Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2699 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2700 utóbbi számoknál feltétlen vissza kell gondolni azokra az időkre, amikor a szegény munkásnegyedekben, vagy a zsellércsaládok gyermekei között mennyire pusztított a halál. Akkor a lehetőség arra nem volt meg, hogy a szülők orvosi kezelésben, vagy kórházi ápolásban részesítsék gyermekeiket. Ha ezeket a szomorú tapasztalatokat összehasonlítjuk az 1957. év folyamán lezajlott két országos jelentőségű járvánnyal, a nyári gyermekbénulás- és az őszi influenzajárvánnyal és megnézzük azokat az intézkedéseket, amelyeket kormányunk ennek leküzdésére hozott, akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy hazánkban valóban az emberi élet a legdrágább. A gyermekbénulás elleni védőoltások gyors és széleskörű bevezetése a megbetegedések számának nagymérvű csökkenését és a járvány megfékezését eredményezte. Különböző jelzőszámok alapján ítélve a főváros és a nagyvárosok lakosságának mintegy 50 százaléka betegedett meg influenzában. A betegségek lefolyása azonban nem volt súlyosabb, mint más években. A járványok leküzdése, az orvosok és egészségügyi dolgozók lelkiismeretes, odaadó munkájának köszönhető. A fertőző megbetegedésekre vonatkozó statisztikai adatok a vírusbetegségek elleni védekezés fokozására figyelmeztetnek. A népmozgalmi és megbetegedési statisztikák azt mutatják, hogy egyfelől emelkedik az átlagos életkor, tehát növekszik az öregkorúak száma, másfelől ezzel pái huzamosan emelkedik azon megbetegedések száma, amelyek az idősebb életkorban mutatnak nagyobb gyakoriságot. Ezért a elkövetkező évek fejlesztési terveiben fokozottabban kell gondoskodni az öregek egészségügyi állapotáról. Tehát összefoglalva az elmondottakat, az egészségügy fejlesztése távlati tervében természetesen a hároméves tervben is fontos feladatként kell kezelni a tbc elleni védekezést, a csecsemőegéázségügy megjavítását, a vírusbetegségek elleni védekezés fokozását és az öregkorúak szociális és egészségügyi ellátásának megjavítását. Egészségügyi politikánk célkitűzései mellett természetesen továbbra is fő feladat marad az általános betegellátás színvonalának emelése, az ellátó apparátus korszerűsítése, továbbá a hálózat bővítése a területen, de főképpen a nagyipari központokban. A hároméves terv során több új kórház építése kezdődik el, melyek közül legjelentősebb a Miskolcon kialakítandó egészségügyi központ, melynek teljes beruházási költsége 154 millió forint. Ebben az új egészségügyi központban több mint ezerágyas kórház, rendelőintézet, ápolónőképző iskola internátussal és más egészségügyi intézmény nyer elhelyezést. A hároméves terv során megkezdődik a fehérgyarmati, valamint a sztálinvárosi és a salgótarjáni kórházak és Pécsett egy 400 ágyas klinika építése. Befejezést nyer Budapesten a III. kerületben és Ózdon a rendelőintézet építése, a Pest megyei gyógyszerraktár, a győri közegészségügyi és járványügyi állomás, a csákvári tbc-beORSZAGGYULESi ÉRTESÍTŐ tegotthon, a soproni szanatórium és a sugárbiológiai kutatóintézet építése. Ezenkívül az egészségügy hároméves tervének célkitűzései között szerepelnek a gyógyászati segédeszközök gyára új szerelőüzemének építése, a hévízi gyógyfürdő-kórház korszerűsítése, az orvostovábbképző intézet bővítése, a szegedi Orvostudományi Egyetem fogorvosi karának fejlesztése és még több kisebb beruházás. Bár a hároméves tervben új kórházépítés Budapesten nincs előirányozva, itt hívom fel a figyelmet, hogy Budapest déli részének kórházi ágyakkal való javítása céljából feltétlenül szükséges egy új kórház megépítése a későbbiek során. E kórház telepítési helyének kiválasztása és a műszaki tervek kidolgozásának előkészületei azonban már ebben a hároméves tervperiódusban megkezdődhetnének. Orvosi ellátottság tekintetében nemzetközi viszonylatban hazánk a jól ellátott országok sorába tartozik. De ha ezt helyi viszonylatokban vizsgáljuk, akkor gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, különösen vidéken, de Budapest több kerületében is, hogy körzeti orvosi állások nincsenek betöltve. Betöltetlen orvosi állások tekintetében legrosszabb a helyzet az új ipari és a bányavidékeken. Véleményem szerint ezeken a helyeken ezt a kérdést feltétlen meg kellene oldani. Például Nógrád megye területe orvosellátottság tekintetében ketté van osztva, salgótarjáni és balassagyarmati részre. A salgótarjáni részen sok a biztosított és az orvosi állások egy része nincs betöltve. A balassagyarmati részen sok a kisárutermelő, nagyobb a lehetőség a magánprakszisra, itt viszont be vannak töltve az állások. Tudom, ez egy nehéz kérdés, mégis kérem az Egészségügyi Minisztériumot, foglalkozzon vele és keresse meg a megfelelő megoldást. Másik okát a betöltetlen orvosi állásoknak abban látom, hogy a budapesti és vidéki tanácsok nem tudják megoldani az orvosok lakáshelyzetét. Az orvosok letelepítése csak úgy lehetséges, hogy országos szinten is az orvosok számára megfelelő lakásokat biztosítunk munkaterületükön. A budapesti lakosság orvosi ellátására káros az a körülmény, hogy a külső kerületekben dolgozó orvosok nagy százaléka belső kerületekben lakik. Ezek az orvosok, amennyiben a város belső területén álláshoz tudnak jutni, otthagyják a külső kerületeket és ezért a külső kerületekben gyakran vannak betöltetlen orvosi állások. Fontos volna megfelelő lakást biztosítani az ott dolgozó, vagy alkalmazásra kerülő orvosok részére. A felszabadulás óta hazánkban bekövetkezett gyors ütemű fejlődés maga után vonta a társadalombiztosításba bevontak számának a növekedését. Az egészségüggyel szemben támasztott igényeknek a fentiekből is adódó növekedése megkövetelte, hogy az orvosképzés menynyiségi és minőségi tekintetben a fejlődéssel arányos legyen. Ezért kellett a beiskolázott elsőéves orvostanhallgatók számát az 1939—40. évi 325 főről jelentős mértékben felemelni, ami több év óta és jelenleg az 1000 főt is meghaladja. A 183