Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-46

2413 Az Országgyűlés 46. ülése 1958. évi április 16-án, szerdán. 2414 tői, amelyben tájékoztat a Szovjetunió kormányának az elhatározásban kifejezésre jutó szándékairól, és fcéri a Magyar Népköztársaság kormányának állásfoglalását. A Szovjetunió döntése jelentőségének legjellegzetesebb vonásai akkor válnak igazán szembetűnővé, hogy ha az előzményekre is gondolunk. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének legutóbbi XII. ülésszakán az Egyesült Államok delegációja, miközben azt hitte, hogy győzelmet arat a Szovjetunió felett, holtpontra juttatta a lefegyverzési tárgyalásokat és ezzel zsákutcába juttatta sajátmagát is. Az Egyesült Államok külpolitikájának ez a manővere teljesen megbénította az Egyesült Nemzetek szervezetét a leszerelésre irányuló tárgyalások kérdésében. Az Egyesült Államok külpolitikáját ebből a zsákutcából és az Egyesült Nemzetek szervezetét ebből a lehetetlen helyzetből csak a Szovjetunió javaslatai tudják kisegíteni. A Szovjetunió által javasolt kormányfői értekezlet az egyetlen hely, ahol a leszerelés kérdéseiről újra tárgyalni lehet. Az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek egyoldalú felfüggesztésével a Szovjetunió ország-világ előtt bebizonyította, hogy a fegyverkezés megszüntetéséről nemcsak tárgyalni akar, hanem a népek békéjének megfelelő megegyezést akar elérni. A legutóbbi évek során a Szovjetunió számos javaslatot tett az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, hogy állapodjanak meg a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérleteik megszüntetésében. A nyugati hatalmak mindeddig kitértek a javaslatok elől, s a propaganda különböző ködösítő módszereivel el akarták hitetni, hogy nem ők akadályozzák a megegyezést, hanem a Szovjetunió. Most .azonban a cáfolhatatlan tény beszél. A Szovjetuniónak ez a döntése súlyos erkölcsi 'és politikai csapás az agresszív nyugati körökre. A békeszerető emberek tömegei világosan láthatják, hol van a reális készség a megegyezésre. Látni fogják ezt most azokon a területeken is, ahol az imperialisták szovjetellenes propagandája ködösítő módszereivel eddig 'bizonyosfokú látszólagos sikert érhetett el. Természetesen a nyugati háborús propagandaközpontok most kísérleteznek, hogy a Szovjetunió döntésének a viliág közvéleményére gyakorolt hatását csökkentsék. Ka Eisenhower elnök, vagy Dulles külügyminiszter valóban attól fél, hogy a Szovjetunió részéről ez csak ügyes propaganda, akkor erre igazán azt kellett feleletül kapniuk, amit Hruscsov elvtárs éppen Budapesten .mondott: keljenek versenyre a Szovjetunióval ilyen propagandában és szüntessék be ők is az atom- és hidrogén-fegyverekkel folytatott kísérleteiket. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ez a döntése súlyos csapás a háborús politika híveire, irányítóira és spekulánsaira egyaránt, de hatalmas erejű biztatás és buzdítás mindazok számára, akik a szocialista táborral együtt a fegyverkezési verseny megszüntetéséért az atomháború veszélyének elhárításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a különböző rendszerekben élő népek békés egymásmellett éléséért küzdenek. Ha ezeknek egyes csoportjait, vagy rétegeit a világ bármely táján bénította, vagy csüggesztette az utóbbi időben az a tény, hogy az Egyesült Államok holtpontra juttatta a leszerelési tárgyalásokat, ha bénítóan hatott rájuk, hogy a Szovjetunió javaslatai mindig merev visszautasításra találtak, akkor most itt a lehetőség a bénító és csüggesztő hatások alól való felszabadulásra, mert a Szovjetunió új lehetőséget teremtett a leszerelés ügyének a holtpontról való elmozdítására, s új erkölcsi és politikai fegyvereket adót a békéért harcolók kezébe: a kísérletek felfüggesztésével példát mutatott az atom- és hidrogén-fegyverekkel rendelkező másik két nagyhatalomnak. Nem kétséges, máris számos jel mutatja, hogy nemzetközi arányokban új lendületet kapnak a különböző tömegmozgalmak, amelyek az emberiség feje felől örökre el akarják hárítani az atomháború veszélyét. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa üzenettel fordult az Amerikai Egyesült Államok kongresszusához és Nagy-Britannia parlamentjéhez is, kérve a békéért nagy felelősséget hordozó két nyugati ország törvényhozó testületeit, hogy hozzanak hasonló döntést a tömegfegyverekkel való kísérletek megszüntetésére. Világos, hogy megszámlálhatatlan milliók figyelik a föld egész kerekségén, hogy mi lesz az amerikai és a brit válasz. Néhány nappal a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának példamutató döntése előtt ülésezett Bonnban a hitlerizmus embertelen örökségének hordozóit is magában foglaló parlament, s úgy döntött, hogy a legmodernebb fegyverekkel, tehát atomfegyverrel is ellátják a nyugatnémet hadsereget. A nemzetközi feszültség fenntartását kívánó hatalmi körök úgylátszik elkerülhetetlennek vélik a csúcstalálkozót, de azért befejezett tények elé akarják állítani a kormányfők találkozóját az atomiháborúra készülő NATO hadvezéreknek a nyugatnémet hadsereg atomfegyvereivel is fokozott uralmával. Ugyanazok az erők, amelyek a német nép országát és egész Európát atomháború színterévé akarják tenni, mindent elkövetnek, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ne kövesse a Szovjetunió példáját. A béke erőinek harca azonban naprólnapra fokozódik. Egyre — élénkebbek a békeszerető erők mind Angliában, mind NyugatNémetországban, mind az Amerikai Egyesült Államokban, Azok a kormánytényezők, akik az atomfegyverkezés pártján állnak, kénytelenek egyre körülményesebb, hosszadalmasabb és egyre nevetségesebb magyarázgatásokkal védeni háborús magatartásukat saját országuk közvéleménye előtt is. A világ különböző tájain, az állami és a társadalmi élet területein egyaránt szaporodnak azok a megnyilatkozások, amelyek sürgetik a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját és tá-r madják a megegyezés 'akadályozására irányuló (manővereket. Most legutóbb Prágában, Csehszlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság kormány árnak képviselői tanácskoztak egymással a nyugatról fenyegető háborús veszélyről és e veszély elhárításának módjáról. Mi helyesléssel köszöntjük a német militarizmus által legközvetlenebbül fenyegetett országok összefogását, s az átommentes övezet létesítésére vonatkozó tervet. Ugyanígy öröm-