Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

211 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 212 ság a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények, a spekulációs és korrupciós cselekmények jogi megítélésében. Bár nem büntetőjogi szabályozást nyújt, de feltétlenül e körben kell megemlékeznem a legutóbbi országgyűlési beszámoló után alkotott 1957. 66. tvr-ről, amely akként rendelkezett, hogy fontos és bizalmas munkakört csak büntetlen előéletű, fedhetetlen személy tölthet be. E törvényerejű rendelet végrehajtása kiválóan alkalmas volt arra, hogy eltávolítsuk az állami és gazdasági vezetésből azokat a bűnöző, korrupt, osztályidegen, ellenséges elemeket, akik annyi kárt okoztak a szocializmust építő társadalomnak és akiknek bűnös tevékenysége a károkozásokon és dezorganizáción kívül egyik előidézője volt az ellenforradalom előtt elkövetett politikai és gazdasági hibáknak is. Az idézett jogszabályi rendelkezéseknek kedvező hatásáról a bűnözés megelőzésére már beszámolómban szóltam. Itt arra kívánok még rámutatni, hogy az alkalmazottak felvételére, kinevezésére, áthelyezésére és előléptetésére jogosult vezetők éberebben őrködjenek egyrészt azon, hogy ilyen munkakörökbe megbízhatatlan elemek ne kerüljenek, másrészt figyeljenek felárra is, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtása során túlzások ne történjenek. Előfordultak ugyanis már olyan esetek, amikor lényegében a munkakörrel összefüggésbe egyáltalán nem hozható, nem egyszer kisebb jelentőségű bűncselekmény elkövetése miatt büntetett előéletű személyt munkakörétől indokolatlanul fosztottak meg, vagy olyan állások betöltéséhez kívánták meg a büntetlen előéletet, amelyhez arra semmi szükség nem volt. Például a Vásártelepen vagonrakó segédmunkás nem lehetett. (Derültség.) Csakis mechanikus szemlélet mellett fordulhatott elő olyan brutális eset is, hogy a 29 év óta párttag, agrárproletár származású, 56 éves, családos, garázsmestert, a szombathelyi 65. sz. AKÖV-től, minthogy alacsonyabb munkakört részére biztosítani nem tudtak, elbocsátották, mert a szombathelyi járásbíróság 1956-ban becsületsértés miatt 300 forint pénzbüntetésre ítélte. Olyan eset is előfordult, hogy a vállalati kocsist, aki testi sértés miatt volt büntetve, nem tartották alkalmasnak a lovak hajtására, talán abból a meggondolásból, hogy nem lesz elég gyengéd a derék paripákhoz. (Derültség.) Nem engedhető meg, hogy állami intézkedéseket, amelyek jók és helyesek, egyesek arra használjanak fel, hogy embereket lóvá degradáljanak. Az ilyen — enyhén szólva ferde intézkedések — helytelen adminisztratív szemléletet tükröznek vissza és joggal ellenkeznek az általános igazságérzettel is. Ezeket minél gyorsabban ki kell küszöbölni, ugyanakkor pedig a valóban fontos és bizalmas munkakörök betöltésére csak az állami, társadalmi rendhez hű, tisztakezű, becsületes embereket kell alkalmazni. A Magyar Népköztársaság Ügyészségének szerves része a Katonai Főügyészség. Ennek munkájáról néhány jellemző megállapítással számolok be. A fegyveres szervek fegyelmi helyzetének a megszilárdítása, az elkövetett bűncselekmények számának jelentős csökkenése ékes bizonyítéka szocialista típusú hadseregünk magasabbrendűségének. Ezek a számok egészséges fejlődést mutatnak. Jónéhány bűncselekménytípus egyszerűen ismeretlen fogalom a katonai büntetőeljárásban, noha azt az 1948-ban életbeléptetett katonai büntetőtörvénykönyvünk tartalmazza. így pl. az elmúlt két év során egyetlen esetben sem került alkalmazásra az elöljáró, vagy feljebbvaló elleni erőszakos cselekményeket szankcionáló szakasz. A bűncselekmények számszerű csökkenése lehetővé tette a katonai ügyészek számára a megelőző munka jelentős fokozását. Különösen 1958. második felében tettünk ennek érdekében lépéseket. Az általános felügyeleti vizsgálatok pl. az elmúlt év során nemcsak a törvények betartása, vagy a törvények betartásának a céljait szolgálták, hanem segítséget nyújtottak a bűnüldöző munkához is. 1958-ban pl. 663 általános felügyeleti vizsgálatot tartottak a katonai ügyészek a különböző csapatoknál és intézeteknél. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészi szervek általános felügyeleti és polgári jogi munkájuk keretében — mint ez közismert — többek között panaszok kivizsgálásával is foglalkoznak. A panaszintézés tapasztalatai ugyancsak azt bizonyítják, hogy a törvényesség helyzete fokozatosan javul. Ez elsősorban azon mérhető le, hogy bár 1958-ban a beérkezett panaszok száma 1.6 százalékkal nőtt, lényegesen kevesebb kirívóan durva törvénysértés miatt fordultak hozzánk panasszal, mint az előző évben, ami a törvényesség megszilárdulásának egyik fontos fokmérője, őszintén irigylem Prieszol elvtársat, aki a panasznapokon kénytelen ultizni, mert nem jönnek panaszosok. Sajnos hozzánk még nagyon sok panaszos jön. Bizonyos fokig kedvező következtetést lehet levonni abból is, hogy a panaszok száma az év során negyedévről-negyedévre kevesebb lett. Az ügyészséghez érkezett panaszok nagyjában ugyanolyan törvénysértéseket sérelmeznek, mint az elmúlt években. Így változatlanul a legnagyobb számban a lakásügyi panaszok érkeznek, ezek teszik ki az összes panaszok 35 százalékát, ami persze a közismert lakásügyi helyzetre figyelemmel érthető, de azzal a veszéllyel is jár, hogy a panaszosok az ügyészséget lassan harmad- vagy negyedfokú lakásfórummá léptetik elő, s újabb jogorvoslati lehetőségként a járási ügyész döntése ellen a megyei, a megyei ügyész döntése ellen pedig a Legfőbb Ügyészséghez élnek további panaszokkal. Valószínűleg ez az oka annak, hogy vidékről első esetben is ide jönnek panasszal és nem a helyi szervhez. Ezt az egyáltalában nem kívánatos állapotot meg kívánom szüntetni. A lakásügyi panaszok zöme valamely lakás, vagy lakrész igénybevételére vezethető vissza. A lakás, vagy lakrész igénybevételét elrendelő határozat — és a csere jóváhagyását megtagadó határozat — ellen az államigazgatási eljárási törvény értelmében a jogerős határozat közlésétől számított harminc napon belül a bírósághoz lehet fordulni keresettel. De ugyanez a törvény azt is kimondja, hogy ha a jogszabály a határozat bíróság előtti megtámadását lehetővé nem teszi, panaszeljárásnak helye nincs.