Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2383 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2384 zott területtel. Azok a példák, amelyeket Apró elvtárs említett, meg kell mondanom, az első és a második negyedévben fordultak elő. A második félévben sokkal kisebb mértékben fordultak elő ilyen esetek, ami azt bizonyítja, hogy ezen a területen is kezdünk rendbe jönni. A második időszak, az év második fele lényegében azzal telt el, hogy felkészültünk az 1958. évi tervre. A Szovjetunióval, a Szovjetunió szakembereivel igen komoly tárgyalásokat folytattunk arról, hogy hogyan tudjuk a gépiparnak azokat az ágait fejleszteni, amelyek a magyar viszonyoknak, a népgazdaság érdekeinek megfelelnek. Meg kell mondanom azt is, hogy az eddig megtett intézkedések az anyaggazdálkodást illetően, véleményem szerint, kevesek, tovább kell menni ezen a területen és el kell jutni odáig, hogy minden üzerhnek, minden gyárnak meglegyen az általa előállított termékhez a szükséges anyagnormája. Fz ma, kevés kivételtől eltekintve, gyárainkban nincs meg. Ez azzal is összefügg, hogy a gépipar termelési struktúrájában igen komoly változtatásokat kell végrehajtanunk. Az anyagfelhasználással kapcsolatban azonban a nagy hiányosságokon kívül rá szeretnék mutatni arra is, hogy kohászatunk, mióta felszabadultunk, 12 év alatt még egyetlen esztendőben sem dolgozott úgv, mint 1957-ben. Ha a programszerűséget, a fajlagos kihozatalt, vagy a kokszfelhasználást nézzük, meg lehet állapítani, hogy a kohászat 1957-ben jelentős eredményeket ért el és igen komoly megtakarítást hozott népgazdaságunknak. Ezzel kapcsolatban azt is meg szeretném jegyezni, hogy nem áll ez a megállapítás minden kohászati üzemre. Elsősorban áll a Borsodnádasdi Lemezgyárra. Akik ismerik ezt a gyárat, jól tudják, hogy nagyon régi, elavult berendezései vannak, és mégis ez az üzem az, amelv a legjobb eredményeket érte el 1957ben. Az Ózdi Kohászati Üzemek is igen komoly fejlődésen mentek át. annak ellenére, hogy ott is a berendezések elég régiek és elavultak. A Lenin Kohászati Művekben, Diósgyőrött szintén igen komoly kezdeményezések vannak, amely kezdeményezéseket — helyesen hozta ki Apró elvtárs — érdemes országos szinten is elterjeszteni. Amiket Apró elvtárs a beruházásokról megállapított, azok is teljes mértékben fedik az igazságot, és nekem is az a véleményem, hogy ezen a területen igen komoly, átfogó intézkedéseket kell tenni. Azonban nem a hibák megmagyarázása végett, előrebocsátom. Szeretnék ennek az igazi okaira, mély okaira egy pár mondatban rámutatni. Hogy a beruházások ígv alakultak, és ennyi félbemaradt beruházás, befejezetlen beruházás van — véleményem szerint — ez összefügg az elmúlt évek gazdaságpolitikáiával. Emlékeznek az elvtársak, 1951-ben 85 milliárdos beruházást szavaztak meg az ötéves tervet illetően. Következett 1953, majdnem teljes leállítás, megfordítva az egészet, következett az ellenforradalom — tehát ezeket összefüggésében kell látni és hozzáteszem, hogy amit én elmondottam, ezzel kapcsolatban, bennünket végrehajtó szerveket, és azokat, akik meghatározzák, hol kell beruházni, — nem mentesít a felelősség alól ez a nagy, mintegy 13 milliárd félbenmaradt beruházás, de mégis azért ezzel összefüggésben kell látni, hogy gazdaságpolitikánk az elmúlt években ilyen negatív vonalakat is mutatott. Ennek nagyon fontos része volna, hogy a beruházások ne legyenek annyira elaprózva és sokkal céltudatosabbak legyenek. A Tervhivatalnak el kellene készíteni a tárcákkal együtt a hosszú távlati fejlesztési terveket. Ameddig ezek a hosszú távlati fejlesztési tervek nem állnak rendelkezésünkre, évekre előrelátni pontosan és olyan beruházást eszközölni, amely minden esetben, minden időben megfelel a szükségletnek. — nem lehet. Véleményem szerint erre is sor kell, hogy kerüljön, mert ha ezeket a hosszú távlati terveket elkészítjük, akkor meggyőződésem, hogy sokkal kisebb mértékben fognak ilyen jelek megmutatkozni a beruházás területén, mint amilyen mértékben jelenleg megmutatkoznak. Engedjék meg, hogy egy pár szóval beszéljek arról is, hogy a gépipar előtt milyen nagy jelentőségű feladatok vannak, ámbár erről Kiss Árpád pár mondatban szólt. Mivel a nagy beruházások korszaka lejárt, elhatároztuk, nem akarunk úgy beruházni, olyan mértékű beruházásokat eszközölni, ami a nép életszínvonala emelését csökkenti, tehát a nép életszínvonalának a rovására megy, — így sokkal nagyobb feladat hárul a gépipar műszaki értelmiségére, munkásaira. Lényegében arról van szó, hogy egy négyzetméterről eddig termelt értéket növelni kell, a gépparkunkat fel kell frissíteni, amelynek átlag életkora mintegy 19—20 esztendő, s a beruházásokat — amelyeket eddig lényegében téglába, cementbe és egvéb építőanyagba öltünk bele — ezeket a jövőben a technikai színvonal emelésére, a géppark kicserélésére kell felhasználni. Tovább kell folytatnunk a gépipar strukturális átalakítását, aminek az a lényege, hogy olyan termékeket kell előállítani, amelyekben nagy a munka értéke és kevés az anvag értéke. A Szovjetunió nagyjelentőségű segítsége, amelvet decemberben megkaptunk — a 300 millió rubel —, ebből több mint 210 millió a Kohó- és Gépipari Minisztériumra esik —, tehát minden feltétele, minden anyagi alapja megvan annak, hogy a párt- és a kormány által kívánt gépipari strukturális változtatást rövid időn belül végre tudiuk hajtani. A Szovjetuniótól kapott segítség, hitelnyújtás bennünket — a gépipar és a kohászat vezetőit — igen komolvan kötelez arra, hogy — a magyar erőforrásokkal Összevetve — olyan munkát végezzünk, amely a leggyorsabban hasznot hoz a népgazdaság számára. A fennálló hiányosságokkal kapcsolatban biztosítani szeretném az Országgyűlés tagjait arról, hogv a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vasipari munkások, mérnökök, a minisztérium dolgozói, a minisztérium vezetői el fogunk követni mindent annak érdekében — mint ahogy az elmúlt időszakban is elkövettünk —, hogy ezek a hiányosságok, amelyeket Apró elvtárs ma joggal megemlített. — megszűnjenek, s azt a nagy feladatot, amely a kohászat és a gépipar előtt áll, 1958. évben megoldjuk, és