Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1515 Az országgyűlés 31. ülése 1956. lamenti küldöttsége a rendelkezésre álló, viszonylag rövid idő alatt minél alaposabban megismerhesse országunkat és népünket; hogy szovjet barátaink minél többet láthassanak azokból az eredményekből, amelyeket dolgos népünk felszabadulásunk óta kivívott, s amelyek jogos nemzeti büszkeséggel töltenek el mindnyájunkat. A küldöttség tagjai megismerkedtek fővárosunk nevezetességeivel, s ellátogattak számos vidéki városunkba. így Szegedre, ahol részt vettek és felszólaltak a városi tanács ülésén, továbbá Miskolcra és Győrbe; jártak Sztálinvárosban, Kazincbarcikán, Dorogon, Veszprémben. Hazánk ipari fejlődésének eredményeiről olyan jelentős létesítményeink meglátogatása alkalmával alkothattak képet, mint például a Rákosi Mátyás Művek, a Sztálin Vasmű, a győri Wilhelm Pieck Gyár. a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, a Kazincbarcikai Vegyikombinát, a dorogi szénbányák, a Szegedi Textilművek s a Herendi Porcelángyár. Nagy érdeklődéssel tatanulmányozták szovjet barátaink mezőgazdaságunkat. Meglátogatták a mezőhegyesi állami gazdaságot, a bábolnai törzsállattenyésztő állami gazdaságot, jártak továbbá Tokaj hegyalján, a budapesti gépállomáson, valamint a hetesmajori „Szabad Föld" s a rákoscsabai „Micsurin" termelőszövetkezetekben. A szovjet parlamenti küldöttség tagjai idejük jelentős részét néhány fontos tudományos és kulturális intézményünk megismerésére fordították. Meglátogattak több főiskolát, jártak általános és középiskolákban, múzeumokban és színházakban. Megtekintettek több kiállítást, megismerkedtek néhány városunk történelmi nevezetességeivel. A küldöttség tagjai melegen érdeklődtek országgyűlésünk és helyi tanácsaink munkája és problémái iránt. Minden alkalmat felhasználtak annak érdekében, hogy minél jobban megismerjék népünket. A szegedi Textilművekben, a győri Wilhelm Pieck Gyárban, a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben, Sztálinvárosban, s itt Budapesten a Nemzeti Sportcsarnokban ünnepi nagygyűlésen vettek részt, s így a magyar dolgozók tízezreivel találkozhattak. De ezen túlmenően szovjet vendégeink város- és üzemlátogatásaik során bárhol is jártak, mindenütt melegen érdeklődtek az emberek életkörülményei iránt. Ellátogattak üzemi munkások lakásaiba, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok otthonaiba. Dolgozóink a szovjet parlamenti küldöttség részéről megnyilvánuló ilyen érdeklődést joggal tekintették meghitt, őszinte barátság megnyilvánulásának. Dolgozóink készséggel mutatták meg üzemüket, gazdaságukat és büszkén beszéltek elért eredményeinkről. Elmondták dolgozóink azt, hogy ezeket az eredményeket jelentős mértékben a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak, a szovjet nép segítő készségének köszönhetjük. Több üzemünkben vendégeink kiváló szovjet gépek egész sorát láthatták, mint a szovjet segítségnek beszédes bizonyítékait. Beszéltek dolgozóink arról is, hogy milyen jelentős segítséget kaptak azoktól, a szovjet munkásoktól, mérnököktől, tudósoktól, íróktól és művészektől, akik az elmúlt évek során hazánkban jártak s átadévi augusztus 2-án, csütörtökön, 1516 ták azokat gazdag tapasztalatokat, amelyeket több évtizedes építő munkájuk során szereztek. Szovjet barátainknak hazánkban tett látogatása számunkra nemcsak felejthetetlen baráti találkozás volt, hanem olyan alkalom, amikor hasznos eszmecserét folytathattunk a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteivel. Amint Pegov elvtárs és a delegáció tagjai is elmondták, hasznos volt ez a találkozás vendégeink számára is. Szovjet képviselőtársaink itt-tartózkodásuk alatt számos tanújelét látták annak, hogy népünk helyesen tud élni a Szovjetuniótól kapott szabadsággal, hogy szilárd őre a békének, s nincs olyan erő, amely le tudná téríteni arról az útról, amelyet maga választott, a szocializmus építésé1 nek útjáról! (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Meghívásunknak szívesen tett eleget a Finn Köztársaság parlamentje. A finn rokonnép parlamentjének képviseletében I június 4-én 12 tagú parlamenti delegáció, Toivo ! Kujala elvtárs, a parlament alelnökének vezetésével, tett látogatást hazánkban. A delegáció Budapesten kívül járt Debrecenben, ahol megtekintették az egyetemet, a kollégiumot, s voltak a nagytemplomban, látogatást tettek a penicillin-gyárban; Nádudvaron a „Vörös Csillag" termelőszövetkezetet látogatták meg. Hosszasan • elbeszélgettek a termelőszövetkezet vezetőjével és tagjaival, valamint az egyénileg dolgozó parasztokkal. A látottak jó benyomást keltettek a delegáció tagjaiban. A delegáció egyik tagja úgy juttatta ezt kifejezésre: „Ügy érzem magam, hogy magyarországi látogatásunk napfényes időszaka a mi számunkra is új, jó adag napot jelent, amely a mi életünkben is világít." Meglátogatták Hortobágyot, s a delegáció egyik tagja, aki 18 évvel ezelőtt járt Hortobágyon, csodálattal állapította meg a nagy fejlődést. Különösen a rizstermelés ragadta meg a figyelmüket. Megtekintették a mátai méntelepet, amelyről elragadtatással beszéltek; a balatonfüredi szív-szanatóriumot, majd a badacsonyi állami gazdaságot. Keszthelyen megtekintették a Helikon Könyvtárat s a Kísérleti Intézetet, amelynek vezetőivel beszélgetést folytattak a tudományos kutató munkáról, a tőzeges láptalaj megjavítására irányuló kísérletekről. Keszthelyről Tihanyba utaztak, majd onnan Balatonlellére és Siófokra. A Budapesten töltött napokon a delegáció tagjai látogatást tettek a fővárosi tanács végrehajtó bizottságánál, megtekintették az úttörővasutat, a szinkron filmgyárat, az Egyesült Izzót és a Hazai Pamutszövő Textilgyárat. Voltak a Szépművészeti Múzeumban, a Fővárosi Operettszínházban és az' Állami Operaházban. A delegáció részt vett az országgyűlés külügyi bizottságának ülésén, ahol nagy érdeklődéssel hallgatta a bizottság tanácskozását. A delegáció június 13-án utazott el hazánkból. Az elmondottakból megállapítható az a törekvésünk, hogy a Finn Köztársaság parlamenti delegációja minél szélesebb területen ismerje meg iparunkat, mezőgazdaságunkat, kultúránkat és művészetünket. Rokon népek képviselőinek találkozása volt ez, amelynek kapcsán arról is meggyőződhettek, hogy milyen mélyen él a magyar népben a béke megvédésére irányuló szilárd akarat, s hogy egyhangú lelkesedéssel kö113*