Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-45
2397 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2398 tisztelt Országgyűlés, hogy a befejezetlen állománynövekedés révén kapott összegek elhasználódnak a nemzeti jövedelemből anélkül, hogy a nemzeti jövedelem növekedéséhez, hozzájárulnának, mert itt csak a kamatveszteségekről van szó, hiszen később hozzájárulnak —, hanem egy abszolút és visszanyerhetetlen veszteségről van szó, amely sokkal nagyobb az előbbinél, arról tudniillik, hogy Magyarországon az elmúlt 5—6 év átlagában a létesítményeink megvalósítási időátlaga körülbelül kétszerese a világon kialakult átlagnak. Ez pedig azt jelenti, — miután a beruházások megvalósítási idejét és a beruházások egységköltségét egy függvényben felvisszük '— ha nagyon meggyorsítjuk és erőszakoljuk valamely beruházás megvalósítását, akkor 20—30 százalékkal többe kerül, mint egy normális megvalósítási idő, ha pedig nagyon lelassítjuk, ugyancsak megnő a megvalósítási • egység-költség, azaz egy optimum egy természetesen nem túl fokozott megvalósítási időt köveid. Sajnos, ilyen idővel eddig még soha nem dolgoztunk. Es ezek a 20—30 százalékok olyan veszteségek, amelyeket soha vissza nem nyerhetünk. Ezért rendkívül nagy fontosságú kérdés az, hogy a mindenkori anyagi erőinknek megfelelő célokhoz kezdjünk hozzá és végre szokjunk már le arról, hogy körülbelül kétszerannyi cél megvalósításához fogunk hozzá, mint amenynyihez eszközeink vannak, s ennek következtében elhúzzuk a megvalósítási időt és állítom, hogy 25—30 százalékkal drágábban valósítjuk meg beruházásainkat, mint kellene. Ez olyan nagyságrendű, hogy ha ebben rendet teremtünk, évente egy-másfél milliárd forintot jelent a magyar népnek. Ebben a kérdésben hatásköri villongások vannak az egyes vezető szervek között, de én azt javaslom, hogy ezt a kérdést intézzük el úgy, hogy bizonyos mértékű hatáskör megsértés megér a magyar népnek másfélmilliárdot. (Taps.) Még egypár szót, ha megengedi a tisztelt Országgyűlés, a szerkezeti átalakításról. Itt egy korábbi aránytalanságot kell korrigálnom. Arról van szó, hogy a magyar műszaki tudományok művelői a felszabadulás után nem várt, nagy eredményeket értek el. Ugyancsak nem várt nagy eredményeket értünk el a munkások termelési kultúrájának növekedése terén. Ma már azt lehet mondani, hogy az ipar szerkezeti adottsága és műszaki felkészültségünk nem fedi egymást. Bizonyos mérlek ben — úgy mondhatjuk — műszaki tartalékaink vannak e tekintetben. A Szovjetunió által nyújtott 300 millió rubeles beruházási hitelnek az a jellemzője, hogy nemcsak a lehetőségét adja meg, hogy az ipar szerkezetét a magyar mérnökök és munkások termelési kultúrájához igazítsuk és eltoljuk a magasabb termelési kultúrát igénylő ágazatok felé, hanem, amiről elfelejtettem beszélni, hogy a Szovjetunió egyben biztosítja a hosszúlejáratú szerződésekkel a termékek átvételét, önmagában tehát zárt kör: létrehozza a hitelből a szerkezeti változást és az igényt, a piacot, amely az új termékeik elhelyezését biztosítja. Azért kellett erről beszélnem, mert enélkül a második tényező nélkül is rendkívül nagyjelentőségű a Szovjetunió beruházási hitele, de ha még ezt a második tényezőt is hozzáteszem, hogy önmagában az igényt, ,a piacot is tartalmazza, akkor fogják látni tisztelt képviselőtársaim, hogy ez valóban a magyar nép önzetlen baráti megsegítése. Hiszen mód lett volna ugyanezt a 300 tmillió rubelt a Szovjetunióban ezeknek a kapacitásoknak kiépítésére használni, munkaerő is van hozzá, és önmaguknak termelték volna a híradástechnikai eszközöket. Semmi szükség nem volt erre, a zárt határokon belül, csak a proletár internacionalizmus szelleme sugározta ezt a Szovjetuniónak, hogy ezeket a kapacitásokat a magyar nép megsegítésére hitelbe nekünk adja és egyben biztosítsa ezeknek a termékeknek az átvételét. Az 1958-as tervnek tehát az a jellemzője, hogy biztosítja a saját talpraállást, 1958-ban — ha jól dolgozunk — biztosítja a kiinduló alapokat az 1959—60-as évekre. Ezért most már a vita után még nyugodtabban merem tisztelt képviselőtársaimnak javasolni, hogy beszámolómat vegyék tudomásul, másrészt most egy kérést is szeretnék önökhöz intézni: a terv céljainak és feladatainak megismerése után mozgósítsák az általuk képviselt dolgozókat ennek a tervnek végrehajtására. (Taps.) ELNÖK: Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy az ismertetett 1958. évi népgazdasági terv irányelveit jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Megtörténik.) (Nincs.) Megállapítom, hogy" az Országgyűlés az 1958. évi népgazdasági terv irányelveit jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Ülésszakunk anyagával végeztünk. Képviselőtársaimnak további sikeres és jó munkát kívánok. Az ülésszakot bezárom. (14.24) 1-680437 Athenaeum (F. v. Soproni Béla)
