Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-49

2607 Az Országgyűlés 49. ülése 1958. évi június 19-én, csütörtökön 2608 rítás elérésére. A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói az önköltség csökkentése céljából több mint 100 millió forintot akarnak megtakarítani. A MÁV dolgozói — vagy ahogyan Kossá elvtárs helyesbített engem: a közlekedés dolgozói — takarékossági mozgalmat indítottak, több mint 150 millió forintos megtakarítást vállaltak és a műszakiak közreműködésével nemcsak az anyagok jobb felhasználásával, hanem a közlekedés, a szállítás jobb megszervezésével is, már jelentős megtakarításokat értek el. A kohó- és gépiparban, a könnyűiparban és más iparágakban dolgozók az importanyagod csökkentésével, a minőség javításával, az exportra termelt áruk arányának növelésével javítják a gazdálkodást. Hasonló hasznos kezdeményezésekről és eredményekről adnak hírt állami gazdaságaink, gépállomásaink, mezőgazdasági üzemeink is. Pártunk és kormányunk a szocialista építés meggyorsítása céljából feltétlenül szükségesnek tartja, hogy életünk minden területén a lehető legtakarékosabban gazdálkodjunk, mindenütt kifejlődjék a dolgozók összeségére kiterjedő takarékossági mozgalom. Ki-ki a maga területén törekedjék arra, hogy feltárja a termelés új tartalékait, s ha kisebb összegek megtakarítását eredményező javaslatokkal is, de járuljon hozzá a mozgalom sikeréhez. A takarékosság nem kampány feladat, tekintsük ezt gazdálkodásunkállandó módszerének. Tiszteit Országgyűlés! A magyar nép szívós munkájával, barátainak segítségével nagy utat tett meg. Megvédelmezte és építi a szocializmust, az épülő új társadalmat. A szocializums építése, a dolgozó nép érdekeinek védelme parancsolólag előírja számunkra: népgazdaságunk minden területén egyesítsük a dolgozó nép erejét a hároméves tervben előírt feladatok megoldására. Abban, hogy a magyar népgazdaságot rövid idő alatt sikerült helyreállítani, kifejezésre jut az, hogy a magyar dolgozók — munkások, parasztok, értelmiségiek — egyetértettek politikánkkal és erejüket nem kímélve dolgoztak a Magyar Népköztársaság helyreállításáért. Érdemes külön megemlíteni azt is, hogy ebbe a nagy építőmunkába hasznosan kapcsolódtak azok is, akiket annak idején az ellenforradalmi felkelés uszítóinak átmenetileg sikerült tévútra vezetni. Ezek az emberek visszatértek a helyes útra és sokan közülük dolgozó társaik szemében már jóvá is tették azt a hibát, amit annak idején elkövettek a népi demokráciával szemben. Ezt bizonyítja, hogy a kormány megbocsátó politikája helyes volt az ilyen megtévedtekkel szemben. Az ország politikai és gazdasági konszolidációja bizonyítja azt is, hogy helyesen járt el a Magyar Népköztársaság akkor, amikor a megtévedtekkel szembeni megbocsátás mellett kérlelhetetlenségét tanúsított áz ellenforradalmi felkelés főbűnöseivel szemben. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának Nagy Imre és társai ügyében hozott ítélete szigorú és igazságos volt. E per lefolyásával a magyar nép leszámolt azokkal a bűnösökkel, akik a nép nyakára zúdították az 1956. évi ellenforradalmi felkelést. Mostanában nyugaton nem kevesen lármáznak azért, mert a magyar nép leszámolt az ellenforradalom bűnöseivel. Ezeknek az embereknek meg kell érteniük, hogy Magyarországon véglegesen eldőlt az a harc, amelyet a munkásosztály, a szocializmusért küzdő erők félévszázada folytatnak. A magyar nép felszabadult, új útra, a szocializmus útjára lépett. Nem kívánja vissza a régi rendet, s mindenkivel szemben, minden külső, vagy belső ellenséggel szemben, megvédi a népi hatalmat, a szocializmus vívmányait. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! A napirenden levő hároméves terv-törvény-javaslatot, a termelés előirányzatait szakemberek, közgazdászok, a gazdasági élet irányításában részt vevő vezetők abban a meggyőződésben állították össze, hogy jó tervet készítettek. A tervet azonban az életben a dolgozók milliói valósítják meg, akik közelebb vannak az élethez, a gyakorlathoz, és hasznos javaslataikkal, áldozatkész munkájukkal még tovább tudják javítani az Országgyűlés által tárgyalt tervet és ahol ez szükséges, s a népgazdaságnak hasznos, növelni tudják a terv termelési előirányzatait. Az Országgyűlésben való elfogadása után hároméves tervünk megvalósítása lehetővé teszi, hogy hozzáfogunk távlati terveink, elsősorban a második ötéves terv időben való elkészítéséhez. A következő éveket mi olyan átmenetnek tartjuk, amely idő alatt teljesen felszámoljuk az ellenforradalom kártevéseit, megszüntetjük a régi gazdaságvezetés hibáit, hogy a második ötéves tervünk időszakában már nagyobb léptekkel mehessünk előre. A párt és a kormány nagy bizalommal van a dolgozó tömegek iránt. Bízunk a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek alkotó, teremtő erejében, a szocializmus iránti ragaszkodásában. Mivel ez a terv népünk érdekében az ország további szocialista fejlődését szolgálja, pártom és a magam nevében elfogadom, s a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tisza József képviselőtársunk. TISZA JÓZSEF: Tisztelt Országyűlés! A hároméves népgazdaság fejlesztési terv tárgyalásánál érdemes kicsit elgondolkodnunk azon, milyen nagy eredmény, hogy itt most a hároméves terv célkitűzéseiről vitatkozhatunk. Hiszen 20 hónappal ezelőtt ellenforradalom dúlt hazánkban. A proletárdiktatúra, a dolgozók államhatalmának léte, vagy nemléte forgott kockán. Hallatlan kár, pusztulás volt ebben az országban. És most látjuk, hogy dolgozó népünk munkája, a szocialista tábor segítsége megalapozta további tervezésünket. Hároméves tervünk, figyelembe véve népgazdaságunk helyzetét, reális, helyesnek látszik. Megvalósítása — mint ahogy azt Apró elvtárs is kifejtette — nagy jelentőségű dolgozó népünk számára. A hároméves terv időszaka alatt rend180*