Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-2

23 Az Országgyűlés 2. ülése 1Ù59. február 18-án, szerdán U értünk el. Ennek nyilvánvalóan pártunk és a forradalmi munkás-paraszt kormány következetes egyértelmű politikája volt az alapja. Az ország lakosságának túlnyomó többsége világosan bebizonyította, hogy minden alapvető kérdésben a párt és a kormány oldalán áll. Természetesen közülünk senki sem gondol arra, hogy a sok millió igennel szavazó mind egyformán gondolkodik minden kérdésben. A választás eredményéből mégis nyilvánvaló az, hogy az ország lakossága, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tömegei józan és higgadt mérlegelés alapján fejezték ki helyeslésüket a párt és a kormány politikája iránt: a szocializmust akarják építeni. Vitathatatlan ennek a ténynek nagy belső és nemzetközi jelentősége. A választás eredményét nem lehet kétféleképpen magyarázni még akkor sem, ha a nemzetközi reakció ezt nagyon szeretné. Számunkra a nagy választási eredményeknek az a tanulsága, hogy a magyar nép bizalmára és támogatására építve, biztosan, szilárdan haladunk tovább a szocializmus építésének útján. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági célok megvalósítása végett a kormány szükségesnek tartotta a gazdasági vezetés módszereinek megjavítását és fejlesztését is. Változatlanul az a nézetünk, hogy a történelmi tapasztalatok által igazolt lenini demokratikus centralizmus a szocialista építőmunkában a gazdasági vezetésnek is legjobb ismert módszere. A szocialista állam központi irányító szerepe a szocialista gazdasági építésnek nagyjelentőségű és nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szükséges központosítása nélkül anarchia, a végső fokon a kapitalizmus újraéledése következne be. A központi irányítást azonban ki kell hogy egészítse a tömegek aktív részvétele a szocialista gazdaság építésének tudatos és tervszerű irányításában. Ezért kell bevált intézményeinket és módszereinket a követelményeknek megfelelően formálnunk és új intézményeket létesítenünk. A kormány intézkedéseket tett a gazdasági vezetés túlzott központosításának csökkentésére. Ez természetesen nem a központi irányítás megszüntetését, hanem valójában annak hatékonyabbá tételét kell hogy eredményezze. Erőfeszítéseket tettünk, hogy a minisztériumok, a középfokú állami és gazdasági irányító szervek apparátusát csökkentsük, tevékenységüket pedig mentessé tegyük a bürokratizmustól, mindezt oly módon, hogy a gazdasági vezetésben a központi állami irányítás és ellenőrzés az eddigiekhez képest hatékonyabb legyen. A központi irányításnak a legfontosabb kérdésekben kell érvényesülnie, ugyanakkor azonban nagy önállóságot kell biztosítani egyrészt az üzemeknek, másrészt a helyi államigazgatási szerveknek, a tanácsoknak, a helyi jellegű ipar irányításában. A gazdasági vezetés megjavításához szorosan hozzátartozik az ez év január elsején életbeléptetett termelői árrendezés, amely a vállalatok nagyobb önállóságát, gazdaságos termeiébét hivatott erősíteni. Mint bizonyára tudják, termelői árrendszerünk nem felelt meg a követelményeknek. A szénbányászatban és a vaskohászatban, a téglaés a cserépiparban az árak nem fedezték a költségeket. Ezek az iparágak évenként több milliárd forintos állami támogatásra szorultak. Ezért az állami támogatásnak az volt a következménye, hogy a feldolgozó iparágak önköltségében az alapanyagok a valóságnál alacsonyabb összeggel szerepeltek. A termelői ár nem adott tájékoztatást arról, mibe kerül a népgazdaságnak a különböző iparcikkek előállítása. Az új termelői árrendszer megszűntette a deficitet az alapvető iparágakban. Az új termelői ár kielégítően fog működni, mint a gazdaságosság mércéje. A népgazdaság állami tervezésnél és a szervező munkában az új árakra támaszkodva következetesebben valósíthatjuk meg a gazdaságosságból folyó követelményeket. Az új árrendszer hozzájárul népgazdaságunkban meglevő tartalékok feltárásához és így közvetve ahhoz, hogy az elkövetkező években az anyagi alapok bővülésével tovább növeljük dolgozó népünk életszínvonalát. Az új termelői ár az eddiginél szilárdabb alapokat teremt ahhoz, hogy a jövedelmezőség javulása a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése útján valósuljon meg. A mindennapi gyakorlat során előfordulhat, hogy egy ilyen 'termelői árrendezésbe hibák csúsznak. E hibákat az első negyedévi ipari mérleg megszerkesztése és elbírálása után természetesen ki kell javítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Az köztudott, hogy 1958-ban mind a termelés menyisége, mind minősége emelkedett és javult. A Kohó- és Gépipari Minisztérium területén kedvező jelenség, hogy mind a termelési, mind a gazdasági feladatokat megfelelően teljesítették. Külön kiemelendő, hogy az exportfeladatokat a tervet meghaladó mértékben végezték el és így nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a külkereskedelmi áruforgalom a múlt évben jelentős aktívummal zárult. Amíg egyfelől arra törekszünk, hogy a termeléshez szükséges anyagok a továbbiakban is elegendő mennyiségben álljanak a vállalatok rendelkezésére, ugyanakkor hatékony intézkedésekkel kívánjuk megakadályozni egyes vállalatok indokolatlanul magas készletek gyűjtésére irányuló törekvését. Lényeges feladatunk, hogy az ipar folyamatban levő szerkezeti változtatását jól, racionálisan oldjuk meg. Meg kell valósítanunk a kitűzött dieselesítési programunkat, s általában ügyelnünk kell arra, hogy a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékeink korszerűek és a világpiacon kialakult versenyben is keresettek legyenek. örvendetes jelenség tisztelt képviselőtársaim, hogy a szénbányászat túlteljesítette termelési, önköltségi és eredménytervét. Jelentősen javult a bányászatban a munkafegyelem, csökkent a munkaerővándorlás és növekedett az egy főre eső teljesítmény. Építőiparunk 1958-ban lényegében megfelelt a várakozásnak. Látnunk kell azonban, hogy ebben az esztendőben az építőiparra a múlt évi-