Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-30
149B kz országgyűlés SO. ülése 1956. évi augusztus 1-én, szerdán. Î496 Emellett még arra is gondolni keli, hogy egy ilyen társadalmi bizottságban a szakelőadó mellett a bizottság tagjai nem aktivizálódnak eléggé, rábízzák a döntést az előadóra, mondván, hogy ő szakember, jobban érti. Erre már volt példa. A másik, igen vitatott kérdés a fellebbezés. Sokan kifogásolták, hogy másodfokon nem a járási szabálysértési bizottság jár el, hanem a községi tanács végrehajtó bizottsága. En ezekkel a kifogásokkal sem értek egyet, mert ez az intézkedés nem sérti a dolgozók érdekeit, s az első fokon esetleg elkövetett törvénysértések helybenhagyását sem eredményezheti. A végrehajtó bizottság elé kerülő fellebbezések előkészítését a végrehajtó bizottság elnökének, titkárának alapos tanulmányozása kell hogy megelőzze, akik a törvénysértésre felfigyelnek és javaslatukban már az esetleges törvénysértés kijavítása is szerepelni fog. Emellett az a körülmény, hogy a jogorvoslat a községi végrehajtó bizottságnál marad, eredményesebbé teszi a döntést, mert a végrehajtó bizottság tagjai ismerik a helyi viszonyokat, azok sajátosságait, a lakosságnak az egyes szabálysértésekkel kapcsolatban kialakult véleményét és így a város, a falu érdeke a bűnösség megállapításánál, a büntetés kiszabásánál sokkal erősebben domborodik ki, mintha az ügyet másodfokon, a helyi viszonyokat kevésbé ismerő járási szabálysértési bizottság bírálná el. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! En mint tanácselnök is igen örülök a törvényjavaslatnak, mert igen közelről érint funkciómban is. A törvényjavaslat újabb lépés az irányban, hogy a dolgozók maguk vonják felelősségre és ítéljék el azokat, akik az erkölcsi és jogi normát megszegik. Azonban a törvényjavaslatot nem elég csak elfogadni. Annak bevezetését, helyes alkalmazását jól meg is kell szervezni. Ennek a munkának a nagy része reánk, tanácsvezetőkre, a tanácsok végrehajtó bizottságaira vár. Ugyelnürík kell arra, hogy a törvényjavaslat első szakaszában megjelölt járási, városi, községi szabálysértési bizottságok tagjait az arra érdemes, megfelelő tanácstagokból, más becsületes, a munkában élenjáró, a lakosság bizalmát élvező dolgozókból válasszuk meg. Vigyáznunk kell arra, hogfy a szabálysértési bizottságokban helyet kapjanak a nők, a pártonkívüliek és párttagok egyaránt. Olyan bizottságokat kell választani, amelyek a jogrend érdekében helyesen fogják a törvényt alkalmazni. Ehhez a munkához is kérem pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának a segítségét és ugyancsak a Hazafias Népfrontnak a segítségét is. A magam részéről a beterjesztett törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps) ELNÖK: Felszólalásra következik Hegyi Imre képviselőtársunk. HEGYI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A szabálysértési bizottságokról szóló törvényjavaslat a törvényességet, a demokratizálódást és a nevelést szolgálja. A szocialista törvényesség, amely a népi demokratikus állami és társadalmi rend védelmét szolgálja, a népi hatalom megvalósulását biztosítja. Előrehaladásunkhoz szilárd törvényességre van szükség. Államunk demokraUzmusa kieiegitoen és helyesen csak a szocialista törvényesség érvényesülésével fejlődhet. A benyújtott törvényjavaslat célja, hogy az 1955. évi 17. sz. és az 1956. évi 16. számú törvényerejű rendeletben felsorolt cselekmények elbírálásánál biztosítsa a törvényességet, az állampolgároknak a törvény erejébe vetett hitét. Olyan kisebb cselekmények elbírálásáról van itt szó, amelyekhez nagyobb jogi képzettségre nincs szükség, amelyek elbírálásához igazságérzet és józan ítélőképesség szükséges. Azzal, hogy ezeket a kisebb cselekményeket a jövőben a szabálysértési bizottságok lent a községekben tárgyalják, az ügyek intézése is meggyorsul. A demokratizálódási folyamat szélesedik, mert a dolgozó emberekből választott bizottságok intézik olyan emberek ügyeit, akiket ők ismernek a legjobban. Ilyenformán e bizottságokon keresztül érvényesül az állam nevelő funkciója is. Ez a nevelő funkció a törvények tiszteletére, tehát azok betartására, a szocialista együttélés szabályainak betartására és egymás munkájának megbecsülésére tanítja a kisebb közösségben élő dolgozókat: Szabálysértési cselekmények tárgyalása már eddig is volt az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet alapján. Ezen ügyek intézését eddig a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak úgynevezett szabálysértési előadói végezték. Munkálkodásuk nem mindig járt kellő sikerrel, legfőképpen az ügyek gyors intézése terén nem. Még hosszabb ideig tartott a bíróságoknál azoknak az ügyeknek az intézése, amelyek csak az utóbbi időben minősültek szabálysértésnek. Tudomásom szerint a sátoraljaújhelyi járásban a szabálysértési előadó előtt az év első felében szerepelt ügyek kisebb részben, a putnoki járásban felerészben, a mezőkövesdi járásban pedig mintegy 70 százalékban olyan szabálysértési cselekmények voltak, amelyeket a jövőben a községi szabálysértési bizottságok fognak tárgyalni. Borsod megyében a járásbíróságoknál mintegy 15 százalékkal csökken majd az ügyek száma, az eddig ott tárgyalt, most már a szabálysértési bizottságokhoz kerülő ügyekkel. így a bíróságoknak is több idejük lesz behatóbban foglalkozni az olyan ügyekkel, mint példáúT a TEFU-nak a termelőszövetkezetekkel szemben indított olyan követelésével, amelyeknek elvégzését annak idején segítségképpen ajánlották fel. Egyes kisebb cselekményeknek a szabálysértési bizottságok által történő tárgyalása nemcsak gyorsabbá teszi az ügyek intézését, hanem olcsóbbá is. Kihatással lesz a termelőmunkára is, elsősorban azzal, hogy nem kell napokat eltölteni a járási székhelyen, mint eddig, mert a helyi ügyintézés olyan időben történhet, amikor az nem jelent a munkából való kivonást. Másodsorban azért lesz jó hatással a termelésre, mert az ügy gyors helyi intézése növeli a törvénybe vetett bizalmat azzal, hogy a kárt szenvedettek megtalálják igazukat. Eleddig sokszor hallottunk szorgalmas dolgozó parasztok szájából ilyen keserű kifakadásokat: „Minek dolgozzak, ha meglopnak, úgysem találom meg az igazamat!" Az okozott kár néha nem is volt nagy, mégis nagy volt, mert a legnagyobbra becsült dolgot, az emberi munkát érezte meggyalázottnak. 111*
