Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2331 Az Országgyűlés 44. ülése 1 végén a korábbi évekhez viszonyítva általában nagyobbak az anyagkészletek, a belkereskedelem készletei meghaladják az ellenforradalom előtti szintet, a tervezettnél kedvezőbben alakult az ország nemzetközi fizetési mérlege is. Sokan — különösen nyugaton — értetlenül állnak szemben azzal, hogyan sikerült a magyar népgazdaságban a konszolidációt ilyen rövid idő alatt végrehajtani. Nem értik, hogy a nagyarányú baráti segítség mellett is hogyan sikerült a termelést az ellenforradalom előtti szint fölé emelni, hogyan sikerült a gazdasági élet egész vérkeringését rendbehozni. Akik ezt a gyors folyamatot nem értik meg, nem értik meg azt sem, ami ennek hajtóereje, rugója, azt, hogy az egész dolgozó nép, a munkások, a bányászok, a dolgozó parasztság, értelmiségünk megértette, hogy a párt és a kormány célkitűzései helyesek és az út, ametyet kijelölt, az egész nép érdekeit szolgálja. Amikor visszatekintünk az elért gazdasági sikerekre, le kell szögeznünk, hogy ezek a gazdasági sikerek politikai sikerek is. A számok, amelyek az eredményeket tükrözik, egyben dolgozó népünk szilárd állásfoglalását dokumentálják pártunk, kormányunk helyes politikája mellett. Az elért eredmények kétségbevonhatatlanul bizonyítják a népgazdaság szocialista rendszerének erejét. Olyan körülmények között, amelyek az ellenforradalom következtében álltak elő, egyetlen kapitalista ország sem lett volna képes fenntartani a gazdasági egyensúlyát, elkerülni a tömeges munkanélküliséget, az inflációt. Hogy Magyarországon mindez nem következett be, az a tömegek támogatása mellett annak köszönhető, hogy a szocialista termelési viszonyokra támaszkodva a tervgazdálkodás eszközeivel a termelésben és a forgalomban aránylag rövid idő alatt sikerült helyreállítani a társadalom összérdekeinek megfelelő központi irányítást, továbbá annak köszönhető, hogy a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország a proletárinternacionalizmus szellemében példátlan méretű anyagi segítséget nyújtott éppen a legnehezebb időszakban. A tervgazdálkodás hatékonyságát csökkentették azok a támadások, amelyeket az ellenforradalom indított gazdaságunk szocialista rendszere ellen, s amelynek következtében 1957 elején az állami- és tervfegyelem meglazult. Mindenekelőtt ennek tudható be, hogy eredményeink — noha igen jelentősek — elmaradtak a lehetőségeink mögött. Az állami- és tervfegyelem meglazulása azzal a következménnyel járt, hogy a terv túlteljesítésével feltárt tartalékok felhasználásában — különösen az év első felében — hiányzott a kellő tervszerűség és takarékosság. Vonatkozik ez elsősorban az anyaggazdálkodásra. Komoly hiba volt az is, hogy 1957-ben folytatódott a beruházási eszközök szétforgácsolása, emiatt csak kismértékben sikerült érvényesíteni a pártnak és a kormánynak azt a határozatát, amely a beruházások koncentrálását tűzte ki célul. Az eszközök szétforgácsolódtak és így 1957-ben kevés 8. évi január 28-án, kedden. 2332 termelőkapacitás lépett üzembe, mintegy 2 milliárd forinttal emelkedett a befejezetlen beruházások állománya. A tervfegyelem meglazulásával függ össze az is, hogy üzemeink az év folyamán a szükségesnél nagyobb létszámmal dolgoztak, ez gátolta a termelékenység emelését és növelte a termelés költségeit. A tervszerűség és a fegyelem helyreállításában az elmúlt év végére már elértünk bizonyos eredményeket, de 1958. évi tervünk megvalósítása érdekében még e téren is sok tennivaló van. Tisztelt Országgyűlés! A párt és a kormány az' 1958. évi terv alapjául azt a célt tűzte ki, hogy a népgazdaság erőforrásainak igénybevételével és helyes felosztásával döntően saját erőinkre támaszkodva és csak minimális hitel felvételével biztosítsuk : — az 1957-ben felemelt életszínvonal fenntartását és anyagi megalapozását; — az ország külkereskedelmének egyensúlyát; — a népgazdaság jövő fejlődésének előfeltételeit. A terv az 1957-ben elért gazdasági eredményekre támaszkodva, ezen alapvető célkitűzéseket a következőképpen valósítja meg: Az életszínvonal anyagi megalapozását 1958-ban az ipar és a mezőgazdaság termelésének tervezett emelkedése biztosítja, szemben 1957-tel, amikor ez csak nagyösszegű hitelek felhasználásával volt lehetséges. & külkereskedelmi egyensúly megteremtése céljából a terv — szocialista építésünk korábbi eredményei alapján — a kivitel nagyarányú fokozását irányozza elő. A harmadik követelmény betartását a terv olyan módon biatosítja, hogy a szűkösen rendelkezésre álló beruházási eszközöket olyan ágazatok fejlesztésére koncentrálja, amelyek leginkább hozzájárulnak a bővített újra-termelés megvalósításához és a kivitel fokozásához. Ezen alapvető gazdaságpolitikai célok határozzák meg az 1958. évi terv fő arányait. A nemzeti jövedelem 1958-ban az ipari termelés 7,3 százalékos, a mezőgazdasági termelés 4,6 százalékos növekedése alapján 4,3 százalékkal lesz több, mint 1957-ben. A terv szerint a nemzeti jövedelemnek kereken 90 százalékát fordítjuk fogyasztásra és 10 százalékát felhalmozásra. A szocialista ipar termelése a terv szerint 80,5 milliárd forint. Ez az 1957. évi tényleges termelést 7,3 százalékkal haladja meg és 9,5 százalékkal magasabb az 1955-ben elért színvonalnál. A legfontosabb ipari termékek közül a termelés szénből 1957. évhez képest 14,4 százalékkal, kőolajból 18,7 százalékkal, melegen hengerelt acélból 18,8 százalékkal, hutaalumíniumból 19 százalékkal, cementből 31.4 százalékkal, műtrágyából 28,2 százalékkal, televíziós készülékekből 37.000 darabbal, mosógépből 54.000 darabbal, gyapjúszövetekből 1,3 millió négyzetméterrel, bőrcipőből 2 millió párral, nyershúsból 4 százalékkal lesz több.
