Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-46

2415 Az Országgyűlés 46. ülése 1958. évi április 16-án, szerdán. 2416 mel köszöntjük a legkülönbözőbb társadalmi akciókat, amelyek az atomháború veszélyének elhárítására irányulnak ; a többi közt például a 44 nemzet több mint kilencezer szaktudósának beadványát az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek felfüggesztése végett. Sokat várhatnak a világ békeszerető népei attól a nemzetközi kongresszustól, amely a Béke Világtanács hívására ez év júliusában Stockholmban ül össze, s napirendjére tűzte a leszerelésre vonatkozó megegyezés útjában álló akadályok elhárításának megtárgyalását. Amint kiderült, hogy az amerikai militarista körök holtpontra juttatták a leszerelésre irányuló tárgyalásokat, az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében, az is nyilvánvaló lett, hogy a leszerelés ügye csak kormányfői tanácskozás eredményéként mozdulhat el a holtpontról. Ezért enyhült a békeszerető emberek aggodalma annak eredményeképpen, hogy a Szovjetunió közvetlenül az Egyesült Nemzetek közgyűlése után nyilvánosságra hozta a kormányfői értekezlet egybehívására vonatkozó javaslatát. A népek közvéleménye egyszer már tanúja volt annak, hogy a kormányfői értekezlet feszült nemzetközi helyzetben, holtpontra jutott ügyében meghozta az (enyhülést és az új kezdeményezések lehetőségé'. A Szovjetunió javaslata lés a békeszerető népek hatalmas közvéleménye 1955-ben létrehozta a négy nagyhatalom kormányfőinek konferenciáját. A konferencia eredményeként oldódtak meg részben közvetlenül, részben közvetve konkrét kérdések és viszonylagosan enyhült a nemzetközi feszültség. A csúcstalálkozóért folyó küzdelem eredménye most új enyhülést ígér, de az agresszív körök fondorlatos erőfeszítésekkel küzdenek ellene. A csúcstalálkozó megakadályozására, vagy — létrejötte esetén — sikertelenné tételére irányuló imperialista törekvések két úton is igyekeznek céljukat elérni. Részben olyan problémák napirendre tűzését követelik, amelyekről eleve tudják, hogy vagy megoldhatatlanok a jelenlegi helyzetben, vagy el sem fogadhatók tárgyalásra, részben pedig olyan eljárásokat ajánlanak a tárgyalások előkészítésére, amelyek révén biztosítani lehetett a kitérést a csúcstalálkozó elől, vagy legalábbis annak elodázását. Az imperialista államok meg akarják akadályozni, hogy a leszerelés legyen a csúcstalálkozó első napirendi pontja, mert ennél a kérdésnél van lehetőség megegyezésre, illetve mert ennél a kérdésnél könnyen ki lehet mutatni, hogy melyik tárgyaló fél ragaszkodik a fegyverkezési verseny fenntartásához. A leszerelés kérdése előtt az imperialisták olyan témákat szeretnének felvetni, mint például a német egység megteremtése, vagy a keleteuropai országok társadalmi rendszere. Mind a kettő olyan kérdés, amelynek tárgyalására semmiféle nemzetközi konferencia, vagy nemzetközi testület nem illetékes. Aki nem számol azzal, hogy a második világháború óta eltelt évek alatt két külön Németország alakult ki, egymástól eltérő társadalmi és gazdasági rendszerrel, az nem tudja, miről beszél, amikor a német egységet emlegeti. Aki nem tudja, hogy a német nép egysége felé a két Németország konferenciáján keresztül vezet az út, az illúziókat kerget, amikor az egység létrehozását emlegetik; Aki nem a két Németország képviseletére akarja bízni a német egység lehetőségeinek megkeresését, hanem nemzetközi fórumra, az illetéktelenül beavatkozik más országok belügyeibe, s Olyan kérdésben akar dönteni, amelyben sem illetékessége, sem hatásköre nincs. Nem is azért hozzák fel az ilyen körök a német egység kérdését, mintha tényleg szívesen látnának egy békés és demokratikus, egységes Németországot, hanem csak azért, hogy a csúcstalálkozó létrejöttét megakadályozzák, vagy a tanácskozást meddővé tegyék. Ugyanezzel a szándékkal emlegetik, hogy a keleteuropai népi demokráciák rendszeréről is szeretnének tárgyalni. Ügy tesznek, mintha erre a ki várakozásukra a magyarországi ellenforradalom jogosítaná fel őket. Arról nem beszélnek, hogy a keleteurópai országokban a magyarországi ellenforradalom előtt is már a népi hatalom kialakulásának első pillanatától kezdve szakadatlanul a népi hatalom megdöntésére törekedtek. Sokféle kísérletezésük kudarca sem józanította ki őket. Képmutatásuk és erkölcstelenségük annál szembeötlőbb, mert valóban jól tudják, hogy az itteni rendszerek megváltoztatására nincs erejük. Előttük is világos, hogy erről nem tárgyalhatnak, mégis képmutató módon emlegetik, hogy bátorítsák a belső felforgató elemeket, hogy ügynököket küldhessenek a népi demokráciákba és akadályozzák és nehezítsék a csúcstalálkozóra vonatkozó tárgyalásokat. A másik módszer a találkozó meghiúsítására olyan élőkészületek ajánlása, amelyek kátyúba juttathatják a találkozó tervét. Világos, hogy minden olyan javaslat, amely előkészületi tanácskozásokra — akár külügyminiszteri, akár követi értekezletre — akarja bízni a csúcsértekezletre tartozó kérdések eldöntését, nem siettetni, hanem gátolni akarja a kormányfői értekezlet létrejöttét. Minden valószínűség szerint bízvást mondhatjuk, hogy az értekezlet a sok akadály ellenére is létrejön. Az agresszív körök minél több akadályt gördítenek az értekezlet útjába, m tovább odázzák a találkozó létrejöttét, annál nehezebb helyzetbe hozzák magukat. Akkor szenvednék a legnagyobb erkölcsi és politikai vereséget a békeszerető emberek száz meg százmillióinak közvéleménye előtt, ha fondorlataikkal sikerülne va tárgyalások létrejöttét megakadályozniuk. Elkerülhetetlenül és mindenképpen a béke erőinek tömörülése 'és aktivizálása felé haladunk. A forradalmi munkás-paraszt kormányt a béke erői előretörésének mostani időszakában a szocialista népek testvéri szövetségének ápolása és a különböző rendszerben élő népek békés együttélése elvének érvényesítése vezeti. Bevezetőben szóltam a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának jelentőségéről. Most pedig örömömet fejezem ki én is, hogy Országgyűlésünk tárgyalásait az albán nép törvényhozó testülete küldötteinek jelenlétében folytatja. Forró szeretettel gondolunk az albán népre, .amely nehéz körülmények közt építi a szocializmust, örülünk az albán dolgozók sikereinek, együtt vagyunk velük gondjaikban, s ki-