Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-48

2561 Az Országgyűlés 48. ülése 1958. évi április 18-án, pénteken 2562 hajtását magukévá teszik és a rájuk háruló nagy munkát a szocialista fejlődés érdekében maradéktalanul elvégzik. Miután a közlekedés- és postaügyi tárca 1958. évi költségvetésében foglaltakkal egyetértek, azt magam és választóim nevében elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik: Vida Miklós képviselőtársunk. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban a terv- és költségvetési bizottság megbízása alapján a pénzügyi tárca költségvetésével és munkájával kívánok foglalkozni. Az elmúlt esztendőben az állami és gazdasági élet minden területén megfeszített munkát kellett végezni annak, aki felelősséget érzett Népköztársaságunk felemelkedéséért. Az ellenforradalom utáni konszolidáció érdekében pénzügyi szerveinknek is igen komoly feladatokat kellett megoldani. A kormány által elhatározott béremelések végrehajtása, a bérkifizetések szabályozása, a vállalatok gazdálkodásában mutatkozó rendellenességek és lazaságok felszámolása, az adóbeszedés csökkentése, a gazdasági és pénzügyi fegyelem megszilárdítása mind hozzájárult ahhoz, hogy sikerült a fenyegető inflációt elkerülni, pénzünk értékállandóságát megóvni. Az idejében megtett hatékony pénzügyi rendelkezések nagy szerepet játszottak a gazdasági élet normális vérkeringésének megindításában és helyreállításában. Megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi szervezet eredményesen, az adott lehetőségekhez képest jól, nagy szaktudással oldotta meg a rá háruló feladatokat. Fontos munkát végeztek pénzügyi szerveink az elmúlt évben a pénzgazdálkodási rendszer továbbfejlesztése érdekében is. Ismeretes, hogy a vállalatok pénzügyi érdekeltsége 1957. óta már nem a termelés minden áron való növeléséhez, hanem a nyereségrészesedés rendszerén keresztül a gazdaságosabb, a fogyasztók igényeit jobban kielégítő tevékenységhez fűződik. Ez az érdekeltség jelentős tényezője volt a gazdasági konszolidációnak: jól jártak a dolgozók és jól járt az állam is. Az 1957. évi többleteredményből mintegy egymilliárd forintot fizettek ki a munkásoknak és alkalmazottaknak, ugyanakkor jelentősen csökkent a vállalati veszteségek miatt a költségvetésre háruló teher. A termelés, a forgalom, a pénzellátás rendjében is hasznos változások következtek be. A vállalatok és a pénzügyi szervek között közvetlenebbé vált a kapcsolat, a nyereségelszámolás, a veszteségtérítés, a dotációk folyósítását közvetlenül a pénzügyi szervek intézik, a vállalatok forgóeszköz-ellátását egyedül a Magyar Nemzeti Bank rövidlejáratú hitelei biztosítják. A külkereskedelmi vállalatokat érdekeltté tették a külkereskedelem gazdaságosságának fokozásában, a. költségvetési támogatási szükséglet csökkentésében. Üj rendszert dolgoztak ki a beruházások tervezésére, engedélyezésére és finanszírozására. A költségvetésből gazdálkodó szervek és intézmények nagy részénél új bérezést vezettek be, továbbá módosították a tanácsok költségvetési szabályozási rendszerét, aminek a bevételek fokozására, a kiadások felelősségteljes előirányzására ösztönző hatása már az ez évi költségvetés összeállításánál is megmutatkozott. Ebben az évben a pénzügyi szervek előtt az a fő feladat áll, hogy a kidolgozott és életbe léptetett új pénzgazdálkodási módszerek felhasználásával és tökéletesítésével küzdjenek a gazdaságosság követelményeinek érvényesítéséért a I népgazdaság egész területén. A pénzügyi fegyelem megszilárdításával és a pénzügyi ellenőrzés fokozásával óvják a társadalmi tulajdont, a nép vagyonát. Mindig és mindenütt a gazdaságosság, a takarékosség érdekében kell tevékenykedniük, mégpedig elsősorban az anyagi ösztönzés, az anyagi érdekeltség helyes irányításával. Feladat tehát az elvégzett eredményes munka után is marad még bőven. Reméljük, hogy pénzügyi szervezetünk a vele szemben támasztott követelményeknek ebben az évben is maradéktalanul eleget fog tenni. Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi tárca költségvetése nemcsak a Pénzügyminisztérium és a hozzá tartozó állami szervek működésével kapcsolatos bevételeket és kiadásokat tartalmazza, hanem olyan általános, a népgazdaság egészét érintő előirányzatokat is, amelyek magának az állami költségvetésnek fő feladataival függnek össze. Ezek közül elsősorban a lakosságtól és a szövetkezetektől származó adóbevételek előirányzatával kívánok foglalkozni, amelynek öszszege mintegy 7,3 milliárd forint, a költségvetés összes bevételeinek mintegy 15 százaléka. E bevételek biztosítása egyben a pénzügyi szervezet munkájának is egyik legfontosabb területe. Az 1958. évi állami költségvetés a lakosságtól származó adóbevételek előirányzatát lényegében az 1957. évi tényleges bevétellel azonos színvonalon öt milliárd 400 millió forintban állapította meg, amelyből 4 milliárd 310 millió forint a mezőgazdasági, egy milliárd 90 millió forint ! pedig az egyéb lakosságtól származik. Figyelembe véve azonban, hogy az 1957-es évben igen tekintélyes összegű adó, főleg az ellenforradalmi események óta keletkezett 1956. évi adóhátralékokból íródott le, így az 1858. évi előirányzat emelkedéseket is tartalmaz. Mivel a kötelező beszolgáltatás eltörlése után a mezőgazdasági árszínvonal emelkedése többmilliárd forint többletjövedelmet biztosított, főleg az árutermelő parasztság számára, s ennek megfelelően nőtt a parasztság életszínvonala, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az adóemelés indokolt. Az 1958. első I negyedévi tervet meghaladó adóbevételek is taj núsítják, hogy parasztságunk általában megnyugvással vette tudomásul az adóemelést. Adóügyi szerveink az első negyedévi tervet a lakosság felesleges zaklatása és különösebb kényszerintézkedések nélkül hajtották végre. Ebben kifejezésre jut az a tény, hogy az anyagi helyzet javulása az adómorál, az adófizetési készség számottevő fejlődését is magával hozza. 1958-tól kezdődően az idegen munkaerőt rendszeresen foglalkoztató mezőgazdasági termelőket 10 százalékkal magasabb általános jövedelemadó tétel sújtja. Ezáltal a kizsákmányolással szerzett jövedelemnek nagyobb hányadát vonjuk el a közös társadalmi szükségletek kielégítésére. Ugyanakkor több mint félmilliárd forint