Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-4
217 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 218 lati fegyelem meglazulására, és közvetve a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetésének megkönnyítésére vezet. A minisztériumi vizsgálatok komoly fogyatékossága, hogy a dokumentációs revíziók során feltárt hiányosságokat — a társadalmi tulajdonban bekövetkezett károsodást, súlyos fegyelmi vétségeket — nem követik olyan intézkedések, amelyek azok kiküszöbölésére irányulnának. Emiatt a főfelügyeleti hatóságok által évek óta jól ismert hibák állandóan ismétlődnek. Ez a jelenség különösen feltűnő az állami gazdaságok és a gépállomások területén, amelyek jogi képviselete is teljesen rendezetlen. Ez arra vezetett, hogy e szerveknek évekre visszamenő nagyösszegű behajthatatlan kintlevőségei vannak magánszemélyektől. Az ügyészségek megteszik ugyan a szükséges intézkedéseket a kártérítési, fegyelmi, illetve büntető eljárások megindítására, de az ügyészi apparátus nem képes az összes hiba feltárására. .Ez elsősorban a felügyeleti hatóságok kötelessége volna. Vállalati jogászaink a gazdasági élet területén megérdemelt megbecsülésben részesülnek Hiányolni lehet azonban joggal, hogy a vállalati .jogászok a gazdasági területen végzett munkájukhoz elvi segítséget, összefogott irányítást sem a vállalatok felett álló igazgatóságoktól, sem a minisztériumoktól szervezeti formában nem kapnak. E hiányosság megszüntetése mellett lényegesen egyöntetűbb gyakorlat kialakítása volna elérhető, ami a társadalmi tulajdon védelmét, a termelés és a munkafegyelem megszilárdítását is jobban elősegítené. Időszerűnek látszik tehát a vállalati jogászok ellenőrző és felügyelő szervének hatásköriszabályozása. Beszámolóm első felében már foglalkoztam népi államunk gazdasági alapját, a társadalmi tulajdont ért támadásokkal is, amelyek közvetlen következményei voltak az ellenforradalomnak és az azt követő helyzetnek. 1958-ban a társadalmi tulajdon megkárosításának más formái Jelentkeztek, melyekkel szemben más módon, a Polgári jog eszközeivel kellett már fellépni. Ennek során sikerült elérni a már említett kártérítési követelések behajtásán túl, hogy számos területen, ahol vállalatoknak, gazdaságoknak, intézményeknek nem károkozásból származó, hanem egyéb kintlevőségeik voltak — gépállomások szántási díjkövetelései stb. —, megl ndult az ilyen követelések behajtása is. Ezen a j^ r en azonban még bőven van tennivalónk. A Hajdú megyei gépállomásoknál az 1954., 1955. ey i szántási díjakkal is tartoznak. Több esetben indítottak az ügyészségek peri ol yankor, amikor az állam megkárosítására irányuló egyéb cselekmények miatt kellett fellépni. *8y az államosított házak áron aluli értékesítés s ének eseteiben az ügyészek a ténylegesen kifi?.?tett alacsony vételár és a tényleges értékkülönbözetnek az állam javára való megtérítése vé gett indítottak pereket. 1958. év folyamán még több helyen fordult pő, hogy az állami szervek, intézmények nem tettek semmit az ellenforradalmi károk megtérésére. Például Hévizgyörkön (Pest megye) az 0Ï *SZAGGYULÊSI ÉRTESÍTŐ ellenforradalom alatt részben önkényesen, részben az úgynevezett forradalmi bizottság „engedélyével" 60 holdas erdőt irtottak ki. Az ügyész nem kívánt büntető felelősségre vonást alkalmazni, de követelte az állami tulajdonban okozott kár megtérítését. Az illetékes erdőgazdaság intézkedése hiányában a múlt év nyarán az ügyész érvényesítette a kárigényt mintegy 100 személlyel szemben. Az ipari, mezőgazdasági beruházások fokozódása, a beltelken történő lakásépítkezések számának emelkedése különös jelentőséget ad a kisajátítási eljárásnak, s az ezzel kapcsolatos helyes gyakorlatnak. Az ügyészek megállapították, hogy az államigazgatási szervek intézkedése és az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlat nem mindig megnyugtató. Példaként elég utalni egy salgótarjáni kisajátítási esetre, ahol a bíróság 950 000 forint kisajátítási kártalanítási összeget ítélt meg, az ügyészi álláspont szerint alaptalanul. Ügyészi perbeli fellépés és indítvány nyomán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a sérelmezett határozatot, és a szakértői bizonyítás után végül 250 000 forintra csökkent a kártalanítás. Számos perbeli tapasztalat alapján keletkezett ügyészi törvényességi óvás és bírósági kollégiumi indítvány szolgálta a társadalmi tulajdon védelmét. A kollégiumi indítványok közül egyet ismertetek. A társadalmi tulajdonban történő károkozásoknál a gyakorlat nem volt egységes abban, hogy a károkozót a termelői, nagykereskedői ár, vagy a fogyasztói ár megtérítésére kell-t kötelezni, s általában a termelői ár megtérítésére való kötelezés történt. így jó üzlet volt a társadalmi tulajdon megkárosítása, hiszen a kárt okozóknak a szerzett vagyontárgy^termény, cikK fogyasztói értékben jelentkezett, számukra ilyen értéket képviselt, így tudták azt értékesíteni. Tehát ha felelősségre vonták és ha a nagykereskedői árat térítette meg, még mindig maradt haszna. Ügyészi indítványra hozta meg a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását, mely szerint a kártérítési összeg meghatározásánál a fogyasztói árat kell figyelembe venni. 1958. év folyamán külön foglalkoztak az ügyészek azokkal a bíróság elé került polgári jogi vitákkal, amelyek nyerészkedési, spekulációs követelésekből keletkeztek. A magánkisipar, a magánkiskereskedelem körülményei, az állami felvásárlás mellett a szabadpiac nagyobb lehetőségei tápot adtak olyan spekulációnak, amely nem vont ugyan maga után bűnüldözési intézkedéseket, de amelyekkel szemben más eszközökkel is fel kellett lépni. Az ügyészi vizsgálatok feltárták, hogy a bíróságok előtt igen sok olyan per folyik, amelyben társadalmunkban meg nem engedett nyerészkedési spekulációs törekvések jelentkeznek. Ügyészi perbeli fellépések, különböző intézkedések, ügyletek semmissé nyilvánítása, kamatleszállítás, szerződésmódosítás, eredeti állapot visszaállítása stb. történtek az ilyen burkolt spekuláció felszámolására. Az ítélkezés időszerűsége nemcsak e bűnügyekben, hanem a polgári bíróság előtti jogvitákban is igen jelentős követelmény. A jogbiztonságot, a gazdasági élet biztonságát szol10
