Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-50
2679 Az Országgyűlés 50. ülése 1958. évi június 20-án, pénteken 2680 jelentős férőhely-fejlesztést hajtottunk végre bölcsődékben és napközi otthonokban, javítottuk az ellátás színvonalát. Az 1953. évi 22 000 bölcsődei és 120 000 napközi otthoni férőhellyel szemben 1957. év végén már 35 000, illetve 141 000 férőhely állt a gyermekek részére. Ezt a számot a hároméves terv ideje alatt további mintegy 1000 bölcsődei és 6500 napközi otthoni férőhellyel növeljük. A férőhely növekedés mellett további javulást lehetne elérni szervezeti intézkedésekkel. Sokan szóváteszik — és tegyük hozzá jogosan —, hogy hosszú kilométereken át korán reggel villamoson és autóbuszon utaztatják a kisgyermekeket a lakástól az üzemig és vissza. Űgy hiszem, nálunk túl éles határvonalat húzunk az üzemi és az úgynevezett területi, a tanácsok kezelésében levő bölcsődék és napközik között. A bölcsődei hálózat kiépítése időszakában ez helyes lehetett, az erők mozgósítása érdekében, de ma már ennek nincs létjogosultsága. A kicsiket a lakáshoz legközelebb eső intézményben kellene elhelyezni, ezzel megkímélnénk őket az esőben, hidegben történő hosszú utazástól. Ezzel—a kérdéssel az illetékeseknek foglalkozniuk kell és azt a legmegnyugtatóbb módon meg kell oldani. Sok gondot okoz manapság a családnak és a hivatalos szerveknek is az iskoláskorba lépő gyerekek megfelelő beiskolázása. Az a hullámhegy, amely ma az óvodában van, az új oktatási évtől kezdve az általános iskolákat is ostromolni fogja. A megoldás az erők megfelelő koncentrálását követeli meg. Ezért egyetértek azzal, hogy a tervjavaslat a kulturális célokra biztosítható erőforrások túlnyomó részét az általános iskolák építésére irányozza elő. Én is örömmel üdvözlöm Apró elvtárs tegnap elhangzott szavait, arról, hogy a hároméves terv 3500 új tanterem megépítését teszi lehetővé. Ilyen méretű iskolaépítési program a századforduló óta még nem volt Magyarországon. Ennek ellenére a váltási arány egyelőre lényeges javulást nem mutat, a ráfordítás gyümölcse a későbbi időszakban fog jelentkezni. Tisztelt Országgyűlés! Igyekeztem kiemelni a tervből néhány olyan intézkedést, amely a dolgozó nők életkörülményeit javítják. Ami a munkalehetőségeket illeti, a hároméves terv során újabb több mint 50 000 háztartásbeli nő elhelyezkedési lehetőségét biztosítjuk, illetve vonunk be a keresők közé. Ezáltal elérjük, hogy míg jelenleg 1000-keresőre körülbelül 345 munkaképes korú eltartott háztartásbeli nő jut, addig ez 1960-ban mintegy 330-ra fog csökkeni. Amíg általában a nők foglalkoztatása terén a hároméves terv javulást eredményez, probléma lesz a fiatal lányok munkába állításával kapcsolatban. Illetékes szervek az utóbbi időben megfelelő határozatokat hoztak a fiatalok, »köztük a lányok foglalkoztatásáról. Gondolok itt a napi 4 órás állásokra, a kézimunka- és egyéb -háztartási teendők elsajátítását oktató tanfolyamokra. E munkánkban elsősorban a helyi tanácsoknak kell élenjárniuk s érezniük' kell, hogy nagy felelősséggel tartoznak a lányok munkára való nevelése és erkölcsi magatartásának befolyásolása tekintetében. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakkal jellemezni akartam, milyen sokat nyújt a hároméves terv a magyar nőknek. Azt is meg kell azonban mondani, hogy az asszonyoknak és lányoknak különleges feladataik is vannak a terv teljesítésében. Nemcsak az a feladatunk, hogy munkahelyünkön a nők egyenjogúságának megfelelő jó munkát végezzünk, külön feladat az, hogy otthon a családi életben olyan légkört biztosítsunk, amely a család munkakedvét növeli, gyermekeinket a szocializmus, a nemzetköziség és a munka szeretetére neveli. Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a társadalmi kötelezettségekről, amelyek a nemzetközi békemozgalomban a nőkre hárulnak, amelyből mi, magyar asszonyok is ki akarjuk venni a részünket. így akarnak a nők hozzájárulni annak a hároméves tervnek a megvalósításához, amely a ^dolgozókról való gondoskodást és ezen belül a nők munkájának megkönnyítését tartja szem előtt. Ez a terv a mi tervünk, valamennyi dolgozóé. A mi életünk, családunk, gyermekeink, társadalmunk felemelkedését tűzte ki célul. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy terveinket megvalósítsuk. Az ellenforradalom megtanított bennünket arra, hogy az ellenség milyen rövid idő alatt tönkre tudja tenni azt, amit hoszszú időn át építettünk. Ebből a tanulságból okulva tömörültek a munkások, parasztok, értelmiségiek egyre szélesebb tömegei a Magyar Szocialista Munkáspárt mögé — követték a párt szavát és munkájukkal, odaadásukkal bizonyították, hogy tettekkel is hajlandók a párt és a kormány politikáját támogatni. így tudtuk biztosítani — a baráti államok, elsősorban a Szovjetunió segítségével —, a gyors konszolidációt, így tudtuk elkerülni az infláció rémét. Az előterjesztett hároméves népgazdaságfejlesztési terv irányelveit a Pest megyei dolgozó nők nevében örömmel elfogadom. A terv megvalósítását munkánkkal, takarékossággal, a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmének.széles alapokra helyezésével, a nőmozgalom, valamint a Hazafias Népfront-mozgalom munkájában való érvényesítésével kívánjuk elősegíteni. (Nagy taps!) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 3 óráig felfüggesztem. (13.27.) (Szünet: 13.27—15.00.) (Elnök: RÓNAI SÁNDOR — 15.00.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Gácsi Miklós képviselőtársunk. GÁCSI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett hároméves népgazdaság-fejlesztési tervhez az ipari bizottság megbízásából kívánok hozzászólni és ez különös jó érzés. Jó érzés azért, mert ezelőtt egy évvel 23 milliárd forintos kár mellett, minden őszinte becsületes, szocialista államunk fejlődését előre vinni akaró munkásparaszt, értelmiségi dolgozó várakozva tekintett az Országgyűlés munkája, elé, hogy elkerüljük-e
