Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-50

2687 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2688 többet termeltek egy-egy kat. hold földön, mint az egyéni parasztok. Búzából 2.1 mázsával, rozsból 0,7 mázsával, árpából 12 mázsával, kukoricából 0,8 mázsával, cukorrépából pedig 15,1 mázsával termeltek többet. Itt még meg kell említeni azt, hogy az egyéni parasztok terméseredményét növelte a termelőszövetkezetekből kivitt vetésterületek magasabb hozama is. Hogy tényleg a nagyüzemi gazdálkodás több termést képes kihozni egy-egy kat. hold földből, ahogy szó e^ett itt már több felszólaló részéről, az az idén még inkább megmutatkozik. Az idén még a vak is láthatja, hogy a táblákon levő vetések különbek, nagyobb termést ígérnek és fognak is adni, mint a kisparcellák. Az idei száraz tavasz megmutatta, hogy a gépi talajművelés után jobb a talaj vízgazdálkodása, nem is beszélve az őszi mélyszántások jelentőségéről, mert ahol ezt a munkát megfelelően végezték el az ősszel, ott nem nagyon látszott meg a növények fejlődésén a szárazság. Tisztelt Országgyűlés! A hároméves terv nem tartalmaz kötelező előírásokat a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésére vonatkozóan. Ezt jónak fogják tartani az egyéni parasztok. Megnyugtatja őket, hogy nincsenek megszámlálva napjaik. Biztosabbá teszi ez a körülmény a termelésüket és a termeléshez szükséges felújításokat és beruházásokat. A terv a termelőszövetkezetek fokozottabb támogatására, beruházásaik megvalósítására több mint egymilliárd forintot irányoz elő hoszszúlejáratú hitelként. Ez az összeg biztosítja 3 tervidőszak alatt számításba jöhető mintegy félmillió katasztrális hold területtel megnövekedett tsz-ek anyagi támogatását. Ez nem olyan sok, de mégis közel a duplája az eddig nyújtott állami támogatásnak. De mi lesz akkor, ha a felfejlődés nagyobb arányú lesz? A Tervhivatal elnöke tegnap említést tett arról, hogy ennek biztosítását a terv tartalékai alkotják. Erről úgy gondolom beszélni kell már most, mert biztos vagyok abban, hogy a felfejlődés a hároméves terv alatti időben nagyobb lesz. Én nem arra gondolok most, hogy emeljük fel az előirányzott összeget, hanem arra, hogy a tsz-ek is nagyobb összeggel járuljanak hozzá saját gazdaságuk fejlesztéséhez. E cél elérése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, hogy a szövetkezetek anyagilag is érdekelve legyenek a saját erőből végzendő beruházásoknál. A saját erő felhasználása arra is jó, hogy a tagok jobban magukénak érzik az ilyen vagyont, úgy érzik, nekik van egy-egy téglájuk az ilyen épületben Ilyen intézkedés van már a 3004-es kormányhatározatban. A 3004-es kormányhatározat a termelőszövetkezetek fokozottabb támogatását segíti elő. E határozat folytán emelkedett a tsz-ekben a műtrágyafelhasználás, növekedett az állatenyésztési kedv, az árutermelési tervek is azt mutatják, hogy az idén többet fognak a tsz-ek az állam részére eladni. Az építkezést nincs, aki elvégezze, annyira megnövekedett az ilyen irányú szándék és persze nincs is annyi építőanyagunk. Nyugodtan mérem állítani, hogy,a termelőszövetkezetek fennállása óta nem hoztak még ilyen határozatot, amely a szövetkezetek gazdasági megerősödéséhez ennyire hozzájárult volna, mint ez a határozat. A határozat végrehajtása során azonban jelentkezik egy-két probléma is, egyes szövetkezetek spekulációs céllal használják ki a határozat előnyeit. A kormány a szarvasmarhatenyésztés fellendítése érdekében felemelte a tenyész, de különösen a hízómarha árakat. Egyes szövetkezetek most úgy akarják a jövedelmüket fokozni, hogy a meglevő szarvasmarhaállományukat lehizlalják és beállítanak helyettük állami támogatással másik állományt. Ha ezt a törekvést nem akadályozzuk meg időben, akkor nincs semmi biztosíték arra vonatkozóan sem, hogy jövőre nem fogják-e ezek a termelőszövetkezetek lehizlalni a most leállított tenyészállatokat. Azt hiszem az lenne a helyes megoldás, ha az ilyen tsz-től megvonnák a határozatban kikötött állami támogatást. Az építkezések lebonyolításánál nincs, aki vállalja a kivitelezést, mert az építőipari vállalataink túl vannak zsúfolva ilyen munkával. Magániparos nem vállalhat ilyen munkát, a munkadíj magas összege miatt. Nincs más hátra — és ez lenne a javaslatom is — mint a tsz. saját erőből történő építkezése, de nincs minden tsz-ben ilyen szakiparos, aki az ilyen munkát el tudná végezni. De jobban is járnak a tsz-ek, ha nem maguk a saját anyagjukból építenek. Vitatható a határozatnak az a része, hogy csak a számlával igazolt építőanyagok után kanja meg a szövetkezet a 30 százalék jóváírást. Szerintem akkor lenne az építkezés olcsóbb, ha saját építőanyaggal építkeznének a tsz-ek, saját iparossal. Az ilyen iránvú munkához azonban, anyagi ösztönzést is kellene az állam részéről adni. úgv, hogy az építkezésnél felhasznált saját anyag teljes értéke után meg kellene adni a kedvezményt. Még fel szeretném hívni az illetékesek figyelmét arra. hogy a vállalati építkezésednél a számla összege után számított 40 százalék forgalmi adó és az ezután eszközlendő 30 százalék hiteljóváírás egyáltalán nem nyújt a szövetkezeteknek kedvezményt. Az árutermelés és közös értékesítés előmozdítása céljából hozott intézkedésnek az a része kedvező valamennyi tsz részére, hogy előlegeket kapnak a lekötött árujuk után. Ezzel megszűnik a pénzgondiuk olyan időben is, amikor méq nem tudnak eladni valamilyen terményt vagy állatot. A határozat árutermelésre vonatkozó része és az adózás megváltoztatása késztette a tsz-eket arra, hoqv az idén a kiosztásra kerülő jövedelem közel 50 százalékát tervezik készpénzben fizetni a tagoknak. A határozat második részével, mely 10—50 százalék hitelióváirást tesz lehetővé, nem értenek egyet a jól gazdálkodó és kevés hitellel rendelkező tsz-ek, mert rosszabbul járnak az eladósodott szövetkezetekkel szemben. Lehet, hogy arra sondoltak a határozat meeszü'etésekor, hogy a jobb szövetkezetek úgv is el fogják adni az áruiukat az államnak. De én attól tartok, hogv úgy fogunk járni, mint a csirkékkel. ho«v ott fogják maid eladni, ahol többet fognak kaoni az áruiukért. ha nem biztosítjuk a hitellel nem rendelkező tsz-ek számára is a kedvezményeket. A 3004-es kormányhatározat egy-két fogyatékossága ellenére is nagy segítséget adott a ter-