Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-6

311 Az országgyűlés 6. ülése 1959. évi július 29-én, szerdán. 312 kább a szénhidrogén-energiafelhasználás lesz jellemző. A fejlődés irányára legszembetűnőbbek a Szovjetunió népgazdaságának erőteljes fellendí­tését szolgáló tervek célkitűzései, amelyek 1975­re előirányozzák, hogy a hallatlan mérvű össz­fűtőanyagnövekedés ellenére a fűtőanyagmérleg 63 százalékban a szénhidrogénekben és csak 37 százalékban fog szénen és egyében alapulni, an­nak ellenére, hogy alig tíz éve ez a fűtőanyag­mérleg még 80 százalékban szénen és csak 20 • százalékban alapult szénhidrogéneken. Hazánk energiamérlegének alakulása a fenti rohamos fejlődést bizonyító adatokkal szemben arra figyelmeztet, hogy népgazdaságunknak a szénhidrogénbázis kiszélesítésére az eddigieknél is sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie. Az ismeretes számítások szerint ugyanis a szénhid­rogének jelenlegi tíz egynéhány százalékos ará­nyát 1975-re mindössze 30—32 százalékra fogjuk növelni, tehát 10 százalékkal még mindig ala­csonyabbra, mint az 1954. évi világátlag. Az energiamérleg alakulása mellett más adatok is vannak, amelyek hazánk kőolajter­mék-felhasználásának jelenlegi alacsony színvo­nalát bizonyítják. Az egész világ átlagában az egy főre eső olajtermelés és olajtermék-fogyasz­tás ugyanis meghaladja a 340—350 kilogramm/fő értéket. Figyelemre méltó ez a szám különösen azért, mert a világ össz-lakosságának tekintélyes hányadát az elmaradott gyarmati és félgyarmati országok népessége teszi ki. Országunkban az egy főre eső olajtermék­fogyasztás közel sem éri el a világátlagot, hanem annak éppen csak a fele, mert nálunk ez az érték 170—180 kilogramm körül mozog. A világgazdaságban a legutóbbi időkben be­következő események olyan tendenciákat tárnak fel, amelyek szerint egyéb energiahordozóval fö­lös mennyiségben ellátott államok, ahol a fajla­gos kitermelés költségei is a mi adatainknál sok­kal kedvezőbbek, mégis az erőteljes szénhidro­génesítés útját választják, akár importból is. Energiamérlegünk szénhidrogén hiányát fe­dezni lehet a baráti Szovjetunió támogatásával, ami lehetővé tette és távlati terveiben előirá­nyozta a Magyar Népköztársaság olajjal való megsegítését. Ezt világosan bizonyítja az a KGST-határozat, amely a szovjet olaj mezőktől többek között a magyar finomítókig vezető ha­talmas csővezetékrendszer építését fogadta el. A szovjet kőolaj népgazdaságunknak jelentős se­gítség, elsősorban annak a világpiactól független, kétoldalú baráti megállapodás alapján lerögzí­tett szilárd volta, másrészt annak kedvező szállí­tási feltételei miatt. Számítások szerint, a szov­jet kőolajenergia-toehozatal, több mint húsz szá­zalékkal olcsóbb, bármilyen olcsó és jó minőségű szén kalorikusán számított áránál, nem beszélve arról a megtakarításról, amelyet az olaj kalo­rikus felhasználása szállításban, elosztásban és értékesítésben népgazdaságunknak jelent. Belföldi olajtermelésünk is gazdaságos. Az elvégzett KGST-számítások szerint 1955—56-ban 1 tonna egyezményes fűtőanyag kitermelése olajalapon hazánkban 222 Ft, szénalapon 437 Ft önköltséget igényelt. Űj árakon számolva és az olajtermelésbe beleszámítva az olajkutatás ál­lami költségvetésből fedezett költségeit is, a kő­olajkalória mintegy harmadával olcsóbb a szén­kalóriánál. A magyar olajbányászat nemcsak gazdasá­gos, hanem további eredményekre is jogosító te­vékenység. 1957. és 1959. január 1. között a ki­termelhető olajkészletek mennyisége az időközi letermelés ellenére 25 százalékkal, a földgázkész­letek mennyisége 50 százalékkal növekedett. Akkor azonban, amikor a készleteink növe­kedése érdekében fokozzuk az erőfeszítéseinket, meg kell mondani, hogy nem teszünk megfelelő intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a már meglevő készleteinket hasznosítsuk. Éppen a közelmúlt évek kutatásai alapján 'földgázkészletünk többmilliárdos nagyságren­dűre nőtt. Ügy érzem, erről a helyről is szüksé­ges a figyelmet felhívni arra, hogy ennek hasz­nosítása érdekében népgazdaságunk felelős szer­vei tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Nem véletlen az. hogy a Szovjetunióban a földgázt, mint a legolcsóbb és legolcsóbban kitermelhető vegyipari alapanyagot és energiahordozót keze­lik a jelenlegi hétéves tervben és termelésének, felhasználásának bővítésére minden lehetséges eszközt megragadnak. Hazánkban is a földgáz olcsó és nagy hatásfokú tüzelőanyag, vegyipari alapanyag, szükséges lenne, ha a rendelkezésre álló készleteinket mielőbb be tudnánk kapcsolni az ország gazdasági életébe. Tervező szerveink­nek kell a gázhasznosítás kérdését komplex mó­don rendezni és a gázhasznosítás céljaira átfogó formában megfelelő nagyobb összegeket biztosí­tani, nehogy a feltárt, értékek hasznosítása kü­lönböző keretvitákon hiúsuljon meg. Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselő­társak! Az elmondott adatok, számok — úgy vélem — meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk és kormányzatunk az olajipar részére rendelke­zésre bocsátott jelentős összegeket az elmúlt év­ben is helyes célok megvalósítására fordította. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek az összegek népünk további felemelkedését szolgálták és egyben megteremtették további haladásunk alapjait is. Éppen ezért az 1958. évre beterjesz­tett költségvetési zárszámadást elfogadom. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kállai Gyula államminiszter elvtárs kíván szólni. KÁLLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány pénzügyminisztere által beterjesztett je­lentést az 1958-as állami költségvetés végrehaj­tásáról helyeslem, azzal egyetértek. A pénzügyminiszter elvtárs beszámolójából világosan elénk tárul hazánk gazdasági fejlődé­sének képe. Az elmúlt esztendőben sikeresen folytattuk tovább a szocializmus építését, előbb­re haladtunk a szocialista társadalom gazdasági alapjainak megteremtésében. A gazdasági év utolsó negyedében pedig pártunknak az a jel­szava, hogy építsük gyorsabban a szocializmust, már kezdett realitássá válni, s ezért a fejlődés

Next

/
Oldalképek
Tartalom