják közösen megoldani, egyszerűen azért, mert nincs meg az egységes, egyöntetűen gyakorolt polgárjog és ennek következtében nem ismerhetik a jogi előírásokat. A bírósághoz is nagyobb bizalommal és biztonsággal fordulhatnak, hiszen a jogszabályi rendelkezések ismeretében igazukat is megfelelőbben tudják megvédeni. Megszűnik tehát ezen a területen is az a jelenleg még tapasztalható állapot, hogy a jogi rendelkezések megismerése nemegyszer különleges utánjárást, szakképzett személy igénybevételét teszi szükségessé. Bár népi demokratikus államunk már eddig is sokát tett ennek a nemzetnek kiküszöbölésére, mégpedig elsősorban a legfontosabb jogterületek újraszabályozásával, vagy például azzal, hogy a bírákat kötelezi arra, hogy a pereskedő feleket a jogszabályi rendelkezések tartalmáról kioktassa, mégis bizonyos, hogy a legmegnyugtatóbb megoldást, a jogokat és kötelezettségeket* rendszerbe foglaló, világos szövegezésű, áttekinthető és mindenki által hozzáférhető kódex megteremtése jelenti. A szocialista igazságszolgáltatás, egyik fő jellemző vonása, hogy abban fontos szerepet töltenek be a dolgozó nép képviselői, a népi ülnökök. A népi ülnökök is sokkal hatékonyabban tölthetik majd be szerepüket a jövőben a polgári jogi perekben, mert rendelkezésünkre fog állni a Polgári Törvénykönyv. Ezért mondhatjuk azt, hogy a Polgári Törvénykönyv megalkotása a szocialista törvényesség teljes megvalósulása szempontjából jelentős lépést jelent előre. Jelentős lépés már csak azért is, mert az életviszonyoknak olyan körét szabályozza, amelynek minden állampolgár, állami szerv mindennap részese. Aligha van olyan állampolgár, akit ne érdekelne, hogy a személyi tulajdonát képező dolgokkal miként rendelkezhet, hogy mit tehet akkor, ha a vásárolt dolgok minősége hibás, milyen igényei vannak, ha más neki kárt okoz, vagy hozzátartozója valamelyikének halála esetén melyek az öröklés szabályai stb. A polgári jog szabályai tehát az emberek leghétköznapibb kapcsolatait rendezik és ezért a szabályok megismerése mindenkinek fontos érdeke. Már az eddigiek alapján is joggal állítható, hogy a Polgári Törvénykönyvnek nem csupán egyes rendelkezései szolgálják a maguk elszigeteltségében a szocialista törvényességet, hanem elsősorban magának a törvénynek az egésze. Hiszen e törvényesség egyrészt azt jelenti, hogy az államunk által alkotott, szankcionált jogszabályokat az állampolgároknak és az állami szerveknek feltétlenül és következetesen végre kell hajtaniuk, de jelenti azt is, hogy a szabályokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a gyakorlatban a munkásosztály vezetése alatt álló egész dolgozó nép érdekeit, a szocializmus építésének érdekeit szolgálják. A szocialista törvényesség messzemenően védelemben részesíti az állampolgárok személyi es vagyoni jogait, érdekeit. Ebből szükségképpen következik, hogy a polgári jogszabályok alkalI mázasa során nem lehet megengedni a személyi