Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

333 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 334 A mezőgazdasági tudományos kutatás koor­dinálása, szükség szerinti átszervezése biztosíta­ná a legfontosabb témák, feladatok komplex ku­tatását, egyben a legalkalmasabb személyek ki­válogatását is. A tudományos munka szervezet­tebb összefogása fokozná kutatóink egyéni fele­lősségét, és meghatározott feladatok maradékta­lan elvégzésére ösztönözné őket. Érvényesíte­nünk kell azt az elvet, hogy kutatóink munkáját aszerint értékeljék, hogy eredményeiket milyen mértékben használják a tsz-ek és állami gazda­ságok a gyakorlatban, vagy az általuk művelt tudományág fejlesztését elméleti és gyakorlati szinten mennyiben segítették elő. Voltak és vannak megbecsült, kiemelkedő egyéniségei a magyar mezőgazdasági tudomá­nyos kutatásnak. Az eredményes, színvonalas kutatómunka biztosítása érdekében tehetséges fiataljainkat ilyen tudósok, kutatók mellé kell beosztani néhány évre, hogy elmélyült szakmai felkészültséget szerezve, folytathassák mesterük munkáját. Mostanában sok szó esik — nem ok nélkül — a gyakorlatban felhasználható eredmények gyorsabb ütemű átadásáról. A kutatási eredmé­nyek gyakorlatba való átvitelének két feltétele van: egyrészről gondoskodni kell a mezőgazda­sági szakpropaganda és a tanácsadás megjavítá­sáról, másrészről pedig alkalmassá kell tenni nagyüzemeinket azok bevezetésére, gyakorlati alkalmazására. A termelés fokozását, az önkölt­ségek csökkentését csak akkor biztosíthatjuk a legjobb kutatási eredmények bevezetésével, ha egyidejűleg gondoskodunk a helyes termelési irány és az üzemi arányok meghatározásáról. Ennek érdekében az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítanunk a mezőgazdasági terme­lés területén is a közgazdasági és üzemi elemző munkák megszervezésére. Ezért szükségszerűen nagyobb támogatást kell nyújtanunk a jövőben ilyen irányú mun­kával foglalkozó intézményeinknek, valamint a táj intézeteinknél működő üzemszervezési cso­portjainknak. Az általuk végzett elemző munka eredményeinek felhasználása lehetővé teszi, hogy helyesen alakíthassuk ki a termelési adott­ságainkat legkedvezőbben hasznosító termelési irányokat és üzemi arányokat. Különös fontosságú ez a kérdés napjaink­ban, amikor mezőgazdaságunk szocializálódása ilyen nagy arányokban megindult. Az összegyűj­tött és kielemzett adatok birtokában az eddigi­nél jóval kedvezőbben és biztonságosabban szervezhetjük meg az állami támogatást és a termelőeszközök szétosztását. Mezőgazdasági szakoktatásunkra és kísér­leti intézeteinkre a továbbiakban még nagyobb feladatok várnak. Egyrészt egyre nagyobb szá­mú, jól képzett szakembert igényelnek szocialis­ta üzemeink, másrészt a nagyüzemi gazdálkodás igényét még jobban kielégítő fajtákat, termelé­kenyebb agro- és zootechnikai eljárásokat sür­getnek. Mezőgazdasági tudományos kutatásunk szükség szerinti átszervezésével, intézeteink munkájának a szocialista szektoraink igényei­nek megfelelő átállításával egyidejűleg a jövő­ben többet kell foglalkoznunk termelőszövetke­ORSZAGGYULESI ÉRTESÍTŐ zeteink megerősítésével, főleg tapasztalt elnö­kökkel, agronómusokkal, ügyes szervezőkkel való ellátásával. Tapasztalatból tudjuk, hogy azoknál a termelőszövetkezeteknél van gyors és kiemelkedő fejlődés, ahol tapasztalt, jól képzett elnök és agronómus van. Mielőbb el kell ér­nünk, hogy ez minden tsz-nél így legyen. Csak ilyen módon remélhető, hogy a tudományos ku­tatás nagyobb termést biztosító módszereit be­vezessék és alkalmazzák. Sajnos szakember ellátottságunk ma még messze elmarad a szükséglettől. A mezőgazda­sági jellegű egyetemi (főiskolai) végzettséget igénylő műszaki munkaköröknek jelenleg csak 41,3 százalékát tölti be egyetemi végzettségű dolgozó — ezen belül az általános mezőgazda­sági mérnökök csak 30 százalékát. Termelőszö­vetkezeti elnökeinknek csupán 35 százaléka ren­delkezik valamilyen szakképzettséggel. Az 1958—59. tanévben az FM szakoktatási intézményeméi összesen 2400 fő szerzett diplo­mát, illetve képesítést. Egyetemeken, főiskolá­kon 841, mezőgazdasági technikumokban 1071, mezőgazdasági szakiskolákban 332, egyéves sza­kosító iskolán 156. Megfelelő üzemgazdasági normák alapján a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való teljes áttérés esetén a mezőgazdaságnak összesen 22 ezer mezőgazdasági mérnökre (ebből 3600 ker­tészeti végzettségű), továbbá 2400 mezőgazda­sági gépészmérnökre, valamint 41 000 techni­kusra és 120 000 szakmunkásra lesz szüksége. A szükségletnek teljes kielégítése csak hosz­szabb idő alatt oldható meg, mert a jelenlegi lét­szám azonnali jelentős felemelésének nem bizto­sítható sem tárgyi, sem személyi feltétele. Jelen­tősebb létszámemelést csak az 1961—62. tanév­től lehet előirányozni, amikorra a feltételek biz­tosíthatók. Az említett szakemberszükséglet kielégíté­sére FM-szakoktatásunk csak abban az esetben lesz képes, ha egyrészt a meglévő oktató intéz­ményeinket kibővítjük, másrészt új, korsze­rűeket létesítünk. Különösen vonatkozik ez a gépészeti szakokra (mezőgazdasági gépészmér­nöki kar, gépészeti technikumok, gépészeti szakmunkások képzése). A terv végrehajtásához mintegy 625 millió forint öt-hat évre elosztott beruházási hitelre lenne szükség, ez esetben 1975-re a teljes szakemberszükséglet több mint 80 százalékát biztosítani tudnánk. Kísérleti in­tézményeink korszerűsítésére, modern műsze­rekkel, gépekkel, termelőeszközökkel való ellá­tására, táj építkezéseink befejezésére mintegy 200 millió forint beruházást kellene á jövő évtől kezdve 3—4 évre elosztva biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Néhány mezőgazda­sági tudományos kutatási és szakoktatási prob­léma ismertetése után szükségesnek tartom egy­két nagyon fontos feladat elvégzésére felhívni a figyelmet. Országunk termő területe tovább nem nö­velhető, ellenben a meglevő megjavítása, ter­mőképességének emelése parancsolóan időszerű. Művelés alatt álló területeink 52 százaléka futó­homok, savanyú szikes és láptalaj. A termő­talaj pusztulás (erózió) is nagyobb, mint a meg­engedhető, évről évre több termő terület válik 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom