Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-51

2719 Àz Országgyűlés 51. ülése 1958. szeptember 26-án, pénteken ban a Dessewffyek és a Prónayak hatalma alatt élt. Az egész határ két nagybirtokos kezében volt és volt udvar, ahol 1944-ben még 62 személy élt összezsúfolva, mert a földbirtokosok nem en­gedtek építkezni. 1945 óta 120 új ház épült Rom­hányban, hatan egyetemet, 56-an középiskolát végeztek és a faluban 1958-ban 20 motorkerék­pár, 400 kerékpár, 590 rádió van az egykori el­nyomott, kizsákmányolt agrárproletárok kezében. A törvényerejű rendelet alapján 1958-ra 50 millió forint bankhitelt biztosítottak a taná­csok számára községfejlesztési célokra. Ebből út­és járda építésére 9 milliót, faluvillamosításra 12 milliót, vízellátás javítására 8 milliót, egészség­ügyi intézmények fejlesztésére 6 milliót, kultu­rális intézmények fejlesztésére és egyéb kommu­nális feladatok elvégzésére 15 milliót vehetnek igénybe. Orosháza az idén Gyopárosfürdő fejlesz­tésére 600 000 forint, Vác város útépítésre 500 000 forint, Konyár község faluvillamosításra 500 000 forint, Derecske község törpe vízmű létesítésére 500 000 forint, Kardoskút község kultúrház épí­tésére 300 000 forint bankhitelt vett igénybe a törvényerejű rendelet alapján. A szőlőtermelő falusi élet egyik igen régi intézményét hívta megint életre és szabályozta annak működését a korszerű igényeknek meg­felelően az Elnöki Tanács a hegyközségekről szóló törvénvereiű rendeletével. A hegyközsé­gek hagyományát szocialista tartalommal kell megtölteni és az újonnan szervezett hegyközsé­gek — eddig 20 alakult és mintegy 200 előké­szítő bizottság működik — alkalmasak lesznek arra is, hogy a közös munkán és értékesítésen keresztül elősegítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Külön kell szólni az Elnöki Tanácsnak a kül­ügyi feladatok során végzett munkájáról. Az Elnöki Tanács Horváth Imre elvtárs ha­lálával megüresedett külügyminiszteri tárca élére a miniszter első helyettesét, dr. Sik Endre elvtársat választotta meg külügyminiszterré. A gyakorlat során bebizonyosodott, hogy hát­rányos helyzetben vagyunk, ha a külügyminisz­térium belső szolgálatában dolgozó főosztályve­zetők nem rendelkeznek a nemzetközi diplomá­ciában szokásos rangfokozattal és a Budapesten székelő Diplomáciai Testület vezetőivel és beosz­tottjaikkal nem tárgyalhatnak egyenrangú felek­ként. Ennek a tapasztalatnak a figyelembevéte­lével és egyúttal az érintett személyek értékes munkájának megbecsüléseképpen is a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa a Külügyminisztérium több vezetőjét rendkívüli követi és meghatalma­zott miniszteri, illetve főkonzuli rangra nevez­te ki. A forradalmi munkás-paraszt kormány ja­vaslatára Murai István rendkívüli követet és meg­hatalmazott minisztert e tisztsége alól és az an­karai követség vezetése alól felmentettük, az El­nöki Tanács követté, illetve nagykövetté kine­vezte: Simó Gyulát, Csatorday Károlyt, Szitn Jánost és dr. Felkai Dénest. Az Elnöki Tanács ellátta a külföldi nagy követek és követek fogadását. Delegációt küldötl az Egvesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli és ezt követő XIII. rendes ülésszakára. Alkotmá­nyos jogkörében mindent megtett, hogy a békés egymásmelleit élés szellemében szélesítse és el­mélyítse hazánk kapcsolatait a külállamokkal. Nem rajtunk múlott, ha ezen a téren nem min­dig sikerült leküzdeni az együttműködés útjára torlódó akadályokat. Itt bejelentem, hogy az elsők között ismer­tük el önálló és független államként az Egyesült Arab Köztársaságot és a július 14-én megalakult Iraki Köztársaságot. Baráti érzéseinket akartuk kifejezni a felszabadult iraki nép iránt, amikor nagykövetség felállítását határoztuk el az Iraki Köztársaság fővárosában, Bagdadban. Mintegy húsz nemzetközi szerződést írtunk alá, illetve meglévő nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk a legutolsó beszámoló óta elmúlt időszakban. A baráti országokkal tovább mélyí­tettük gazdasági, kulturális és jogi kapcsolatain­kat. Az ilyen megállapodások közül elsőnek em­lítem meg a Szovjetunióval kötött konzuli, állam­polgársági és polgári családjogi és bűnügyi szer­ződéseket, továbbá a Bolgár Népköztársasággal a kettős állampolgárságú személyek állampolgár­ságának rendezéséről, végül a Német Demokra­tikus Köztársasággal kötött konzuli, valamint polgári családjogi és bűnügyi jogsegély szerző­déseket. A Román és Lengyel Népköztársaság­gal egészségügyi, a Csehszlovák Köztársasággal vámegyüttműködési és vámügyi segélynyújtási, az Egyesült Arab Köztársasággal polgári légi köz­lekedési, az Argentin Köztársasággal kereske­delmi és fizetési szerződést kötöttünk. Itt kívánom bejelenteni, hogy az Elnöki Tanács az Alkotmányban biztosított jogánál fogva elfogadta dr. Domokos Józsefnek a Leg­felsőbb Bíróság elnöki tisztéről való lemondását és helyére dr. Jahner Bakos Mihályt választotta meg. A jogszabályalkotáson és a külügyi tevé­kenységén kívül jelenős feladatokat látott el az Elnöki Tanács az Országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvény végrehajtása során. A belügyminiszter javaslatára 153 személyt hono­sítottunk, 113 személyt visszahonosítottvmk. s 79 személyt a magyar állampolgársági kötelékből olb<^qntot,+unk. Elmondhatom a Tisztelt Ország­gyűlésnek, hogy a hazatérési, visszahonosítási kérelmek egész sora mögött olyan emberi tragé­diák húzódna 1 ' meg amelyekről írók, regényeket írhatnának. De valamit tanulhatnának e-zekből az ügyekből azok a nvugati újságírók is, akik rá­>. lelkiismeretlen cikkekkel támadják Ma­gyarországot, npoi hatalmunkat, életformánkat. Az állampolgársági ügyek körébe tartozik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az a joga is, hogy megfossza a magyar állampolgárságuktól azokat, akik erre érdemtelenekké váltak. Ez év­ben 11 esetben éltünk ezzel a jogkörünkkel, 11 külföldön tartózkodó, hazáját hűtlenül elhagyott, büntetett előéletű, visszaeső bűnös magyart fosz­tottunk meg országunk állampolgárságától. Felszólalásom beszámoló részében kiemelem még, hogy törvényerejű rendeletet hoztunk a termelési és terményértékesítési szerződéses ^^••yric^r*^} -^ mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról és a kisiparosok ipargyakor­lásáról. Kulturális téren pedig megemlítem a ta­nító- és óvónőképzésről és a tudományos minő­184*

Next

/
Oldalképek
Tartalom