Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-44
2273 Az Országgyűlés 44. ülése 1958. évi január 28-án, kedden. 2274 (Elnök: RÓNAI SÁNDOR — 10,02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik a Minisztertanács beszámolója feletti vita. Bejelentem, hogy a vitában felszólalásra jelentkezett Komócsin Zoltán, Dinnyés Lajos, Gáspár Sándor, Darabos Iván, Peskó Lívia, Bognár Rezső, Máté János és Tisza József képviselőtársunk. A beszámoló feletti vitát megnyitom. Komócsin Zoltán képviselőtársunké a szó. KOMÓCSIN ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az országos gondok, a gazdasági, bel- vagy külpolitikai kérdéseik iránt érdeklődő, politizáló emberek 1956. november 4-e után ismét hozzászoktak ahhoz, hogy a párt és a kormány vezetőinek nyilatkozataitól, beszédeitől sokat várjanak. ' Egy-egy nyilatkozatban vagy beszédben, amely az Országgyűlésen, más fórumokon, vagy tömeggyűléseken elhangzott, százezrek, sokszor milliók vártak és kaptak (kérdéseikre, problémáikra választ. A párt- és a kormány vezetői, valamint a néptömegek közötti politikai bizalom egy nyelven beszélésének egyik legjobb példája ez. Mostanában hányszor előfordul, hogy ismerősök, barátok egymással összetalálkozva legkellemesebb új, friss élményeik között arról beszélnek, hogy a legutóbb hallott vagy olvasott politikai nyilatkozat a párt, vagy a kormány valamely vezetőjétől milyen hatással volt rájuk, milyen problémájukra adott feleletet. Emberek milliói, mint a múlt esztendő egyik legnagyobb politikai élményét érzik szívük mélyén a nyolc hónappal ezelőtt elhangzott kormányelnöki beszámolót és a felszólalásokra adott választ. Senki sem fogja jóslásnak tartani, ha azt mondom, hogy valami ilyen hatás várható a tegnap ismertetett kormányelnöki beszámoló visszhangjaként is. Az elmúlt nyolc hónap és részben az ellenforradalom fegyveres leverése óta eltelt több mint egy év gazdasági, bel- és külpolitikai eredményeit összegező kormányelnöki beszámolót meghallgatva legelőször a következő gondolatot szeretném elmondani: Elért eredményeink nagy örömet, bizonyos politikai, eiikölcsi elégtételt jelentenek mindenekelőtt azoknak a dolgozóknak, párttagoknak és pártonkívülieknek, akik kezdettől fogva támogatják a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Azokról a csendben, szerényen dolgozó százezrekről van szó, akiknek esze és szíve azonnal befogadta a kormány legelső felhívását és a maguk helyén rögtön tettekkel álltak a párt- és a kormány politikája mellé. Ök jelentették a forradalmi munkás-paraszt kormány első szerény tömegbázisát, amely élet-halál harcban néhány hónap alatt kisebbségből győzedelmes erőt jelentő többséggé vált. Hazánk történelméből tudjuk, hogy a haladó gondolkodású emberek előtt különösen a felszabadulás előtti negyedszázadban nagyon rossz volt annak a szónak a csengése, hogy kormánypárt. Azt is tudjuk, hogy a kormánypártiság elvtelenséggel, megalkuvással, de» rendszerint karrierista előnyökkel, kényelmes állással, élettel járt. Nos, a mi országunkban megtörtént az is, közvetlenül a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása után, hogy átmenetileg egy ideig bizony nem volt könnyű dolog kormányt támogatónak, kormánypártinak lenni. A kormány támogatása, pártolása egyet jelentett a párt eszméi, elvei, politikája meíletti kiállással sokszor a végsőkig kiélezett kérdésekben, mesterségesen felkorbácsolt, hisztérikus politikai légkörben. A forradalmi munkás-paraszt kormány melletti kormánypártiság nemhogy előnynyel nem járt, de sokszor nagyon is igaztalan, hátrányos megkülönböztetést vont maga után, ha csak átmenetileg is. Természetesen akik ezt meggyőződéssel, szívvel vállalták, tehát pontosan ellenkező kiindulásból, mint a régi idők kormánypártijai, azokat ugyanazok a célok vezették, mint a kormány tagjait, a nép önzetlen szeretete, a szocializmushoz, a népi demokratikus rendszerhez való hűség. És ha az akkori helyzet gyökeresen megváltozott, az csak azért történhetett, mert annyi sok nehézség és szenvedés után végre valóban egymásra talált, eggyé forrott a nép nagy többsége és a kormány. Egyes emberek, emberek kisebb-nagyobb csoportjai, akiknek a szocializmushoz, a mi rendszerünkhöz való hűsége a legsúlyosabb napokban is kiállta a próbát, egy évvel ezelőtt súlyos harcot vívtak az ellenforradalmárok és az áruló revizionisták rájuk gyakorolt eszmei befolyásával és fokról-fokra jutottak el a kormány politikájának, célkitűzéseinek tudatos vállalásához. A párt és a kormány politikájának gyakorlati megvalósulása során szereztek tapasztalatot, személyes élményeket mind többen és többen arról, hogy a maguk, és az egész nép érdekében csak egy helyes út van, az, amelyen a párt és a kormány jár. Jelenleg a mi hazánkban sok olyan ember van, aki már százszor is megbánta előző helytelen, eltévelyedett magatartását. De olyan ember egy sincs, aki azt bánta volna meg, hogy 1956. november 4-e után, múlt év tavaszán, májusban, vagy utána őszintén, egyenesen a forradalmi munkás-paraszt kormány pártjára állt. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a forradalmi munkásparaszt kormány erőfeszítései nyomán elért eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a nép többsége szereti a népi demokráciát, ragaszkodik a szocialista társadalmi rendszerhez, különbnek tartja a régi kizsákmányoló, népelnyomó társadalmi rendszernél. Számunkra, kommunisták számára az a legfontosabb, hogy a szocializmus gondolata mély gyökeret vert a legszélesebb néptömegek gondolkodásában és szívében. Ugyancsak nagy jelentősége van annak, hogy a szocialista gazdasági-társadalmi rend alapjai hazánkban mélyek és szélesek. E két alapvető tényező, a szocializmus anyagi-társadalmi alapjai és a szocializmust akaró népmilliók nélkül természetesen nem tarthatnánk ott, ahol tartunk. Mindez nem filozófiai elmélkedés, hanem napjaink legnagyobb realitása. Gondoljuk meg, még csak most egy esztendeje teljesen jóhiszemű, de hitükben megingott emberek milyen kétségbeejtő jövőt láttak maguk előtt. Ma is élénken él emlékezetemben, hogy amikor most egy éve Debrecenben munkásokkal, vagy az egyetem egyik-másik professzorával beszélgettem, néhány mondat után kifejtették, a jövőt