Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-45

2351 Az Országgyűlés 45. ülése 1958. évi január 29-én, szerdán. 2352 csak a Nehézipari Minisztériumban történt, hogy a Villamosenergiaipari Igazgatóság hozzájárulásával — Ikellő gazdasági és műszaki előkészítés nélkül — kezdték meg az oroszlányi erőmű kivitelezését, holott a Borsodi Erőmű befejező munkái még két évig tartanak, a tiszalöki és tiszapalkonyai erőmű építésénél pedig fedezeti problémák jelentkeznek. őszintén meg kell mondani, hogy sok területen a minisztériumok javították a beruházási politikát, de ugyanakkor ezek a hibák megvannak. S a minisztériumokon túlmenően maga a Gazdasági Bizottság és az Országos Tervhivatal is felelős, hogy beruházási vonalon nem tudtunk időben rendet teremteni. így állt elő az a helyzet, hogy az országban a beruházások befejezetlen állománya az elmúlt évben tovább növekedett, eléri a 13 milliárd forintot. A régi gazdasági politikában, a beruházási politikában voltak a legnagvobb hibák. A műszaki színvonal azért nem fejlődött kellőképoen, mert sok igen nagv új létesítménvt terveztünk, amelvek óriási építkezéseikkel jártak. Viszonvlag kevés volt a géni beruházás és elmaradtak a felújítások, amelvek korszerűsítést eredményeztek volna. Emellett az iparban nem volt meg az ösztönzés a korszerűsítésre, de szereoet játszott az ipar egyes vezetőinek kénvelmessége is, a régihez való ragaszkodás. Az első ötéves terv időszakában az ipari beruházások nagvobb része — mintesv 16 milliárd forint — éoítkezésekre, tervezési költségekre ment. A géni beruházások viszont csak 6.7 milliárd forintot tettek ki. Ugvanebben az időszakban a géni állóalaDok felúiítására. fenntartására közel 3.8 milliárd forinttal kevesebbet fordítottunk, mint a kimutatott értékcsökkenés. Vagvis az igen nagy beruházás mellett az első ötéves tprv időszakában az összes beruházás 67.5 milliárd forintra rúgott, ioarunk géni állóalapja mégiscsak 2,6 milliárd forinttal növekedett. A főfeladatunk tehát — a régi hibán tanulva — a géni állóalanok növelése, úi gvárak, termelőkanacitások énítése mellett. Tanulva a történtekből a beruházári tevékenvs^g területén minden szintet érintő szigorú intézkedést hoztunk, amellvel biztosítani fogiuk. hogv beruházásaink már 1958. évben ténvlegesen a termelőkanqcitást növeliék. Meg kell mondani, hogv 1957-ben is törekedtünk erre, amikor is a hazai nversanvag és energiabázis szélesítését szolgáló beruházásokra többet adtunk, mint az előző esztendőkben. Mi az elmúlt évben számos intézkedést tettünk a vezetés egyszerűsítésére, a bürokrária csökkentésére, az üzemek önállóságának növelésére. Az a körülménv. hogv 1957-ben ilyen ielentős gazdasági eredménvpink vannak, a baráti segítségen és saját erőfeszítéseinken túl, annak is köszönhető, ho^v az üzemekben a gazdálkodásban érdekeltebbé váltak a vállalati vezetők, a vállalati kollektívák. De ugvanakVor azt is mpg kell mondani, hogv az emh'+ptt hiánvosságok jelpntős részéért ők is felelősek. 1958-ban anvRerellátásunk n^m olyan, ninrs annvirc, biztosítva, mint 1957-ben. Kisebbek a k^zle+ek, ésszerűbben, takarékosabban kell gazdálkodni. Kisebbek a beruházási lehetőségek is — viszonylag —, éppen ezért átmenetileg a beruházások és az anyaggazdálkodás terén szigorú központosítást kell bevezetni. Szigorú központosítást abban az értelemben, hogv anyagot csak a tervben előírt célokra lehet felhasználni, s annak ellenőrzését meg kell szervezni. Szigorú gazdálkodást a tervekben, hogy beruházást, új építkezést csak akkor lehet elkezdeni, ha azt a Tervhivatal, a Gazdasági Bizottság — bevonva a munkába a külkereskedelmet, mert itt exportról-importról is szó van — úgy ítéli meg, hogy az a beruházás népgazdaságilag hasznos, el lehet kezdeni. Az az elképzelésünk, hogy kiválogatjuk ezeket a beruházásokat, a kormány által hagyatjuk jóvá ezeknek a befejezésére vonatkozó időpontot, és az országban meglevő anyagot, munkaerőt, pénzt elsősorban ezeknek a beruházásoknak gyors befejezésére használjuk fel. így akarunk végetvetni a régi beruházási politika hibáinak, hogy évekig ne húzódjanak el az építkezések, és az ország ne legyen tele félig, vagy negyedrészben elkezdett, vagy megépített gyárak, vállalatok, üzemrészek tömegével. Átmenetileg tehát ugyanakkor, amikor növeljük a vállalatok önállóságát, szigorú központosítást kell bevezetnünk, a helyzetből, lehetőségeinkből kiindulva a beruházás és az anyaggazdálkodás területén. Már látjuk azonban azt is. hogy a hároméves terv során a nemzeti jövedelemnek csak korlátolt részét fordíthatjuk új beruházásokra, de abba se nyugodhatunk bele, hogv tartósan ilyen alacsony legyen a beruházás. 1950ben 9,7 százalékot, 1951-ben 13 százalékot, 1952ben 16, 1953-ban 16,8 százalékot ruháztunk be a nemzeti jövedelemből. Ez igen magas volt, az ország teljesítő képességéhez viszonyítva. Nem akarjuk mi ezt a beruházási politikát folytatni, de a mostani beruházási aránv viszont nagyon alacsony. Nekünk nemcsak arra kell gondolnunk, hogy az ipart fejleszteni, korszerűsíteni kell azért, hogy a világpiacon versenyképesek legyünk. Ez nagyon fontos dolog, hogy a nemzetközi fejlődéstől, a világszínvonaltól ne maradjunk el. De nekünk gondoskodnunk kell a felnövekvő új nemzedékről. Nemcsak úgy, ahogyan tegnap Kiss Árpád elvtárstól hallottuk, hogy több tantermet építünk, mint az előző esztendőkben. Ez nagyon fontos, de a felnövekvő új nemzedék munkába állításáról is gondoskodni kell, ehhez pedig új gyárakat, új kapacitást, a régi gyárak rekonstrukcióját, új munkaalkalmakat kell biztosítani és ez a mi kötelességünk. Nem hagyhatjuk tehát ilyen alacsonyan a beruházási színvonalat, ezért kell jobban takarékoskodnunk és a rendelkezésre álló erőket ésszerűbben felhasználnunk. Ez — mint említettem —, csak akkor lehetséges, ha erőforrásainkat koncentráljuk és az adottságainknak megfelelő iparágakat fejlesztjük, amiről még később beszélünk. Továbbra sem hanyagolhatjuk el a nehézipar fejlesztését. Vigyázni kell azonban arra, hogy ezen belül elsősorban a kevésbé anyagigényes, illetőleg hazai alapanyagokra épülő iparágakat fejlesszük, és ahogyan Kiss elvtárs javaslatából is látható, e tekintetben máris előbbre jutottunk. A leganyagigényesebb termelő iparág, a gépgyártás termelése 6,7 százalékkal növek-