Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

* 317 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 318 lesztésének alapja továbbra is a politikai meg­győző munka. Abban a forradalmi harcban, amely a szocialista mezőgazdaság megteremté­séért folyik, a leghatalmasabb fegyver az okos szó, amellyel paraszt testvéreink segítségére sie­tünk, akik már megbarátkoztak a szövetkezés gondolatával, de még idegenkednek az újtól, még visszahúzza őket régi életükhöz a megszokás ereje. Ez a helyzet minden falusi, állami, párt- és társadalmi szervezetre, minden kommunistára, ifjú kommunistára és a szocializmus ügyéhez hű pártonkívülire azt a kötelességet rója, hogy szí­vós felvilágosító munkával, állandóan, nap mint nap harcoljon a szövetkezeti eszme terjeszté­séért, küzdjön a régi, megszokott, begyökerese­dett paraszti életmód élő, de már idejétmúlt szemlélete ellen. A szocializmus hívei tudatosít­sák a ma még egyéni gazdákkal, hogy a szocia-, lista mezőgazdaság megteremtése az egész nép, benne a parasztság, tehát minden egyes gazda egyéni érdeke is. A történelmi fejlődés különben is azt mu­tatja, -hogy a társadalmi kérdések megoldásában nem állhatunk meg félúton. „Nem állunk meg félúton!" — ez volt pártunk jelszava közvetlen 1945 után is, amikor a polgári demokratikus for­radalom feladatait megoldva, a magyar munkás­osztályt és szövetségeseit a szocialista forrada­lom győzelméért vezette harcba. E forradalom keresztülvitelét jelenti a mezőgazdaságban a ter­melőszövetkezetek győzelme. A párt és a mun­kásosztály azzal, hogy 1945-ben széttörte a fél­feudális nagybirtokrendszer bilincseit és felosz­totta a földet a nincstelen parasztság milliói kö­zött, történelmi mértékkel mérve, csak félmun­kát végzett. Az egyéni parcella megszabadította ugyan az országot a hárommillió koldustól, meg­szabadította a parasztságot az emberpiac ször­nyűségeitől, a 80 filléres napszámtól, gátat vetett a pusztító népbetegségeknek, s elindította a pa­rasztok tömegeit az emberi élet útjain. De az egyéni parcella semmikép D sem biztosítja azt, hogy a parasztság modern, korszerű gazdálkodást folytasson, nem biztosítja azt, hogy állandóan fokozódó jólétben éljen, nem biztosítja azt, hogy mint osztály felszámolja a társadalom más osz­tályaihoz viszonyított kulturális, szellemi és po­litikai elmaradottságát. Az egyéni parcella to­vábbra is röghöz köti a parasztot, emberfeletti fizikai munkát követel tőle, a kapitalizmus er­kölcseit neveli bele és minden téren gátat szab feilődésének. Ezért a földosztás nagy művét to­vább kell folytatni és be kell tetőzni a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével, mert ez teremti meg az egységes, kultúrált, jómódú szocialista parasztosztályt, amely a munkásosztállyal szövet­ségben már képes lesz arra, hogy tovább halad­jon a társadalmi fejlődés ranglétráján: a szocia­lizmus, majd pedig a kommunizmus felé. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évben egészségesen fejlődött a kulturális élet is. Az ellenforradalom kártevését felszámoltuk, s ezzel az eszmei-politikai konszolidáció folyamata be­fejeződött a kulturális életben is. A szocialista kulturális forradalom, amelyet az ellenforrada­lom visszavetett, most tovább halad előre, s egyre nagyobb tömegeket fog át, részint mint a kultúra élvezőit, részint mint a kultúra aktív al­kotóit. Az irodalom és a művészetek legjobb kép­viselői ma már eredményesen vesznek részt né­pünk szocialista nevelésében. Bízunk abban, hogy a most újjáalakuló művészeti szövetségek ered­ményesen fogják segíteni a művészek és a nép kapcsolatainak megszilárdítását, hozzájárulnak ahhoz, hogy a kultúra munkásai a maguk tevé­kenységével a szocialista Magyarország felépíté­séért küzdjenek. Tisztelt Országgyűlés! Kulturális életünk kérdései közül ezúttal csak az egyik legfontosabb kérdésről: az ifjúság szocialista nevelésének megjavításáról, közoktatási rendszerünk reform­járól kívánok részletesebben szólni. Mint tudjuk, a mai oktatási rendszer megteremtése hosszú harcok eredménye volt: erre az oktatási rend­szerre, amely a magyar nemzet évezredes törté­netében, a Tanácsköztársaság ideje után először biztosította a nép gyermekei számára a tanulás jogát és lehetőségét, büszke lehet az országgyű­lés is. Itt az országgyűlés falai között vertük vissza 1945-ben az általános iskolai törvény, majd 1948-ban az egyházi és magánkézben levő iskolák államosítása ellen fellépő klerikális reak­ció támadásait, pedig akkor — amint arra tisztelt képviselőtársaim bizonyára nagyon jól emlékez­nek — olyan parlamenti apostolokkal is meg kel­lett küzdenünk, mint amilyen Barankovics Ist­ván és Schlachta Margit volt. Az iskolarendszer reformját most nem azért határoztuk el, mintha ez alapjában véve rossz lenne, hanem elsősorban azért, mert e rendszer létrehozása óta maga az élet haladt igen nagy lépésekkel előre, s ezért ma már közoktatási rendszerünk nem mindenben felel meg a szocialista építés követelményeinek. Közoktatási rendszerünk elmaradt az élet fejlő­désének ütemétől, különösen az ipar és mező­gazdaság, a technika és a természettudományok fejlődésétől. Az ismeretanyag jórésze, amit ma az általános és középiskola nyújt, bár terjedelme nagy, és a diákokat túlterheli, elavult és korsze­rűtlen. Iskolarendszerünk legnagyobb fogyaté­kossága az, hogy a felnövekvő nemzedéket nem tanítja meg dolgozni, s így nem készíti elő meg­felelően az életre. Mindennapos jelenség, hogy a középiskolát végzett ifjúság jelentős része húzódozik a fizikai munkától. Sajnos, a szülők egy része is csak ak­kor látja gyermeke jövőjét biztosítottnak, ha az valamilyen szellemi, vagy rosszabb esetben hiva­tali pályára lép. Sokan vannak, akik helytelen szemmel néznek az iskolára; azt gondolják, hogy gyermekeik iskoláztatása, amire hazánkban min­den lehetőség megnyílt — valamiféle menedék­jogot nyújt számukra az általuk alacsonyabb­rendűnek ítélt fizikai munka elől. A fizikai munka becsülete jelentős rétegek szemében csök­kent. E helytelen és káros jelenség ellen fel kell lépni és növelni kell a fizikai munka becsületét. Bár a kultúra, a tudományok gyorsan fejlőd­nek, s a tanulás lehetőségei is szinte korlátlanok, az élet alapja továbbra is a termelés, a gyárak­ban, az üzemekben, a mezőgazdaságban, az ipar­ban végzett munka. Ennek megfelelően, az iskola legfontosabb feladata, hogy művelt munkásokat képezzen. Természetesen a szocialista társadalmi rendszer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom